A Nagy őszi túra első állomása Szerencs volt, a jó kis szerencsi csokoládégyártás helyszíne.
A monda szerint a Szerencs nevet Árpád
fejedelem adta a városnak, amikor az Árpád-hegyen ezt mondta: „Ma ád (ebből
származik Mád neve) Isten szerencsét (Szerencs) e tájon (Tállya) Ond (Ond) és
Tarcal (Tarcal) vezéreknek.”
Természetes volt - mint édesszájúak :-) - hogy Hugival meglátogatjuk a Szerencsi Cukorgyár múzeumát.
A település környéke már az őskorban lakott volt: Szerencs-Taktaföldváron
újkőkori, a Hajdúréten rézkori leleteket tártak fel. Anonymus krónikája szerint
Árpád fejedelem és vezérei Hung várából jövet a Takta mellett, a Szerencse
hegyéig elterülő mezőn táboroztak le. A 12. században a johannita lovagrend
alapított itt kolostort. Szerencset a középkorban említik először: a
plébániatemplomról első említése 1217-ből való.
Odacsörögtem a múzeumba, mert úgy volt, hogy majdnem zárásra érünk oda. Nem csak megvárt a bácsi, de kedvesen körbevezetett minket és még egy párt a múzeumban. Huuu fantasztikus volt látni a régi cukorsüvegeket és cukor papírokat, termékeket - micsoda jó retro érzés kerített hatalmába :-)
1989. augusztus 17-én, a Szerencsi Cukorgyár centenáriumán avatták fel a gyár
százéves történetét bemutató szakgyűjteményt. A gyártörténeti kiállítás magvát
Farkas István gondnok (1909-1993) több évtizedes gyűjtése képezi. A gyár
területén álló egykori "finánclaktanya" épületben tekinthetők meg a cukorgyártás
történetét, elterjedését, technológiáját, a répacukor előállításának
kifejlesztésében kiemelkedő szerepet játszó személyek életét bemutató tárlók,
vitrinek és tablók.
 |
Cukrok minden mennyiségben - régi időkből |
Dokumentumok, tárgyak és fényképek segítségével követhető itt nyomon a szerencsi
cukorgyártás évszázados története, valamint a gyári élet, életmód
hétköznapjainak és ünnepeinek históriája. A gyűjtemény önálló egysége
szemlélteti a világ cukorcsomagolási kultúráját: a tárlókban öt világrész 48
országából csaknem 800 cukorcsomagolási minta látható. A Szerencsi Cukormúzeum a
berlini és a tullini után Európa harmadik cukormúzeuma. "AZ ÉV MÚZEUMA 1997"
pályázaton kiemelkedő teljesítményével oklevelet és különdíjat kapott.
A
szerencsi cukorgyár bezárása miatt a tulajdonos Mátra Cukor Zrt. egy jelképes
összegért eladta a nemzetközi hírű üzemtörténeti kiállítás anyagát
és a cukorgyűjteményt a szerencsi önkormányzatnak. A létesítmény
üzemeltetője a Városi Kulturális Központ és Könyvtár lett, majd az intézmény
átszervezése után, 2011. augusztus 1-jétől a Szerencsi Általános Művelődési
Központ.
Ezután megnéztük a másik fő nevezetességet: a Rákóczi-várat.
A XVI. század végén kialakított épület
Borsod-Abaúj-Zemplén megye legfiatalabb vára. Története elválaszthatatlan a
város múltjától. Az Árpád-hegy déli lejtőire felhúzódó kis középkori eredetű
Szerencs falut és bencés apátságát - utóbbinak topográfiai helyzete nem teljesen
tisztázott - 1558-ban foglalta el Némethy Ferenc tokaji kapitány. A hegy lábát
körülölelő mocsár egyik kiemelkedésén építtette fel reneszánsz castellumát,
felhasználva az apátság román és gótikus kőanyagának egy részét. A XVIII. század derekára már a Rákóczi Julianna
ágának kezén maradt (Erdődy család), nyugati és déli palotákból már magtár lett. A 19.
században már egy birtokos maradt csupán, a Szirmay család. A II. világháború idején sajnos sok
történelmi emlék, így a vár teljes belső berendezése is
elpusztult.
 |
A képeslap gyüjtemény termében |
A várban megnéztünk egy fantasztikus, gazdag régi Képeslapgyűjteményt. Nekem ez nagyon tetszett, hiszen én is szeretem ezeket a régi időkból megmentett értékeket.
