Április 21 - Hollókői Húsvétolás Momoékkal

Húsvét hétfőn Momo és Kami elhívott minket Hollókőre húsvétolni. Jó ötlet volt, nagy örömmel mentünk. Csatlakoztak Katiék is.

 

Mivel lezárták a falura bevezető utat és a mezőn kellett parkolni, mert akkora tömeg volt, onnan sétáltunk fel a dombon a faluba. 

 

Jó kedv az volt és meglepetés is, mert belépőt szedtek a húsvétra...2500,-Ft per fő volt, pár éve ez még ingyenes volt.... Hát nem tudom kissé borsosnak érzem, ennyiért a budai várba is lehet menni, tán itt elszálltak az árral. Na mindegy, azt mondták az árban benne van az összes múzeum a faluban mai napon.

 

Az utcákon jóval több volt az embertömeg, mint amúgy, szinte megrohanták a falut :-)

A helyi lányok itt még nevetve sétáltak szép rucijukban, egészen addig amig szembe nem jöttek a helyi fiúk...no oszt kaptak a vödörből vizet :-)) Ez az igazi locsolás :-))

 

Milyen is volt a tipikus palóc és egyben hollókői étel?

A palóc ételek jellemző íze a pikánsan savanyú, mely az elkészített ételek többségének sajátossága. Az ételek domináns alapanyagai: burgonya, káposzta, bab. Kedveltek a nógrádi sajtok, túrók és más tejtermékek is.

A palóc étrendben kiemelt fontosságú a leves. Régi mondás Palócföldön a mesebeli gazdagság kifejezésére: „Csak léféle volt hétféle.” A levesek általában tejjel vagy tejfellel habartak, hússal vagy anélkül készültek, gyakran tésztával dúsítva.

A legegyszerűbb levesek közé tartozott egykor a maga levi (főtt tészta levével engedték fel a zsírban megpirított hagymát, pirospaprikát, majd kevés sárgarépát, petrezselyemgyökeret pirítottak bele, a főtt tésztával, esetleg egy-két szem burgonyával dúsították). Általános étel volt a cibere leves is. A cibere levest rendkívül egészséges ételnek tartották, még víz helyett is fogyasztották. Savanyú íze olyan, mint a káposztalevesnek, pedig kovászból erjesztéssel készült. A "rossz gyomrúak" kedvelt étele volt. A tejleves mellett, a rántott levesek különféle fajtái is kedveltek voltak a hétköznapokon.

Tartalmasabb levesek közé tartoznak ma is a babból készültek. A tejjel habart bableves, azaz a savanyú bableves tarka száraz babból készül babérlevél ízesítéssel. Az édes bableves fehér babból, zöldséggel, vöröshagymás sűrű rántással készül. A bablevesekbe valamilyen füstölt húst vagy kolbászt is belefőzhetnekek.

A levesek közül legismertebb tájételnek a palócleves számít. A zöldbabos, laktató húsos leves elkészítésének módját szinte valamennyi szakácskönyv ismerteti. /Valójában Gundel János kreálta Mikszáth Kálmán tiszteletére, de nagyon jól eltalálta a palóc ízvilágot./

A gombalevesek közül említésre érdemesek a savanyúak, a rántottak és a zöldségesek. Karácsony tájékán gyakran fogyasztott böjti étel a gombás káposztaleves is.

Az ünnepi húslevesek általában baromfiból készülnek, az ország más térségeihez hasonlóan, bőségesen zöldségekkel. A baromfiból készült húslevesek mellett kedveltek a sertés és marhahúsból, vagy birkából készültek is.

A palóc étrend jellegzetes alapanyaga a káposzta. Főzik sokféleképpen, de leginkább savanyított változatokat kedvelik. Így például a sült káposzta, vagy a zsíros káposzta is legjobb savanyún, húsosan, kolbásszal vagy anélkül.

A töltött káposzta igen elterjedt íz ünnepi alkalmakkor. A nógrádi töltött káposzta annyiban különbözik többitől, hogy kivert hússzeletekbe is töltenek darált húsos tölteléket, illetve kaporral ízesítik.

Kedvelt étel a sztrapacska, vagy haluska is . Jellegzetes palóc étel a tócsni . A núdlit, a gombócok különféle változatait, a derelyét sem veti meg a palóc ember. A krumpli laska gyorsan elkészíthető.

