Szeptember 21 - 25, Panyola Adrival és az útitársakkal, 4 éjszaka, 14 fő – 5 szuper nap

Sziasztok,

Köszi Kinga az isteni blog beszámolót a szuper PANYOLAI TÚRÁNKRÓL!!!

Be is másoltam szinte az egészet tőled, szóval így kiegészítve érdemes újra olvasni ezt a bejegyzést. (frissítve: 2012 jan 19)

Megint hajnal van, de azért is megírom végre a Panyolát. Igazából nem is lehet leírni...annyi minden történt, telis tele élménytúra volt!!! Van vagy ezer kép és kavargó jobbnál jobb emlékek, szóval ez maximum egy gyenge összefoglalója lehet csak ennek a fantasztikus 5 napnak, de hát akik ott voltak, mind átélték, akik meg nem, remélem beérik eme jó pár képpel és kommenttel illetve feltétlen menjetek el és ti éljétek át ezeket :)

Először is köszönet Kingának, aki leszervezte az egészet és köszönet a legjobb helyi idegenvezetőnek Méhész Zsuzsának , aki kalauzolt minket személyesen ott és a környéken, kedves, aranyos és informativ és emberi volt az egész program!!! (Zsuzsát azóta a TV-ben is láttuk, hajrááá Zsuzsaaaaa, hajrááá Panyolaaa!!!)

ÉS NAGY-NAGY KÖSZÖNET ADRIMNAK ÉS AZ EGÉSZ ÚTITÁRS BANDÁNAK, MINDENKINEK AKI OTT VOLT, NAGYSZERŰ HANGULAT ÉS ÖRÖK ÉLMÉNY VOLT!

Extra köszi Csabinak a sofőrnek! :)

Szóval azt hiszem ez volt életem legjobb belföldi túra élménye...huu bocsánat, hogy így elragadtattam magam :) jöjjön végre a beszámoló!!!


Szept 21:
9.15-ös vonattal indultunk Keletiből Adrival és Ritával. Jól elbeszélgettünk, jó volt az idő és üres volt a vonat ez szupi volt, ez nem volt elmondható a balcsi hétvégékről anno ... :)

11.00 re értünk Szolnokra, ahol már várt az állomásnál a piros Szuzerrel ( oh anno a Kék Golyó J és már húztunk is a 4-es uton Debrecen irányába ragyogó napsütés, jókedv.

Debrecenben ezer éve nem jártam, egy jót sétáltunk és megnéztük a Főtéren a Nagytemplomot, amit egy kisiskolás csoporttal meg is néztünk, idegenvezetéssel, a kiállítást is végigjártuk és felmentünk a templomtoronyba, ahol kétszer is bevertem a fejem.

 

A gyomrunk el kezdett lassan korogni, így ebédelő hely után néztünk, míg Nyíradonyba a Vénszarvas étteremben megálltunk és egy isteni szarvas levest ettem Adrival.

Ezután hamarosan Nyírbátorba értünk, ahol a megnéztünk egy szép templomot és a Báthory Várkastélyt.

Ezután már Panyola következett, ahová szinte pontosan este 7 – re beestünk a vendégházba, ahol már vártak a többiek és jöhetett a laktató falusi vacsi ( Irén néni főzte ) – kötött leves és csak nekem J húsgombócok, a többiek töltött káposztát kaptak. Isteni volt a kaja és persze a welcome drink, mely persze panyolai pálesz volt :)

Isteni kötött tészta leves - helyi specialitás - életemben nem ettem ilyet még, nagyon fincsi volt!