Dr. Petrikovits László adományozása által
jött létre Magyarország legnagyobb képeslevelezőlap-gyűjteménye, amelyet a
szerencsi Zempléni Múzeumban őrzünk. A kollekció nagysága jelenleg meghaladja a
900000 darabot. A gyűjteményben kronológia (külön bontva az 1945 előtt és után
kiadottakat) és tematika szerint csoportosítottuk a lapokat. A gyűjtemény
gazdagságát "A képeslap története" című állandó kiállítás
szemlélteti.
A másik két teremben egy érdekes kiállítást láttunk a Szerencsi Csokigyártás történetéről. Persze a legérdekesebbek az eredeti csokipairok voltak, melyek jó retro érzéseket keltettek bennünk, amikor még mi is ettük ezeket a csokikat :-)
 |
Erre emlékeztek ? Az eredeti mogyorós csoki! Zsebtévé gyerekadás megvan még Nektek ? Hakapeszi Maki ette mindig ezt az adásban :-) |
A múzeum után átemntünk Sárospatakra és elfoglaltuk a szállodai szobánkat, majd lementünk vacsorázni. Utána beültünk a bárba iszogatni, mulatni és már el is telt a nap :-)
Másnap újult erővel kezdtük a város felfedezését. Elsőként lesétáltunk Sárospatak legkorábbi templomához, mely az
Árpádházi királyok idejében épült. I. Endre uralkodása alatt egy kis kápolna
készült az udvartartás számára, kb. 60 személy befogadására volt alkalmas. Kis
terjedelme miatt, a következô században egy jóval nagyobb román stílusú templom
épült mellette. A fôoltár a XVIII. századból való. Barokk oltár. A budai
kármelita szerzetesei készítették. Tiszta fa oltár, márványt utánzó festéssel,
és 4,5 kg arany füstlemezzel díszítve. Az oltárkép a bécsi Maulbercs munkája,
amely a szeplôtelen fogantatást ábrázolja. A templomot más néven Szent Erzsébet
templomnak is hívják. Szent Erzsébetrôl nevezték el, aki 1207-ben
Sárospatakon született.
A templom mellett fekszik a Herman Ottó Múzeum Sárospataki Képtára, mely
1968-ban jött létre Béres Ferenc énekművész kezdeményezésére. A kezdetben a
Rákóczi Várban működő intézményt a városi tanács tartotta fenn. A képtár
gyűjteményei elsősorban adományokból származtak. Béres Ferenc saját
képzőművészeti gyűjteményének egy részét adományozta a városnak. Bíztatására
azonban sok művész is adott kisebb nagyobb kollekciókat a gyűjtemény
gyarapítására. A 70‑es években két nagyobb kollekció került az intézmény
tulajdonába. Domján József Amerikában élő Kossuth-díja fametsző művész
adományozta saját műveiből és képzőművészeti gyűjteményéből álló anyagát a
városnak. A Domján-gyűjteményt az egykori Színnyei Gerzson pataki tanár
tulajdonában lévő házba helyezték el felújítás után.
Az érdekes kiállítás után nagyon jól elbeszélgettünk az ott teremőrként és pénztárosként is dolgozó fitala sráccal a helyi múzeumról, tanulmányairól, a jövőről - tényleg szeretünk országotjárni, mert olyan kedves emberekkel ismerkedhet, beszélgethet az ember. A képtártól lesétáltunk a várfalakhoz és onnan elgyalogoltunk a Várkertbe, majd besétáltunk megcsodálni a belső udvart. A több kiállítás, tárlat közül választottunk egyet és szépen, alaposan bejártuk a termeket, melyeket nagyon igényesen felújítottak.

A mai várkastélyt és a hozzákapcsolódó
város erődítéseit eredeti alakjukban 1534 és 1542 között Perényi Péter
építtette. A mohácsi csata után ugyanis az ő birtokába került a város és a XV.
századi Pálóczi-várkastély, mely a város északi végén helyezkedett el. Ez utóbbi
a pártharcok során, 1528 után romba dőlt. Perényi a középkori városközpontot
bástyásvárfalövvel vétette körül, és e külső vár délkeleti szegletében
alakította ki új rezidenciáját, a "belső várat", rombusz alaprajzú várudvarból
megközelíthető reneszánsz lakótoronnyal. 1540–1542 között a várudvar keleti
oldalán földszintes palotaszárny építésébe fogtak. A félbemaradt munkát Perényi
Gábor országbíró fejezte be 1563-ban, s talán ő építtette a tornyot kivülről
körülölelő ötszög elővédbástyát, a „párkányt” is.