A palóc konyha állandó étkei közé tartoznak a főzelékek. Főbb fajtái a tök, káposzta, saláta, szárazbab, lencse. Többnyire tejjel, tejfellel ízesítették.

A szegényebb palócok gyakori, de egészséges, kedvelt étkei közé tartoztak a különféle kásák. Igen változatos formában készült kásák, pépes ételek alapanyaga az árpaliszt, vagy kukoricaliszt, később esetenként a burgonya. Ízesítőként használtak, használnak túrót, tejfelt, pirított hagymás zsírt, írót, aludttejet, mákot, káposztát, lekvárt.

A táj egyik gyakori, közkedvelt ünnepi süteménye a rétes. A réteskészítés nagy gyakorlatot igénylő feladat a háziasszonyok számára. Sokféle töltelékkel lehet ízesíteni. Régebben megdinsztelt, reszelt sárgarépával, sütőtökkel, főtt, tört krumplival - mostanság inkább almával, szilvával, dióval, mákkal, túróval töltötték.

Hagyományos palóc konyhával sajnos egyre ritkábban találkozunk. Pedig a hagyományos palóc konyha tartogathat sok jóízű meglepetést a hozzánk látogató vendégek számára. Az igazi palóc étrend emellett rendkívül egészséges is.

A faluban még mindig tartják hálistennek a hagyományokat, a tradiciónális öltözékeket szívesen viselik ünnepnapokon - legalábbis látszólag :-)

Postamúzeumba is benéztünk, ahol régi remek készülékekket, bélyegeket, régi fotókat láthattunk.

 

A végén felmentünk a hollókői várba is, majd onnan visszasétáltunk a falun át a mezőn lévő kocsikhoz. Szép, élményteli nap volt főleg, hogy tényleg megnéztük az összes tájházat, babamúzeumot, postamúzeumot és a tömegben is jól elsétáltunk.

Forrás: 

info - palóc ételek www.programturizmus.hu

képek - Moméké és sajátok

 

Április 12 - 13, Drégely vára Adrival és Zsoltival

Tisztelegve egykori lakhelyem utca neve előtt meglátogattuk Drégelyvárat Nógrád megyében. Adrival, Zsoltival autóval elmentünk Drégelypalánkra, ott egy éjszakára kivettünk szállást, hogy kényelmesen felfedezhessük a környéket, de főleg a vár megmászása volt a cél. Időnk remek volt. Napsütéses, meleg hétvége volt. 

A várhoz vezető út előtt benéztünk a Nomád Táborba is, ahol egy kedves úr körbevezetett minket. Csodás kis paradicsomi hely az, ahol lehet táborozni, sétálni, kirándulni, tanösvény is van és vendégházban is lehet éjszakázni olcsón.

Megközelíthető a vár a Drégely vasúti megállótól is, a legyalogolandó szakasz körülbelül hasonló távolságú az előbb említettel. Az autóval érkezők azonban kedvezményt kapnak, majdnem a Schaffer forrásig juthatnak, ahonnan a tábla szerint 40 perc a szintidő a várig. Sőt a vonat állítólag itt a forrásnál ideiglenes megállót is vállal/hat, ha előtte a kiindulási forgalmi irodában ezt előre jelezzük.

A folyamatosan emelkedő útért a csend, a madarak éneke kárpótol, csak néha-néha bukkan elő a fák közül a Börzsöny erdeje, minden arra vár, hogy felérkezve a várhoz egyszerre kapja meg a túrázó azt a látványt, amiért előtte megküzdött.

A vár déli kapujánál Szondi György a törökökkel harcol egy szép domborművön, rajta Arany versének, a Szondi két apródjának sorai:

Hogy vítt ezerekkel
Hogy vítt egyedül
Mint bástya feszült meg
Romlott torony alján

 

Drégely várához 1552. július 6-án Ali pasa 12-14 ezer főnyi hadseregével érkezett, a vár alatt elterülő és ma is Töröktábornak nevezett fennsíkra. A sereg két hadosztálya kb. 8000 ember ott ütött tábort, a harmadik hadosztály Ipolyság és Balassagyarmat felől zárta körül a várat. Drégely 1544 óta végvár volt, Szondi György és emberei négy napon át példamutató vitézséggel, halálra szánt bátorsággal védekeztek a túlerővel szemben. Amikor a török felhívására Szondi nem adta meg magát, a pasa felgyújtotta a vár fapalánkját és Szondit a sziklavárba szorította. 

