2012. december 19., szerda

Mátrai Múzeumok Éjszakája: 2012. június 23.

Június 23-án immár ötödik alkalommal rendezték meg a Mátrai múzeumok éjszakáját. Mi második alkalommal mentünk, de most négyen, Kamival és Momoval - Hugi barátaival. 


Az újdonság a Kádár-korszakbeli Nosztalgiavonat volt, amivel anno a fontos embereket szállították belföldön, de most meg minket vittek ezzel a remek, múltatidéző, romantikus régi kocsikkal a Nyugatiból Gyöngyösre. A vonat június 23-án a Nyugati pályaudvar 9-es vágányáról indult 12.25-kor. Gyöngyösről autóbusszal folytatódott a program. Meglátogattuk: Gyöngyöspata, Gyöngyöstarján, Mátrai Erőmű, Markaz, Kisnána, Sirok. A siroki záróprogram után a vonat visszaindulása Gyöngyösről 01.15, várható visszaérkezés Budapestre 03.00 körül volt.


A vonat belül nagyon szép volt, az egész berendezés korabeli volt, privát fülkékkel, zuhanyzóval, fotelekkel, tárgyalóasztalokkal és díszes lámpákkal. Ezek az 1940-es években luxus igényekre készült szalonkocsik eredetileg bizottsági kocsiként közlekedtek. A szalonkocsi tárgyalóhelységében 9 fős üzleti találkozókat és baráti összejöveteleket lehetett rendezni. A szalonban televízió, videó, rádió és telefon segítette a tárgyalások, megbeszélések sikeres kimenetelét. A futést egyedi kazán biztosítja. Az utasok maximális kényelméről és gyors kiszolgálásáról csengős szobaszerviz gondoskodott. Mi a szalonkocsiban ültünk, ott még zongora is volt - ahol egy idő után az egyik csajszi utaska el is kezdett játszani. Az egész olyannak tűnt, mint egy időutazás! Gyöngyösről megérkezésünk után busszal mentünk tovább.


Első megállónk Gyöngyöspatán volt. Gyöngyöspata a Mátra délnyugati lábánál, festői környezetben elterülő több mint 6 ezer hektáros terület. Ásatások bizonyítják, hogy az egykori Pata már 3500 évvel ezelőtt is kedvelt lakóhelye volt az avaroknak. Magyarok a honfoglalástól lakják, melyről Anonymus így ír: “Árpád fejedelem nagy földterületeket adományozott a Mátra erdeiben két vezérének, Ednek és Edemennek, kiknek unokája Pata később várat épített. Az ő utóda lett a későbbi magyar király, Aba Sámuel.” A falu felett emelkedő 260 méter magas Vár-hegyen ma csak a nemzeti színű zászló emlékeztet az Anonymus által is említett várra. A X. században épült vár égetett fa-agyag technológiával készült, mely az 1460. június 8-i csatában pusztult el, melyet Mátyás király vívott a cseh husziták ellen. A krónika ezt az eseményt tartja Mátyás király első csatájának. Itt elsőként a helyi 1300-as években épült Római katolikus templomot néztük meg, mely az Európa hírű Jesse oltárral dicsekedhet - ez egy igazán egyedülálló és különleges oltár! 


A gyöngyöspatai templomba lépve az ember szinte körül se néz, egyenesen a szentély felé siet, hogy aztán földbegyökerező lábbal álljon meg, a XVII. században faragott barokk oltárra függesztve tekintetét. A nyolc méter magas oltár valószínűleg dél-lengyelországi mesterek műve a 17. század közepéről. Az oltáron fekvő Jesse életnagyságú törzséből fa sarjad, ágain bibliai királyok és próféták dús aranyozású, festett szobrai felett koronás Mária trónol, karján a kisdeddel. A fa törzsén iratszalagok kígyóznak az Énekek énekéből vett idézetekkel, az ágakon még két szőlőlevél is díszlik. A kétoldalt felnyúló ágak koszorúként ölelik át a Mária születésének oltárképét a fa közepén. A fa törzse ezüst színű, az ágak aranyozottak. Mindezt pedig egy szépséges gótikus architektúrájú szentély foglalja magába. A mennyezetet gótikus bordák tartják, közöttük leheletfinom ritmusban feszül a boltozás, a szentély északi falában gótikus szentségházat takar a kovácsoltvas rács és fog körül a korabeli kőkeret. A templomot követően átsétáltunk a közeli tájházba pogácsa és borkóstolóra. Nagyon finom volt minden.