1694-ben II. Rákóczi Ferenc
feleségével ide költözött, majd 1697-ben rövid időre Tokaji Ferenc felkelőinek
kezére került az erősség. A várkastély magva a közel négyzetes alaprajzú,
ötszintes Vörös-torony. Legalsó szintjének rézsűs homlokfalai keskeny lőrésekkel
áttörtek. Bejáratai szintjén kapuját gazdagon díszített reneszánsz faragványok
ékesítik. II. Rákóczi Ferenc nevéhez fűződik a trinitárius
szerzetesek letelepítése. A szabadságharc bukása után valósult meg a Fejedelem
terve, amikor is 1727-ben a szerzetesek hozzáláthattak rendházuk felépítéséhez.
A kolostor berendezése részben a vártemplomba, részben Károlyfalvára került. Az
épület a későbbiekben a pataki uradalom jószágkormányzóinak adott helyet. A
műemléki helyreállítás az eredeti tömegalakítás és homlokzatokat megtartva, az
eredeti alaprajzi elrendezést visszaállította.

Térképen és előtte persze a neten is nézelődtem, mit lehetne megnézni ha jó idő lesz. Mivel gyönyörű csodás napos idő volt, örömmel mentünk el a közeli Tengerszemhez.
Egy ideig el lehette menni kocsival is, de onnan egy jó kis egészségügyi séta vezetett az ösvényhez, ahonnan kicsit meredek sétaút vezetett fel a hegyre, de olyan jó volt végre kint lenni a természetben, kint az erdőben, madárcsicsergés közepette.
Csodálatos természeti látnivaló tárult hamarosan
elénk a Zempléni-hegységben Sárospatak közelében.
A Megyer-hegyen lévő
tengerszemet emberkéz formálta ugyan, de mára a természet és az egykori bánya
harmonikus egységben van. Az egyedülálló látványosság 1977 óta természetvédelmi
terület, ahová a Malomkő tanösvény piros túraút-jelzéssel vezet Sárospatak
belvárosától. Régen ezen a helyen bányászták a gabonaőrlők és érczúzók
malomköveit. A hajdani bányaudvart csapadékvíz töltötte fel és
lélegzetelállítóan szép tó keletkezett a helyén.

A tó a legmélyebb pontja 6,5
méter mély, a tavat körülvevő sziklafalak pedig 70 méterrel magasodnak a
víztükör fölé. Ma a tengerszem kedvelt túrázó és kirándulóhely, ahol jól
kiépített túraösvények és információs táblák segítik a tájékozódást, a
kirándulók biztonságát pedig korlátok óvják. Az erdőben a jelzések jól
kivehetőek, a terep azonban elég meredek, de érdemes nekivágni, mert a hajdani
bánya pereméről még csodálatosabb látvány nyílik a vízzel kitöltött katlanra.
2011-ben a Megyer-hegyi Tengerszem elnyerte az ország legszebb természeti
csodájának járó címet.
 |
Titanic érzés a Tengerszemnél :-) |
Másnap még sétáltunk egyet Sárospatakon, bementünk a Bodrog áruházba. Kihagyhatatlan gyerekek! Igazi időutazás, de tényleg nagyon tetszett! Ez a régi áruházak hangulatát megőrizte még a 80-as évekből, mind berendezésben mind kínálatban. Tetszett, tényleg!! Utána kitérő volt újra elmenni Szerencsre, de csakis a Csokibolt miatt mentünk el mégis, hogy eredeti szerencsi konyakosmeggyet, Borzas Katát és egyéb ínyencségeket vehessünk!
Ezután Tokaj felé vettük az irányt és tőlem nem megszokott módon, spontán szálláskeresésre indultunk. Az eredeti terv szerint aznap már mentünk volna haza, de mondtam ha esetleg találunk egy éjre szállást, maradjunk Tokajon egy napot. És tényleg úgy van, ha az ember nem görcsöl és nem agyal, csak szépen a kívánságát elgondolja, az Élet nagyon gyorsan teljesíti! Két percet se sétáltunk és egy kis bolt előtt spontán kérdeztem a nénit tud-e szállást egy éjre valahol. Pont ott volt nála egy kedves néni, aki vett valamit. Meghallotta és nagyon megörült, mert nála volt egy szabad szoba, mait nagy örömmel kiadott nekünk. A házhoz kb 2 percet sétáltunk is nagyon jó kis kertes ház volt. Így lett szállásunk kb. 5 perc alatt! :-)
 |
Egy fiatalember sétál a Tisza parton.. és Hugit bámulja nagyon.. :-) |
Tokajt, mint a környék nevét először
1067-ben említik, ekkor már szőlőtermesztő vidék volt. Magát a települést
1353-ban említik először Tokaj néven. Első vára egy földvár volt, amely a
tatárjárás során elpusztult. A 14. századra már kővár állt a településen, mely a
diósgyőri uradalom része volt.