Két napon át lőtte a várat, amikor a kaputorony beomlott, és a vár homlokzata rommá lett. Szondi a megadást visszautasította, de az Arany János által oly remekül megénekelt két hadapródját Libárdyt és Sebestyént, valamint két előkelő török foglyot, drága ruhába öltöztetve Alihoz küldte azzal az üzenettel, hogy a várat az utolsó leheletig megvédi. Csak azt kérte, hogy Ali a két szabadon bocsátott fogoly életéért fogadja cserébe a két apródot és nevelje őket vitéz katonává.

Drégely egyike a legrosszabb állapotban maradt várainknak, amelyen az elmúlt egy-két évtizedben végzett felújítás sokat javított. Különböző forrásokból érkeztek támogatások, és sikerült is az oldalfalakat, bástyákat újjáépíteni, megerősíteni. 

Szerencsés, aki tiszta időben jár arra, hiszen Balassagyarmatig, Ipolyságig, Csóványosig előtte a fantasztikus panoráma. Az, ami ma panoráma, a török időkben tökéletes stratégiai pont volt, utolsó véderők egyike a felvidéki magyar bányavárosok előtt.

Drégelypalánk és Hont között, a 2. számú főúttól kb 1km-re található a Csitári forrás /Tsitári forrás, Kutyika/, és a kegyhely, a Csitári kápolna, mely a forrás miatt ismert zarándokhellyé vált. Az idefelé vezető földút mellett bal oldalon birkákat, mangalicákat, racka juhokat láthatunk, míg jobb oldalon lámákat és lovakat is tartanak a forrás előtti bekerített részen. A Csitári források közelében már a középkorban két kápolna állt, s állítólag Drégely várából is idejártak imádkozni a "titokzatos alagúton át". 

 

Gyönyörű környezetben áll a Csitári kápolna. A legenda szerint a kápolna melletti forrás csodatévő vizétől már sokan meggyógyultak. A csitári búcsújáróhely történetét kutatók akadtak, egy 1859-es feljegyzésre, melyben a község akkori plébánosa közölte a hírt, miszerint a Tsitárban, a malom közelében lévő forrásnál a Boldogságos Szűz Mária többször is megjelent, és csodálatos gyógyulások történtek.

 

Forrás: hasznos infok innen -  http://www.agt.bme.hu/balassi/dregelyvara.html

Képek: sajátok

2012. aug 24 - 26: Szandaváralja

Egy szép nyári napon jött egy hírlevél egyik partnerünktől az irodába, amiben egy nagyon akciós falusi parasztházat hírdetett.  

Írtam is pár barátomnak és már egy nap múlva le is foglaltuk az egész házat. A házhoz tartozott egy nagy kert és egy úszómedence is biza!!! :-) 

Végül is heten mentünk mint a gonoszok :-) 

A cél Szandaváralja volt, Nógrád megyében. 

Azon a hétvégén is rekord forróság volt, imádtuk - jól is jött a medence :-)

 

Szanda és belterületi településrésze Szandaváralja a Cserhát völgyeiben rejtőzik, közigazgatásilag egy községet jelent. Gyönyörű természeti környezetben, búvópatakként fellelhető néprajzi értékek között történelmi korok emlékei vigyázzák falvainkat. A várhegy keleti részén a várrom mellett geológiai bemutatóhely is található, ahol az oszlopos elválású piroxénandezit a vízszintesen egymásra épülő andezit-teraszokkal együtt különleges képződményt alkot. A középső csúcson Árpád-kori körtemplom alapjait fedezték fel, a nyugati csúcson ősi földvár nyomaira leltek. Szanda várát 1311-ben említik oklevelek, a XV. század közepétől a település városi kiváltságokkal bírt.

Ez volt a birtokunk 3 napra, mienk volt az egész ! Nyugalom, csend, jó levegő...

Kipakolás nélkül már vetettük be magunkat a medencébe. Itt Hugit úgy tartom mint egy játékbabát :-)) Előkerült egy labda is és beindult a játék a Nagy gyerekeknek :-)

Momoék is élvezték a nyarat, a napsütést. A többiek egy másik kocsival kissé később estek be.