 Momoék is nagyon élvezték a napot :-)

És most álljon itt két helyi finomság receptje a lelkes kísérletezők számára :-)

Részeges pogácsa

Hozzávalók:
- 1 kg finomliszt
- 0,5 kg Ráma margarin
- 10 dkg élesztő
- egy marék áttört főtt krumpli
- 5 db tojássárgája
- 1 dl bor
- só ízlés szerint
- annyi tejföl amennyivel könnyen gyúrható lesz
Készítés:
A liszttel a margarint elmorzsoljuk, ízlés szerint sózzuk, krumplival is összemorzsoljuk, majd a többi hozzávalóval is összegyúrjuk. A masszát kettévesszük és egyenként gyúrótábla nagyságúra kinyújtjuk.
Olvasztott, nem meleg margarinnal megkenjük, kétharmadát ráhajtjuk, újra kenjük a margarinnal, majd a másik részét is ráhajtjuk, és szintén kenjük a margarinnal és újra ráhajtjuk a tésztát. Pogácsaszaggató vastagságúra kinyújtjuk és kiszaggatjuk a pogácsákat. A tetejét megkenjük tojással és kb. 1,5-2 óráig kelesztjük, majd sütjük. / Sváb Kovács Jenőné ajánlása
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Rétes

Hozzávalók 1 levél elkészítéséhez:
- 0,5 kg liszt
- 1 db tojás
- 2 evőkanál zsiradék
- 3 dl víz
- 2 kávéskanál cukor
- 1 kávéskanál só

Elkészítés:
A lisztet 1 tojással 2 evőkanál zsírral és 3 dl langyos vízzel gyúrjuk össze, hogy a tészta
Se túl lágy, se túl kemény ne legyen. Az eleinte nagyon ragadós tésztát addig dolgozzuk, verjük a gyúródeszkához, amíg már sem a kezünkhöz, sem a deszkához nem ragad. Ekkor cipót formálunk belőle. Vigyázunk, hogy a cipón semmi gyűrődés ne legyen, mert akkor nehéz a kinyújtásuk. Meglisztezzük, a deszkán letakarjuk és 20 percig pihentetjük. Egy nagyobb asztalt tiszta abrosszal letakarunk, az abroszt liszttel egyenletesen meghintjük. A cipót kezünk között óvatosan kihuzigáljuk, körülbelül tányér nagyságúra. Az abrosz közepére tesszük, megkenjük olvasztott zsírral, és körbe-körbe menve az asztal körül, lassan, óvatosan szép vékonyra kihúzzuk. Az asztalról lelógó vastagabb széleket tenyerünkre felcsavarva leszedjük, újra összegyúrjuk, pihentetjük és kihúzzuk. A szélekkel foltozhatjuk meg a tésztát, ha kiszakad. A papírvékonyra nyújtott tésztát olvasztott zsírral megfröcsköljük és ráhintjük –egy csíkban- a tölteléket. Az abrosz segítségével összecsavarjuk, felgöngyöljük, a tetejét is megkenjük zsírral, és kizsírozott tepsiben szép barnáspirosra sütjük. Töltelék: Ízlés szerint lehet: – édes ( túrós, mákos, diós,  almás, meggyes) - sós (káposztás, burgonyás, tökös) / Nádudvari Istvánné receptje szerint


Második állomás is új volt számunkra. Gyöngyöstarján mintegy 80 kilométerre keletre fekszik Budapesttől, a mátraaljai borvidék központjában. A falu első írásos említése 1275-ből való, ekkor az Aba nemzetségből származó Tarjáni György fiainak tulajdona volt. A település több mint 100 évig mezővárosi rangot viselt, melyet a török hódoltság alatt vesztett el. A török hódoltság alatt is virágzott a szőlő- és borkultúra Gyöngyös környékén, amit bizonyít az a tény, hogy a hódoltság ideje alatt Magyarországra került Kadarka az 1700-as évekre a környék fő fajtájává vált, és egészen a filoxéravészig jelentős szerepet töltött be. A falu borászati potenciálját a mai napig meghatározza az 1736-tól kezdve 10 éven át francia hadifoglyokkal építtetett Haller pince, mely eredetileg 271 méter hosszú volt, és nevét építtetőjéről, Haller Zsigmondról kapta. Ezen pince megléte miatt alakulhatott ki itt az 1970-es években egy 1000 hektáros, zömmel szövetkezeti tulajdonban lévő szőlőterület borászati központja, mely napjainkban egy 3 szintes pincerendszert alkot. Legmélyebben a Haller pince található, amely jelenleg 570 méter hosszú egyenes pince. Ez Közép-Európa leghosszabb egyenes ágú pincéje, ahol jelenleg 170 darab 60-100 hektoliteres fahordó áll. Gyöngyöstarjánban bemutatták a helyi falumúzeumot, megnéztük a kis ásványgyűjteményt is. 