Esti séta a faluban - Panyola by night, sajna az egyetlen könyvtár is bezárt mire odaértünk :)


Szept 22:
( by Kinga: http://utizongek.blogspot.com)

Reggeli, mindennap 8kor volt, srégen szemben Panyolai Maricánál. Szóval, reggeli, első nap szalámik, kolbászkák, főtt tojás, vaj, kenyérke, tea és kávé annak, aki kért.
Nem éheztünk. Reggeli után, Piros Sanyi még megmutatta a szilvalekvár főző edényeket, alkalmatosságokat, úgy nagyjából elmondta a mikéntjét is, ekkor ráleltem a somra és vad fotózkodásba kezdtem. Mikor már jöttünk volna tényleg el, még a pince is előtérbe került, óvatosan leereszkedtünk, majd vissza és egy szobát is megtekintettük, újfent csillogás SörösZé szemében. :) sztem, mindenki vitt volna a szívében egy kis darabot abból a szobából. :)

9kor indulás, de vmiért nem jött össze. Hoztuk a formát, vagy mi vagy a Zsuzsa. :) Saját kocsikkal indultunk útnak, aki mozgásban volt, a hűtővizes opel és a yaris ill. Zsuzsa kocsija.

Komppal keltünk át a Szamoson(komposok: Kiss úr és Lajos, az egyikről csak hallottunk, a másikkal találkoztunk is), volt akinek már nem volt élmény, de nekünk igen. Oly lassan haladtunk, hogy ha beszélgetett az ember, akkor észre sem vette, hogy vízen van.

Irány Tákos, a Mezítlábas Notre Dame-i templom, ahol egy kedves "anyóka" vár minket. Lajos barátom már felkészített, h ott egy kedves néni, Erzsike, jó kis tájszólással fogja elmondani nekünk a fontos dolgokat. Nem csalódtam. Ittuk a szavát.


Csodás volt belülről a tákosi templom!

Majd a beszéd vége fele, megcsörrent egy telefon. Néztem körbe-körbe, h ki nem bírta lehalkítani, hát Erzsike nénié volt. Próbálta a tiszteletest lerázni, h neki most épp vendégei vannak és különben sincs otthon és most hagyja őt békén. :)) Szerintem az évszázad fényképe :) Címe: a múlt és jelen :) a technika és a hagyomány :)

Itt elméletileg visszamentünk volna Vásárosnaményba kajálni, de nekem is átfutott az agyamon egy pillanat erejéig a templomnál kitett hirdetmény, miszerint vasalt tarjával és lapcsánkával lehet csillapítani az étvágyat. Zsuzsa ezt már ki is mondta, majdan előterjesztettem a többieknek, h időben, pénzben is jobb lenne ez, így megrendeltük és míg készült elmentünk Csarodára, de még előtte a templom tövében egy nénike árult keresztszemes terítőket, tűpárnákat, könyvjelzőket, meg is rohamoztuk. Majd jött egy fiatal lány, aki csak úgy a dobozból árulta a szilvalekvárt. Tákoson tébláboltunk , majd bicajjal tekert egy apóka, látta, h idegenek vagyunk, lepattant a bicajról és "van szilvalekvár eladó". :)

Csarodán Piroska tartott nekünk egy átfogó "előadást" a templom történetéről, a mosolygó szentekről. A nap, ahogy bevilágított az ablakon, jelentése volt és még talán ma is van.

Csarodáról vissza Tákosra Jutkához, ahol az udvar régies-népiesre volt berendezve. Egy filagora telis-tele fonott ülőalkalmatosságokkal, párnákkal, cserépedényekkel... Végül a modernebb asztaloknál foglaltunk helyet, szemben az igazi hatalmas nagy búbos kemencével, aminek árnyékában sült a vasalt tarja.

Régi szenes vasalóval simították a húsokat, hozzá finom lapcsánka szilvalekvárral-tejföllel, extra ráadásként kaphattunk még tengerimálés töltikét és finom házi pálinkát is.

Kicsit megpihenve mentünk is tovább Beregdarócra, ahol a kendermagtól eljutottunk a vászonig Boriska néni segítségével és ott már volt, hogy elkelt volna egy magyarról-magyarra szótár. Bátrabbak ki próbálhattak egy-két fogást, napokkal később pár szó járt a fejünkben: ige, pászma, szövőszék, kender. Beszabadult egy keresztszemesekkel teli kis terembe, a kis zsáktól a hatalmas terítőkig a párnahuzatokon át mindenki talált kedvére valót.

Szept 23:
Penyige fele vettük az irányt, itt megálltunk a Szenke partján, ahol Zsuzsa elmesélte a 9 kislány balladáját. Amikor is belefúltak a mély vízbe, mivel a rév sietősre vette a formát és bezsúfolt mindenkit, volt köztük egy beteg, epilepsziás fiú is, akitől távolodtak és ez nem tett jót a csónaknak, felborult és meghalt 9 kislány. Erről született egy ballada is, amit volt szerencsénk hallani Margit nénitől a helytörténeti múzeumban, ami régen iskola volt.

Először a lekváriumba mentünk, ahol a szilvától egészen a kész lekvárig tudtunk meg mindenfélét. A technikai szünet keretében megláttam a kis lekváros üvegeket, míg a többiek már a múzeum fele vették az irányt, addig mi lemaradva, spontán lekvár kóstolásba kezdtünk, de aztán sietni kellett, mert Margit néni várt ránk. Itt elég sokat időztünk, de megérte.

Tovább haladtunk Túristvándiba, ahol Pogány Karcsi várt minket, hogy röviden elmondja a vízimalom történetét, a többiek átjárták a malmot, fotóztak.

Ezután mentünk is tovább Fülesdre ebédelni, Monihoz. Csupa helyi különlegességeket kaptunk, aszalt szilvás leves, káposztás-krumplis kígyórétes.


A híres aszalt szilva leves - nyami - két tállal is ettem belőle :))

Jól lakottan, szerény személyem remegő lábakkal indult neki a kenu túrának, Szatmárcsekére.

Voltak köztünk olyanok, akik lelkes követői, de én valahogy csak a buli kedvéért vállaltam be. Közben kiderült, h Adri is kb. úgy volt vele, mint én. Utazásunk előtti napon derült ki, h az a Túr valójában a Tisza lesz. Megkaptuk a mentőmellényt, a röpke oktatást Váradi - Ironman - Istvántól, és már ülhettünk is bele a csónakba.

A táj biztosan szép volt, de kb. úgy 4 km után már untam az állandó lapátolást, azt már tudom, h ez nem lesz a kedvencem. Amúgy 15 km –t eveztünk, elsőre nem rossz :)

Nagy nehezen sikerült megérkezni Tivadarba, csónakokat partra kellett húzni, lemosni, kitakarítani. Én mint gólyafos a levegőben úgy futkostam a csónak körül, h akkor most mit is kell, hogy is kell... Fiúknak még volt egy kis dolog, a partról, fel a lépcsőn a majdan jövő kocsihoz kellett cipelni a kenukat. A sofőröket elszállította az István, majd jó 3/4 óra múlva meg is érkeztek. Ekkor előkerült a csomagtartóból a rétes, gyorsan haladtunk a szállásra, h mindenki összekapja magát és irány a pálinkakóstoló Panyolán.

Miután mindenki kissé felfrissült, átöltözött, elindult a főzdébe, egy kis levezető sétával, de itt tudtuk, hogy miért megyünk. Betértünk az oldalsó bejáraton, Zsuzsa már várt. Kedvencemmel indítottunk a mézes bodzással, egy kis pogácsa társaságában. Tovább haladtunk, magozó és tartályok után a kisüstik közelében kóstolhattuk a következő pályázót a fekete cseresznyét egy kis töpörtyű, szalonnával megspékelve. Itt hihetetlen mennyiségű muslica volt.

Hamar odébb is álltunk a kóstoló terembe, ahol Irénke már készítette a vacsoránkat. Az asztalon újabb felszívók: aszalt szilva-alma-dió-sajt-szőlő tál, kolbászka-szalonna-lilahagyma-paprika-olívabogyó és a harmadik: zsíroskenyér zöldségekkel. Itt már igazándiból nem tudom a sorrendet, de kóstoltunk szatmári szilvát, feketeribizlit, aranyalmát, körtét, és az esszenciát, de még ittunk mézes-gyömbéres körtét, fahéjas almát is... Vacsoraként tormaleveles tengerimálés töltike és csavart tészta szilvalekvárral volt. Kb. f1 tájékán elindultunk a szállásra, h aztán kipihenjük a mai napot és rákészüljünk a szombatra.


Az eredmény, ennyi fajta érte a bendönket :) de csak kis mértékben és nagyon jó minőség, melyet semmi nem bizonyít jobban, hogy másnaposság nem volt..tényleg!


Szept 24: (újra Tibi :)
Reggeli után jöhetett a nekem nagyon megfelelő sport a bicajozás, a kedvencem!
Jó kis TREK mountit kaptam és már pattantam is rá, alig lehetett birni velem :)

És idéznék Kinga blogjából is:
http://utizongek.blogspot.com
"10 óra tájékán megérkezett Ironman István, meghozta a bicajokat, de eggyel kevesebbet. Csabink nem esett kétségbe, az udvarról szervált magának egy kedvezőt. Eleinte nagyon jó időnk volt, kellemes volt tekeregni, majd mikor elértünk Tarpára, a túravezető közkinccsé tette, h akkor merre menjünk. Kb. 3x elmondtam neki, h legkésőbb 13 órára vissza kell érnünk, mert jó pár programunk van még. Mint kiderült, két füle volt, az egyiken be, a másikon ki.

Tarpán nagyon rövid idő alatt körbejártuk a vásárt, majd indultunk tovább. Persze, nem ugyanazon az útvonalon, amerről jöttünk, hanem jó nagy kerülővel, jó kis szembeszéllel.

Túravezető tanácsot adott, h egymástól rövid távolságokra haladjunk, h így is felfogjuk egymás előtt a szelet.

Szóval, a kompnál kiderült, h a 30km helyett 50-55km-t tettünk meg. Közölte a "kedves" túravezető, h azért nem mondta meg, h mennyit megyünk, mert akkor sokan visszahökkölnek, és akkor nem is indulnak el. Hát kérem szépen, hadd döntsem el én, h mit bírok. És nem azért rendeltünk 30km, mert nem bírjuk, hanem azért, mert nem csak ezért jöttünk.

Rita megkérdezte, h milyen messze van a falu, közölte, h már nincs messze, majd megkérte, h azért definiálja a nem messzét, 4km-t mondott, ami valójában 8 volt.

Tibi bepróbálkozott Istvánnál jópofizni, de ha folytatja, akkor lehet, h a Szamosban landol.

Kb. f3 tájékán értünk vissza a vendégházhoz. Ott közöltem az Ironmannel, h a másokra odafigyelés nulla, illetve hadd döntse el mindenki maga,h mit bír és mit akar tenni, ne ő!

Azt hiszem, mindenki tanult az esetből."

Ha tegnap a kenuban nem épp elől végeztünk :), akkor itt pont ellentétben azzal, állandóan az elsők közt voltam és sokszor el is húztam a mezőnytől...mint például itt is :)


Tarpára visszabiacjoztunk és kicsit megálltunk megnézni az ünnepi forgatagot, kirakodóvásárt.

Cégénydányádon megnéztük - de csak kivülről, mivel romos és lakatlan - a Kölcsey-Kende kúriát és bementünk a szép angolparkba az ősplatánok közé.

És az egyik ősplatánt átöleltük :) Ezután spontán Zsuzsa megérzésére megálltunk egy háznál és kérésünkre vettünk egy rakás almát. Ezután Gyügyén megnéztünk egy szintén nagyon szép fakazettás templomot ahol belecsöppentünk egy spontán kis esküvőbe :) És este a nap fénypontjaként meghívásra az egész csoport elment Fülesdre a közösségi házba egy érdekes istentiszteletre.


Szept 25:

És újra Kingus blogjából idéznék:-)
http://utizongek.blogspot.com

"Utolsó nap, meleg reggelink volt, amolyan tojás rántotta, de tunningolt változat. :) A szállás árát összeszedtük, mert Béla közölte kb. csütörtök tájékán, h másnap este ő elutazik és majd csak hétfőn reggel jön haza, úgyh a szállás árát adjuk oda a Zsuzsának. Mondom neki, h ő tud róla, közli velem, h este fél 10kor már csak nem hívja fel. Ja, tehát nem tud róla. :)

Szóval, pénzezés, bepakolás, majd Zsuzsára várakozás, s irány Szatmárcseke. Falu végén az első autó megállt, majd Panyola tábla alá szépen befészkeltük magunkat és fotózás következett.
Szatmárcseke előtt még beugrottunk Túristvándiba Makai Béla bácsihoz, a füvesemberhez. Mielőtt odaértünk volna, még találkoztunk Mikivel, a 4 nyelvű roma bokszolóval, aki Amerikában is élt. Nos, az a beugrás kissé elhúzodott pár órácska erejéig. Szabályosan ittuk a szavát, sztem, egy álló napot is el tudtuk volna hallgatni. Jártunk a padlásán, bár óva intett, h ott darazsak laknak, bár még talán alszanak úgy 11 tájékán, az intés ellenére felmerészkedtem én is, egy füvesember pallására. Sok-sok doboz, telis-tele gyógynövényekkel. Miközben mi a gyógynövényeket csodáltuk, addig DragonZé szilvafácskával küzdött. Talált egy zsenge hajtást és kiásta és hazavitte. :) Béla bácsinál találtunk egy óriás harcsa fejet, atyaég, azt aztán nehéz lehetett kiemelni a vízből.

Béla bácsi is és én is, észrevettük Tibi szája szélén kikandikáló egy szál szőrszálat, van nálam mindig szemöldök csipesz. Mikor már Béla bának is szemet ütött, akkor már nyúltam is felé, h kislisszantom onnét, de nem jött össze, Tibink nem engedte. :)

Talán már dél is elmúlt, elmentünk rétesezni, ahol bélest is lehetett kapni és térképeket is. Megbeszéltük, h mivel az idő már jócskán előre szaladt, csak elvitelre pakolgatunk, de persze, többen ülős verziót vettek, ebédelve, napozgattak.

Teli hassal elindultunk a kocsik felé, majd a többiek megláttak egy másik turistát aszalványokkal. Több sem kellett nekik, szinte az összes aszalt gyümölcsöt felvásárolták, ami a Szabadkőművesek kocsmája mellett található volt.

Nagy nehezen bekászálódtunk az autóba és irány Szatmárcseke. Oda is értünk, a gyalogos úton Korpás Istvánról hallhattunk , aki a fejfájás temetőt rekonstruálta hajdanán, amíg nem zsebre ment a játék."

Ezután újra Turistvándiba vezetett a csapat, ahol Zsuzsa vezetésével ellátogattunk a nagyon kedves gyógyfűves Makay Béla bácsihoz, aki nagyon aranyosan fogadott minket és sokat mesélt az életéről és meg is mutatta az általa írt könyveket is.


Délután megnéztük a híres kopjafás temetőt Szatmárcsekén, ahol a Kölcsey család is nyugszik.


Vidám, de kissé szomorú búcsú is Zsuzsától, hiszen tudjuk hamarosan visszajövünk ide! :)

De hogy oldjam a pátosz komolyságát, záradékul Tarzan bácsitól is idézek egy örökzöldet, mindannyiunk - de főleg a pálinkafőzde - okulása végett: "ne tedd fel a sz@rt a polcra, mert egyből lekvárnak hiszi magát."
:)))))

Napló PANYOLÁRÓL
http://tv2.hu/naplo/video/sporfalva-helyben-termett-helyben-marad