Jó szilveszteri bulizást és Boldog Új Évet kívánok Minden Kedves Olvasómnak!

Minden Kedves Olvasómnak sikerekben, élményekben gazdag, vidám Új Évet kívánok a 2014-es esztendőre!

Remélem jövőre is olvassátok a blogomat :-)

Sok szeretettel, szép estét és jó bulizást kívánva:

Tibi

december 14: Advent Baden bei Wienben

Idén december 14-én egy Badeni bei Wien adventezésre utaztunk el egy tavasbarlang látogatással együtt. Összefoglalva ez az egynapos túra távolról sem volt olyan hangulatos, karácsonyi élmény, mint a tavalyi Mariazell-i advent, amiről szintén írtam, de így is természetesen jól éreztük magunkat, de ha igazán szép helyre szeretnétek menni akkor az Mariazell. Bécs adventi vásárait érdemes kihagyni, mivel az egész vásár az idegenvezető elmondása alapján is, már kommersz és hatalmas tömeg van kint. Sokkal hangulatosabbak az osztrák kisvárosok. Ezt megerősítve az úton több helyen nem is álltunk meg parkolókban szünetre, mert annyi busz állt a benzinkútnál, hogy senki nem került volna sorra.

Oh hogy is írjam le, hogy ne tünjek pesszimistának :-) de végülis ez a véleményem. A prosiban és a neten is úgy írják, hogy a Seegrotte egy páratlan, csodás tavasbarlang... ????? Marketingnek nagyon jó, de a legjobb maga a tavasbarlang marketingesei, tulajdonosai, akik ezt a gyakorlatilag II. világháborúban gipszbányaként majd földalatti titkos repülőgép összeszerelő üzemnek használt bányát megvették és turista látványosságként hirdetik. Eddig tán nem is írtam ennyire negativat látványosságról, de most ennek is eljött az ideje :-)))

Teljesen és egészében meghagyták a gupszbányát úgy ahogy volt szerintem. Oké minden nap több tizezer liter vizet kiszivvattyúznak, hogy az adott vizszint meglegyen minden nap, de ennyi, meg van egy két bábú, de nem igazán sikerült a bányász hangulatot megteremteni. Azaz röviden szinte semmi, de semmi nincsen bent, néhény fényképen, pár használati tárgyon és egy repülő roncson kivül. A hajókázás a teljesen sima és neutrális falak között összesen 5-6 perc maximum, szóval ennyi és mindez 9 euroért. Lehet, hogy az idegenvezetés teljes hiánya miatt, de nekem ez jött le, elnézést az őszinte véleményért, lehet Nektek, ha elmentek, tetszeni fog! :-)

Baden bei Wien egészen közel, mintegy 34 km-re található Bécstől. Aranyos kisváros, hangulatos kis utcácskákkal. Az idegenvezető mondott pár sort a Fő téren. A piacra még elkisért, aztán szabadidőt kaptunk. Nagyon finom mézeskalácsokat vettünk itt, a már jól ismert, kipróbált Pirker cégtől.

A piacon beültünk egy pici, hangulatos faházba, ahol isteni fincsi forralt bort ittunk, kekszet is kaptunk hozzá. (3,50 euro volt ott, de a Kurparkban csak 2,50 euro, a Vörösmarty téri adventi vásáron pedig kb. 3 euro átszámítva, majdnem egyárban...kérdésem szerintetek az osztrák és a magyar fizuk is majdnem egyszinten vannak ?...no komment..)

Ez a hogyan fotózzuk önmagunkat séta közben nevű széria egyik "remekműve" :-))

A nagy meglepetés: igen a nagy semmi volt! A főtéren pontosan három darab bódé volt és kész.

Még jó, hogy elsétáltunk a Kurparkig, a sétálóutca végéig, ott volt még néhány bódés. Emberek alig, csak sötétedés után jöttek ami érthető is, mert nappal nem nagy hangulata volt. 

Ez a kaszinó, de nem játszottunk. Helyette ettünk végre, mert másik meglepetés, hogy mindenhol italokat (forralt bort és puncsot) árultak, ami jó, de nem volt étel. Itt árultak végre kis vékonyka kifliben osztrák virslit(2,50 euro) és 2 db nagy héjában sült burgonyát, szalonna kockákkal és tejföllel megbolondítva (5 euro).

Ime Beethoven szülőháza, egy romanikus kis utcában.

Ekkor indultunk már hazafelé, igen most már jóval szebb volt így a város. Mondjuk jelentősen hidegebb lett, nappal nagyon szuper sétálóidőnk volt.

Utolsó bevásárlás és rohanás a buszhoz, huuu pont odaértünk! :-)

Október 23 - 27: Őszi románc és kirándulás a Dunakanyarban

Adrikával elmentünk egy laza, pihenős nyaralásra a csodás Dunakanyarba így az év utolsó negyedében. Nem is lehetett volna szebb és spirituálisabb helyen megszállni két éjszakára, mint Dobogókőn, amiről ugyebár tudjuk, hogy a Szívcsakra központi helye. 