Isteni idő volt, elindultunk sétálni. Nagy megdöbbenésünkre Tokaj üres volt, de tényleg. Minden zárva volt szinte, a Rákóczi pince is - épp felújítás alatt volt. Felfelé indultunk a dombra, útközben betértünk a Borostyán borozóba, ahol egy kis itóka után felerősödve :-) neki indultunk a nagyon meredek Kopasz - hegynek :-)
 |
Nem volt könnyű önkioldásra megfelelő helyet találni ott fent :-) |
A Kopasz-hegy (más néven Tokaji-hegy) az
Alföld és a Zempléni-hegység találkozásánál, vulkáni és üledékes kőzetekből álló
hegy. A Tokaj-hegyaljai borvidék része. A hegy a nevét honfoglalás idejéből
származtatjuk, amikor még se fa, se bokor nem volt dombjain, vagyis valódi
kopasz hegy volt.
Ettünk egy ízletes késői ebédet, majd utána felsétáltunk a pici kilátódombra a körforgalomnál.
Esti sétánk alatt betértünk a helyi cukiba is majd a Borostyán borboltba beültünk leöblíteni az édességeket helyi csoda nedűkkel.
Ilyen romantikus milliő fogadott minket bent és nagyon kedves tulajdonosok - velük is elbeszélgettünk, nagyon közvetlenek voltak. Olyan jól éreztük magunkat a gyertyafényes kis helyiségben, nem csoda, hogy majdnem záróráig maradtunk és romatikáztunk :-)
Hugi jókedvűen késő este Tokaj főutcáján, hazafelé tartva.

Október 23-án egy gyors reggeli után elhagytuk a szállást és egy extra programként beiktattuk a helyi múzeumot. A Tokaji Múzeum 1962-től tájmúzeumként
működik. A tokaj-hegyaljai konferenciák hagyományos szervezője és egyben legfőbb
tudományos bázisa. Jelenlegi állandó kiállítását 1985-ben nyitotta meg egy
felújított, műemlékileg helyreállított épületben, mely egykoron görög
kereskedőház volt. A múzeum gyűjtőköre a tokaji vonatkozású történelmi, néprajzi
és képzőművészeti emlékekre terjed ki. A gyűjtemény első egységét képező
egyháztörténeti emlékek - melyek Béres Béla tokaji esperes-plébános révén
kerültek a múzeumba - két nagy részre tagolódnak. Változatos tárgyegyüttes
reprezentálja az észak-magyarországi provinciális barokk egyházművészetet
(festmények, korpuszgyűjtemény, iparművészeti anyag).

A mintegy másfél száz
darabot számláló értékes ikongyűjtemény és a hozzá kapcsolódó iparművészeti
jellegű liturgikus tárgyegyüttesek pedig a hazai metabizánci emlékanyagról adnak
átfogó képet. Mindezt német ősnyomtatványok és a nagyszombati nyomda híres
termékei gazdagítják tovább. A néprajzi gyűjteményt a tokaj-hegyaljai szőlő és
borkultúra tárgyi emlékei képezik.
Jelentős számban találhatóak meg benne a
szőlőművelés hagyományos eszközei. Külön egységet képeznek a kádár mesterség
műveléséhez szükséges szerszámok. A gyűjtemény tartalmaz még a bor tárolásával
és szállításával kapcsolatos emlékeket is.
Utána fájó búcsút vettünk ezektől az aranyos településektől, a kedves emberektől és hazaindultunk. Hazafele utunkat jelentősen feldobta, hogy beugrottunk Zsófihoz Fótra és tök jót dumáltunk és rötyögtünk. Köszi Zsófi a vendéglátást!! :-))
Képek: saját kincstár :-)
Forrás:
www.sarospatak.hu
www.wikipedia.org
www.szerencs.hu
www.szeporszag.hu