A Falumúzeum udvarán bor- és gasztronómiai kóstoló volt, itt vettünk pár deci helyi bort, de őszintén nem volt túlságosan szuper jó. A helyi langalló finom volt csak épp kicsi.


Éppen a helyi langalló sütésébe kezdenék, amikor rámtör egy pesti paparazzi :-))


Érdekesség volt a Mátrai Erőmű Zrt-be tett kirándulás.  A társaság saját bányáiban külfejtéses technológiával termelt lignitből állít elő villamos energiát. A társaság a magyar nemzetgazdaság villamosenergia-fogyasztásának mintegy 13%-át termeli.


Az erőmű bemutatása rövid vetítéssel kezdődött, majd ellátogattunk a Heller-Forgó kéntelenítő toronyba is. A visontai telephelyű Mátrai Erőmű ZRt a magyar villamosenergia-rendszer egyik megbízható alapegysége. Fő tevékenysége a villamosenergia-termelés. A 950 MW beépített teljesítménnyel rendelkező Mátrai Erőmű ZRt. az ország legnagyobb széntüzelésű erőműve.


Markazon már jártunk tavaly, de a fogadtatás most is kedves és barátságos volt. Idén is meg lehetett tekinteni a  Tájházat az egyedülálló kék búbos kemencével és a Kézművesházban a szőlőművelés eszközeit. Idén is volt az elmaradhatatlan bor- és náplonka kóstoló. 


A falu nevével először az 1332-37-ben kelt pápai tizedjegyzékben találkozunk. A Markaz név eredete nem tisztázott. A többféle magyarázat közül az látszik a legvalószínűbbnek, hogy Aba Sámuel Márk nevű unokatestvére volt a névadó, aki az Aba nemzetség Pata ágából származott. Ezt látszik alátámasztani, hogy a régi markazi ún. pusztatemplomot is Szent Márk tiszteletére szentelték.


A Kisnánai vár is ismerős volt nekünk, de sok felújítást végeztek azóta. Létrehoztak egy 3D mozit is és lett egy bortrezor, új kilátóterasz és még számos újdonság is. A fellelhető iratok alapján megállapítható, hogy Kisnána már a 11. században is lakott volt, sőt egyesek szerint már a honfoglalás előtt is éltek itt embercsoportok. Az, hogy az Aba nemzetséghez tartozó Kompolti család birtokába mikor került ez a terület, pontosan nem bizonyítható. Első említése 1325-ből való, mikor Kompolti Péter megosztja birtokát fiai között.


Talán - sőt - biztosan az egész nap legfantasztikusabb eseménye a Boszorkány választás volt, amire természetesen beválasztották Hugit is! Oh nagyon jól helytállt seprűnyél lovaglásban és visításban :-) és méreg keverésben, amit nekünk fiúknak kellett megkóstolni és állítom az ővé lett a legrosszabb ízű hehe, ollééé!


A záró program Sirokon volt… hát ez az utolsó helyszín most valahogy nem igazán jött be ( tavaly is volt, de akkor még nappal értünk ide és más volt a hangulat ) A fáklyás séta után felsétáltunk a Várba, ahol viszont sötét volt, alig láttunk, de a baj az volt, hogy nem engedtek be a felső részbe, mert le volt zárva. Az alsó rész felújítva, azt jelenti, hogy betettek pár deszkát, semmi kiállítás még nem volt, de tömeg az igen. Lementünk ezután a Vár alatt levő oromra, ahol volt dínom-dánom..hejjj mondjuk így valami együttes vartyogot, de az igazi feeling elmaradt. Bort egy helyen lehetett venni, vettünk egyszer…úgyanis egy korty után szétmarta a belünket olyan rossz és savas volt, sört meg nem lehetett kapni. Ételek voltak, csak épp hely nem, ahová le lehetett volan ülni. Ott kóvályogtunk jó pár percig mire valaki felállt végre a nagy lócákról – mivel jóval töbebn voltunk, mint ahány ülő alkalmatosság. Két együttes is fellépett, egyik rosszabb volt mint a másik. Szóval ezután írtam is Áginak a szervezőnek egy barátságos levelet az ötleteimmel J meg hoyg sokkal jobb volt a tavalyi buli, amikor Kisnánán fejeztük be a túrát. Persze mindent egybevetve jó volt az egész napos program!

Szöveg források:

Képek forrása: saját termés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése