Már ez is megemlítendő, hogy lehet ezt megtanulni elméletben... :-))))
Szerintem sehogy, de mindenesetre érdekeset mesélt most a tanárnő, aki Új-Zélandon született, de már jó pár éve itt él és már ausztrál is - ezzel el is dicsekedett :-)
Szóval most vettük a "How to deal with complaints" fejezetet, hogyan kezeljük a panaszokat.
Erre mondta el Sue, hogy ő anno otthon jó nevelést kapott és annak értelmében nem szokott panaszkodni sehol, mert azt nem illik....és amikor múlt héten elment egy étterembe nem panaszkodott az étel miatt, csak mikor hazament, akkor mondta el a férjének.
Erre a férje megkérdezte: Miért nekem panaszkodsz ?
Miért nem mondtad el ott az étteremben a pincérnek ?
Sue beismerte mennyire igaza volt, mit lehet tenni azután már...semmit, ott a helyszínen kell elmondani, miért lenne az udvariatlanság...és észrevette, hogy ugyanez jellemzi az ausztrálokat is. Nem panaszkodnak a helyszínen, de azután elmondják minden barátjuknak és ismerősüknek...na de ennek mi értelme, hogy lehet így rajtuk segíteni ? Az alkalmazottak nem látnokok, hogy megérezzék van-e baja a kedves vendégnek és ha igen mi az...vagy ha azt válaszolják, hogy fine, akkor az most tényleg jót jelent vagy csak nem mondják el...
Sue egy nagy hajótársaságnál dolgozott, mint Ügyfélszolgálati manager és járta a hajókat, hogyan tudnák fejleszteni a minőséget és a szolgáltatásokat. Ottani tapasztalata alapján mondta ezt, hogy az aussie-k és új-zélandiak nem panaszkodnak...csak max. utólag, míg az amerikaiak sokat panaszkodtak, ami kissé idegesítette őt, de később rájött, hogy az jobb volt, mert ki tudták javítani a helyszínen a hibákat és legalább elmondták mi volt a gond!
Amúgy ezt eddig nem mertem leírni, mert nekem is ez a tapasztalatom az ausztrálokkal...
Ha van valami, ami nem tetszik nekik, nem mondják meg neked a szemedbe és ha meg érdeklődsz, hogy mi a helyzet akkor vagy nem válaszolnak írásban...vagy szóban max annyit mondanak...Not too bad, nem túl rosszul... Itt "a hogy vagy" az semmit nem jelent, olyan kb mintha löknék egy sziát, de már nem is érdekelne azután :-)
Bármi van megtartják maguknak, de majd elmondják barátoknak, kollégáknak kivéve neked...na de itt van az a kérdés, hogy miért. Mert akkor azt mondhatnád, hogy Ők "bully"-znak téged, azaz zaklatnak, zavarba hoznak, ilyeneket jelent a szó, megaláznak, lenéznek bármit mondhatnál rájuk és be is perelheted őket ezért...na hát lehet, hogy ezért nem mondják meg mi is a szitu vagy ott van még a nevelés is, mint előbb írtam, de egy tény ez szerintem nem egyenes magatartás..., de mindenki döntse el szerinte mi is ez :-)
Szerintem sehogy, de mindenesetre érdekeset mesélt most a tanárnő, aki Új-Zélandon született, de már jó pár éve itt él és már ausztrál is - ezzel el is dicsekedett :-)
Szóval most vettük a "How to deal with complaints" fejezetet, hogyan kezeljük a panaszokat.
Erre mondta el Sue, hogy ő anno otthon jó nevelést kapott és annak értelmében nem szokott panaszkodni sehol, mert azt nem illik....és amikor múlt héten elment egy étterembe nem panaszkodott az étel miatt, csak mikor hazament, akkor mondta el a férjének.
Erre a férje megkérdezte: Miért nekem panaszkodsz ?
Miért nem mondtad el ott az étteremben a pincérnek ?
Sue beismerte mennyire igaza volt, mit lehet tenni azután már...semmit, ott a helyszínen kell elmondani, miért lenne az udvariatlanság...és észrevette, hogy ugyanez jellemzi az ausztrálokat is. Nem panaszkodnak a helyszínen, de azután elmondják minden barátjuknak és ismerősüknek...na de ennek mi értelme, hogy lehet így rajtuk segíteni ? Az alkalmazottak nem látnokok, hogy megérezzék van-e baja a kedves vendégnek és ha igen mi az...vagy ha azt válaszolják, hogy fine, akkor az most tényleg jót jelent vagy csak nem mondják el...
Sue egy nagy hajótársaságnál dolgozott, mint Ügyfélszolgálati manager és járta a hajókat, hogyan tudnák fejleszteni a minőséget és a szolgáltatásokat. Ottani tapasztalata alapján mondta ezt, hogy az aussie-k és új-zélandiak nem panaszkodnak...csak max. utólag, míg az amerikaiak sokat panaszkodtak, ami kissé idegesítette őt, de később rájött, hogy az jobb volt, mert ki tudták javítani a helyszínen a hibákat és legalább elmondták mi volt a gond!
Amúgy ezt eddig nem mertem leírni, mert nekem is ez a tapasztalatom az ausztrálokkal...
Ha van valami, ami nem tetszik nekik, nem mondják meg neked a szemedbe és ha meg érdeklődsz, hogy mi a helyzet akkor vagy nem válaszolnak írásban...vagy szóban max annyit mondanak...Not too bad, nem túl rosszul... Itt "a hogy vagy" az semmit nem jelent, olyan kb mintha löknék egy sziát, de már nem is érdekelne azután :-)
Bármi van megtartják maguknak, de majd elmondják barátoknak, kollégáknak kivéve neked...na de itt van az a kérdés, hogy miért. Mert akkor azt mondhatnád, hogy Ők "bully"-znak téged, azaz zaklatnak, zavarba hoznak, ilyeneket jelent a szó, megaláznak, lenéznek bármit mondhatnál rájuk és be is perelheted őket ezért...na hát lehet, hogy ezért nem mondják meg mi is a szitu vagy ott van még a nevelés is, mint előbb írtam, de egy tény ez szerintem nem egyenes magatartás..., de mindenki döntse el szerinte mi is ez :-)
Ezek után felmerül a kérdés, ők hogy kezelik a szembejövő problémákat? Ahogy a veled megtörtént esetek mutatják (sulis), sehogy.
VálaszTörlésAncsa
Lacko szerint nem perelhetnek be, csak azert, mert megmondod a velemenyedet.
VálaszTörlésNekem mas tema jutott eszembe: regen mennyien mondtak, hogy a "hi, how are you?"-zasnal milyen aranyosak az ozzik, tenyleg erdeklik oket, mi van veled... na, itt aztan lenne pro es kontra, embere valogatja sztem..
A bully-zasrol epp most vagyok (ujra) temaban, mivel Ausztralia a vezeto az iskolai molesztalasokban az angolul beszelo orszagok kozott......
CsokACsalad :)
Sziszkó jutott eszembe, mikor azt írtad, h Ausztrália a rövidítések országa, tutti jól érezné ott magát! :) Tibi már csak 1 hét és jöhetsz haza!!!! :)
VálaszTörlés