Elsétáltunk a szállástól a Dobogókői kilátóhelyre, ahol vagy száz ember jött-ment, fényképezni alig lehetett, nemhogy nyugodtan szemlélni a tájat, de azért persze jól érzetük magunkat.

Mivel október 23-án mentünk rengeteg ember volt fent mindenhol Dobogókőn, mely elvette egy kicsit a hely szellemét. Nem kimondottan a tömegre vágytunk, de tudomásul vettük és mihamarabb bevetettük magunkat a pilisi őserdőbe.

Jó volt az erdőben sétálni, érezni a csendet, az erdő szellemi erejét átvenni, lenyugodni kicsit.

Este már hüvösödött és a naplemente után irány a szállás, ahol megtöltöttük már korgó bendőinket.

Október 24-én is napfényes időre ébredtünk. Reggeli után hátizsák, kis elemózsia, viz és már indultunk is a Dobogókői parkolóhoz, ahonnan számos ösvény indul ki. Nagy örömünkre a tegnapi tömegnek se híre se hamva nem volt, ez már munkanap volt, így megvalósult a várva-várt nyugalom és csend.

A Turul vagy más néven Thirring ösvény, Thirring Gusztáv, földrajztudós, demográfus, természetjáró után nevezték el. Ez egy rövidebb, 2 km hosszú út, érdekessége pedig, hogy a túra útvonal kitárt szárnyú Turul madarat ábrázol.

Számos szép helye van az ösvénynek és érezhető a misztikus hangulat, ez főleg csendben és harmóniában végigjárva. A monda szerint a magyar királyokat ezen az útvonalon avatták be a Nép vezetéshez.

Az előző képen lévő sziklán pihentünk le egy kis elemózsia elfogyasztásához, ahol persze megint előjött gyermeki énünk és nem álltunk meg egy kis poénkodást is :-)

 

Elértük a Nagyboldogasszony-forrást is, amikor már kissé sötétedni kezdett, így nem mentünk el a Ferenczy-szikláig, ami maga a Szívcsakra. Oda majd tavasszal elmegyünk Zsoltival.

Visszafelé haladva egy részen a fák érdekes jellegzetességet mutattak, de kimondottan csak egy pár méteren belül. Olyan mintha a fáknak szemeik lettek volna - a mindent figyelő fák...hmmm...

És igen megcsináltuk :-))) A Turul ösvény másik kapuja. Ezután is jól esett a vacsora és édes volt a pihenés.

Dobogókőről nem mentünk messze, csak a mindössze 25 km-re fekvő Tátra (érted nem Tátra, hanem Tát-ra :-), ahol a másik két éjszakát töltöttük. A szállást elfoglaltuk. (no de csak békésen, tehát nem karddal :-) ezen mindig csodálkoztam miért igy mondjuk a szoba átvételét hihi). Biciklit is kaptunk, amikkel rögtön a Duna felé vettük az irányt. Itt bemutatom milyen meleg volt, no de azért fürdeni nem mentem be :-)

A Dunán simán át lehetett menni ezen a kis betongáton és innen jó pár kilométeren keresztül lehetett bicajozni a szlovák-magyar határon fekvő szigeteken.

 Gyönyörű idő volt és a mountain bike jól is jött, mert mindenhol földút volt, göröngyös terep volt, sok helyen sár volt.

 Tiszta tavasz volt, nagyon jó kis napsütéssel - élveztük nagyon!

A szigetek után, mivel még volt időnk bőven, elbicajoztunk a szomszédos Nyergesújfaluba.

A nagy túra után :-) ettünk egy almát és elmentünk egy cukiba sütizni, jó kis sport mi :-)

Október 26-én elautóztunk Esztergomba, ahol Adri profi fotózáson vett részt és én voltam a fotós :-)

Jó volt csak úgy céltalanul sétálgatni a városban, beülni egy kávéra - teára, majd továbbsétálni a Várba.

Tényleg jól kipihentük magunkat és fantasztikus érzés volt az utónyár érzés!

A Várban egy kisebb vásárféle volt, nem túl sok bódéval. Volt ott mézárus, kézmüves sörök, egy kis színpad, meg pár ruha boltos és még egy grillezett sajtokat árusító hölgy is.

A Bazilikát, ahogy illik körbejártuk, majd be is mentünk persze. Ezután a Macskaúton sétáltunk lefelé a Duna irányába.

Itt szinte lezuhanunk a meredek lépcsőn, no de csak óvatosan :-) Szerintem itt még nem sétáltam, újdonságnak tünt. Innen már közel volt a Mária Valéria híd, ami átnyúlik Szlovákiába.

Az öröm hatalmas: külföldön vagyuuunk :-))) Sturóvóban !

Sturovo sétáló utcája, mióta nem voltam jelentős átalakításon, felújításon esett át.

A cél persze nem titkoltan az volt, hogy ebédeljünk egy fincsi szlovák knédlis ételt.