Estére végre összeállt a banda: Rita, Csabi, Sziszkó, Kami, Momo és Hugi -a fotós én voltam :-)

Sör, bor mindenkor, de van ennél egy jobb mondás is: Hol a legjobb egy férfinak ? 

Hát egy sör és egy nő között...  !! Olléééé :-)))) Itt olyan komoly vagyok, mintha nem is én lennék hehe :-)

Az első esti buli éjszakai fürdőzésbe és buliba torkolott, na kérem szépen....

ez egy visszafogott kép :-)

Másnap reggel...aug 25-én, azaz valamikor dél körül elmentünk a helyi egyetlen ABC egységbe, ami pontosan érkezésünk pillanatában zárt be...de rendes volt a csaj, kopogásunkra kinyitott újra két percre :-) Mi meg behoztuk nekia napi bevétele felét :-)

Vettünk pár sört, itókát, üditőt még..na de ezekból egyet sem. Annyira csodálkoztam, hogy ilyenek is vannak egyáltalán, hogy le kellett fotóznom, nem semmi lehet..ki nem próbálnám... A poén, hogy a Filléres pia sem volt filléres azért csak a neve az :-)

Ezután hazavittük, amiket vettünk, majd benéztünk a közeli házban lévő tulajokhoz, akik kedvesen meginvitáltak bennünket magunkhoz egy kis beszélgetésre és nagyon finom szörppel is megkínáltak minket a nyári melegben. A hölgy adott egy nagyon jó program tippet: Nézzünk el Kétbodonyba a Gombócfesztiválra! Természetesen mentünk - ott a helyünk! Isteni finom gombócokat tömtünk magunkba ott...volt zene, tánc, mulatság!

... a vizuálisok kedvéért, íme néhány belőlük..de az ízét nem tudtam lefotózni :-)

Következő állomásunk egy kis kultúrmorzsa volt: Tolnay Klári emlékmúzeumát néztük meg Mohorán. 

Mohora község Balassagyarmattól 10 kilométerre, a Cserhát hegységben, a Feketevíz patak völgyében fekszik. Az Ipoly-térségi őskori kultúrák körében ismert a mohorai őstelep is, tehát az emberiség történetének legrégibb időszakában is emberi közösség élt a mai falu helyén.  Írásos adatok legkorábban a XIII. század végén említik a települést (1286), majd a XIV. században egyházashelyként a pápai tizedjegyzékekben fordul elő (1332-37). Ezek a dokumentumok Muhuraként, illetve Moharaként nevezik meg a falut. A XIX. század híres úrilakjai köréből a Farkas Pál háza, a Mauks-kúria, a Rakovszky és Tolnay-ház, a Schindler-lak, a gróf Vay Gáborné várkastélyszerű udvarháza országos és térségi jelentőségű kultúrtörténeti emlékekkel, különleges műemléki értékeikkel váltak híressé. A Mauks-házban, a mai patika épületében lakott Mauks Mátyás földbirtokos és főszolgabíró, akinek Mauks Ilona nevű leányát Mikszáth Kálmán regényes házasságkötésük után feleségül vette, majd elvált tőle, hogy két év múlva, most már sikeres lánykéréssel, újabb esküvővel (mohorai evangélikus templomban) maga mellé emelje a magyar história, a magyar nyelvű irodalom örök emlékezetébe. 

A Mauks-házzal szemben áll a falu kultúrháza, az egykori Tolnay-kúria, amelyben a modern magyar színjátszás egyik legeredetibb egyénisége, a kitűnő színművésznő, Tolnay Klári (született Tolnay Rózsika) élt, gyerekeskedett. A Tolnay Klári Kulturális és Művészeti Egyesület által rendezett, a művésznő életét és szerepeit bemutató tárlaton személyes tárgyak, jelmezek, fotók, színházi plakátok, díjak, elismerések láthatók. Látható itt Tolnay Klári első cipőjétől az utolsó színpadi jelmezéig minden, ami valamiképpen jellemezte ezt a gazdag életpályát. A múzeumban a néni nagyon kedvesen elmagyarázott mindent, mesélt, lelkes volt nagyon - ezúttal is köszönjük szépen!

A kultúra után délután irány egy kis mozgás, egy kis laza kirándulás fel a közeli szandai várhoz! A Cserhát 544 méter magas vulkáni csúcsán látható Szanda várromját – a róla elnevezett kicsiny településről – jó órányi gyaloglás után érhetjük el. Sajnos nem tudjuk biztosan, hogy ki és mikor építtethette a kővár korai magját. 1331-ben írtak Széchy Péter királyi várnagyról, aki Szanda várából parancsolt a váruradalomhoz tartozó környékbeli népeknek, akik különböző földesúri szolgáltatásokkal tartoztak a magas kővárban élőknek. Luxemburgi Zsigmond király kedvelt híveinek, a Pásztói családnak adományozta, majd a Csetnekiek kezére jutott. 

A XVI. században, akkori birtokosa, a Báthory főnemesi család csak kismértékben erődítette meg a jelentéktelen várat, amit 1546-ban könnyedén elfoglaltak az Oszmán Birodalom csapatai. A szandai „pogányok” gyakori rablóportyáinak megbosszulására végül 1551-ben a balassagyarmati magyar vitézek – a legenda szerint egy rejtett üregen keresztül – behatoltak a hegyi erősségbe, annak őrségét az utolsó emberig levágva. A győztes keresztény katonaság elvonulása során felrobbantotta falait, hogy többé ne szolgálhasson a „pogány” búvóhelyéül. Azóta egyre romosabb, régészeti feltárása és megóvása még várat magára.

Aug 26 - án reggeli után otthagytuk a barátságos falusi otthonunkat és indultunk aznapi első célunk felé: Terénybe az Orsós Magnó Múzeumba, mely így utólag mondva - egy igazi csoda volt egy igazi magyar emberrel, egy fantasztikus emberrel csodás gondolatokkal, eltökéltséggel és hittel, aki nem utolsósorban páratlan tisztelettel és odaadással gondozza és javítja ezeket a csodás magnókat - a múlt remek emlékeit, amik hangjukkal a múltba varázsolják a látogatókat. Nagy Vilmos Úr olyan szeretettel beszél ezekről a magnókról melyeket mind saját maga újított fel, hogy az is őszinte lelkesedéssel hallgatja, aki nem műszaki beállítottságú. Még a lányokat is érdekelte, annyira érdekesen mesélt. ( Bizonyíték: fenti képen Hugi is totál elcsodálkozva :-) Innen is sok sikert és sok látogatót kívánunk Neki, hogy minél több ember megismerje ezt a csodás múzeumot és Nagy Urat.

Egyedülállóságát az is biztosítja, hogy a legszélesebb gyűjtemény úgy a nyugati, mint a keleti országok gyártmányaiból. Különlegessége a kiállításnak, hogy minden készüléken, a készülék megjelenési helyéről és idejéből való zenei anyag szólal meg. Ezzel nemcsak egy 60 évet átfogó technikai, hanem egyben zenei bemutató is. A készülékeket a tulajdonos tartja karban és javítja, esetenként baráti segítséggel. A múzeumi bemutató az Alapító által tartott körbevezetéssel történik. 

Az orsós magnók történeti fejlődésének bemutatása előtt egy rövid hangrögzítés-technikai bemutató tekinthető meg, amely Edison fonográfjától, a gramfonokon, az acélhuzalos és a lemezes hangrögzítők megszólaltatásán keresztül jut el 1934-ig, a MAGNETOFONIG. A múzeum kiállított anyagának megtekintésére, meghallgatására 1-1 1/2 órát célszerű szánni. A kiállítás történeti sorrendben van felépítve, mely a professzionális, rádió- TV stúdiók és a filmipar által használt stúdió magnetofonokkal megszólaltatott gyönyörű sztereó hangzásbemutatóval fejeződik be a stúdió helyiségben. 

Külön említhető büszkesége a gyűjteménynek a TELJES MAGYAR GYÁRTMÁNYÚ közhasználatú orsós magnó kollekció. Ez 27 db különböző típusú magnetofont tartalmaz, köztük néhány különlegességgel. Ezen felül van a magyar Mechanikai Labor által gyártott Európa-hírű STM stúdió magnetofonokból bemutató kállítás a stúdióban. 

Kitűnő program, látogassatok el: Mohora, Orsós Magnó Múzeum

http://www.magnomuzeum.hu

Íme egy rövid videó a múzeumról ! Ajánlom mindenkinek, aki imádja a régi magnókat és zeneszámokat, mivel a múzeumban minden magnó mükődik és Nagy Úr be is kapcsolja őket! 

Apu ez egy szuper jó program lenne Neked, ajánlom, mert biztos tetszene. Biztos vagyok benne, hogy jól el is tudnál beszélgetni Nagy Úrral! Mi majdnem 3 órát ott voltunk, oh képzelem mennyi időt tölt ott, akit még behatóbban érdekel a téma.

Ezután megnéztük Magyarország első Hunnia Csipkemúzeumát, szintén Terényben tallálható.

Itt, mint a képen is látható, a lányok nagy érdeklődéssel kisérik a csipkeverés bemutatót. A néni elmesélte a csipke történetét is, majd kicsit megakadt. Erre Rita beszólt neki, hogy: Ne tessék zavarba jönni, nyugodtan olvassa csak! :-)) Erre összevissza röhögtem magam és a néni is lassan ellazult, nem izgult egy idő múlva. Pedig Rita kérdezett rendesen, hozta a formáját... :-))

A Hunnia csipke mellett bemutatják a magyar csipkefajtákat, és minél több csipkekészítési technikát, kelléket, amelyeket ki is próbálhatnak majd a múzeum látogatói. Szeretnék ismertté tenni a Hunnia csipkét, amit családi értékként őriznek, mivel megalkotója Fáy Aladárné Edvi Illés Gizella volt. Meg akarják ismertetni a látogatókkal a magyar csipkefajtákat, benne a magyarság által készített és használt csipkék összességét. Harmadrészt a technikákat, kellékeket, eszközöket is bemutatják a terényi múzeumban, nemcsak képeken, de élőben is, sőt azokat ki is próbálhatják a vendégek. Terényben rendszeresen szerveznek csipkés találkozókat, alkotó heteket és táborokat, mostantól ezeknek a rendezvényeknek a múzeum ad majd helyet. 

A Hunnia csipke megalkotója Fáy Aladárné született Edvi Illés Gizella, aki 1871-ben született, a Nógrád megyei Tolmácson. Ifjú gyermekkorától kezdve kézimunkázni tanult. Bántotta, hogy a magyar lányok, asszonyok csupa külföldről jött minta alapján készítették kézimunkáikat, mintha valódi magyar minták nem is lennének. Fáyné megismeri a sárközi fehérhímzéseket, azok álomszerű szépségét és gazdagságát és megpróbálta csipkébe átültetni. Munkája sikerrel járt. Megszületett a Hunnia csipke. Az eleinte nagyon lassan készülő csipke az évek során sokat egyszerűsödött, így alkalmassá vált, hogy keresetet biztosítson és értékesíthető legyen. Évente tanfolyamokat tartott és ügyes kezű tanítványai munkáiból külföldre is rendszeresen szállított. Londonból például állandó megrendelése volt. A Hunnia csipke olyan szalagcsipke, ami virágokat, leveleket és más formákat alakít. Mindig magyar népművészeti motívumot használ fel a tervezéshez. Motívumai aprók, vékony szálúak, kontúrozottak, amiket főleg vászonveréssel alakítanak ki és díszvetésekkel lazítanak a csipkeverőre van bízva, hogy a díszvetéseket szimmetrikusan alkalmazza-e vagy mindig mást készít. Az egyes mintákat a „nógrádi borsólyuk” hálóval egyesítik.

Hazafelé még útba ejtettűk az UNESCO Világörökség részét képező Hollókő-i Várat és falut.

Csodásan szeles és napos idő volt fent a Várban, ahol a lányok össze is álltak mint három kicsi lego :-)

Vasárnap késő délután révén gyakorlatilag üres volt a falu, nem volt tömeg. A tömeget mi képviseltük, de legalább nem lépett senki a lábunkra :)

Itt a fenti képen, Kami pihen a kereszt tövében, a Várból levezető hosszú séta után :-)

Beültünk egy megérdemelt ebédre a falu egyik éttermébe. Mint két jóllakot óvodás mosolygunk itt, pedig még nem is ettünk :-) 

A lényeg, hogy ez is egy nagyon szuper hétvége volt, mely persze egyértelműen a barátainknak köszönhető és nem kevésbé a jó időnek, a jó hangulatnak és a szép tájnak és a kedves embereknek.

Érdemes Kedves Olvasóim hazai tájakon is barangolni. Higgyétek el megéri !

Képek forrása: szokásos azaz saját képeim

Szöveg forrás:

www.szanda.hu

www.wikipedia.org

www.mohora.hu

www.magnomuzeum.hu