Adrika is szereti a finom ételeket, ebben is hasonlítunk :-)

Ime a knédlis, sertéshúsos, káposztás szlovák tipikus finomság! Nyami :-)

Ami számunkra új volt, a sétálóutca végében találtunk egy áruházat és ott egy Billát, ahol Adri vett pár édességet. Beindult a külföldi shopping érzés :-)

Október 27-én hazafelé vettük az irányt, Pilis irányába. Útközben benéztünk ebbe a szép, kis eldugott zsákfaluba: Pilisszentlélekre.

Pilisszentléleken található a Pálosok egyik kolostora, illetve már csak a romjai. A helynek kétségkivül van kisugárzása, ezt egy spirituális ismerősünk is megerősítette. Itt is volt jó néhány ember most, de azért itt is sikerült egy jót sétálni, feltöltödni picit.

Hazafelé még beugrottunk egy pár perces almaszüretre :-)

Július 24 - 28, Badacsony és környéke és egy igazi, kánikulai nyár!

Igen..hmmm..az idei badacsonyi nyaralás is felejthetetlen volt. Most, ahogy írom ezt a blogot, legszívesebben visszatekerném az időkereket, hogy újra átélhessem... A fenti kép az apartmanunk teraszáról készült Badacsonyban..azt hiszem...talányosan a Carlsberg reklám mondatát egy szóval átírva...probably the best view in the world...valószinűleg a legszebb kilátás a világon! Ez tuti, voltam már pár helyen a világban...de a balatoni panoráma páratlan! Imádom a Balatont, de ezt tán tudjátok :-)

(ui: a sör reklám igy hangzik: probably the best beer in the world...na azzal nem értek egyet :) a legjobb sör azért az határeset...vegyük elő inkább a jó kis kézműves cseh, belga és magyar söröket!)

Ahol még soha nem voltunk együtt: a Tapolcai tavasbarlang! Az ötlet gyorsan jött és logikusnak tünt, júl 24 odamenni, mivel szerda volt, hétköznap. Eddig amikor a közelben jártunk, mindig ezer ember állt ott sorban, de nem ma! A döntés bölcs volt, mivel alig voltak emberek igy percek alatt bejutottunk a barlangba.

Nagyon élveztük, bár nekem meglepetés volt, hogy nekem kell majd evezni. Hehe...rögtön elöjöttek a panyolai élmények, amikor kenuztunk a Tiszán :-) Na itt kérem a szük barlangban félig kézzel félig evezővel kellett irányitani a ladikunkat, ez azért más volt, nagyon jó volt!

Itt a tavasbarlangból sétálunk a belvárosban a tó felé, spontán jókedv, napsüés és nyár, ennyi :-))

A 2012-es badacsonyi blogban szépen leírtam a balatoni legendákat, azt tessék visszanézni, akit érdekel :-) Ez egy csodás kép, egy általám piramisnak titulált, vulkanikus hegyről a Balaton - felvidéken.

Esténként persze lesétáltunk a Borhétre, ettünk, ittunk, mulattunk, zenét hallgattunk és még táncoltunk is néha :-) A kiállítók közül idén is visszamentünk - többször is - és jól elbeszélgettünk Laposáékkal és segítőikkel, Mátéval, Nórával, a fönökkel, Bencével és Zsófival :-)

Ime majdnem a teljes Laposa választék( azt hiszem az Illatos hiányzik innen), amit végigkóstoltunk, mivel hálisten volt segítség - idén lehetett féldecit is kérni a kóstolókon!

Egyik nap elautóztunk a Hegyestűi Geológiai tanösvényre, mely a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része. Adrinak nagyon tetszett a kőzet kiállítás és az volt a vicc, hogy nem hitte el a kiírt korukat. Nem hitte el, hogy többszáz millió évesek :-) én meg bizonygattam, hogy nem elirás...de honnan tudják ? Hát megmérték! :-)

A Káli-medence kapujának őre a Zánka és Monoszló között 337 méterre magasodó Hegyestű. A Balaton felől szabályos kúp alakot mutató hegy északi felét az egykori kőbánya lefejtette, a visszamaradt, közel 50 m magas bányafal azonban felfedi számunkra az 5-6 millió évvel ezelőtt működött bazalt vulkán belsejét. A vulkán kráterében megdermedt láva a kihűlés folytán sokszögletű, függőleges oszlopokra vált el. A látvány hazánkban egyedülálló, de európai viszonylatban is ritkaságszámba megy. A Hegyestű bazaltkúpjának tetejéről csodálatos tájképen figyelhetjük meg a Balaton-felvidék jellegzetes tájrészleteit, a természet és ember együttélésének tipikus képét. Az egykori bazaltbánya épületében létrehozott kiállítás emléket állít a kőbányászatnak, bemutatja a Balaton-felvidék és a Dunántúl geológiai felépítését, jellemző kőzeteit, ásványait, és a nemzeti park természeti értékeit. A Dunántúl jellegzetes kőzeteiből összeállított kőpark segítségével geológiai időutazáson vehetnek részt a látogatók. 

A Hegyestűről egy rövid ösvény vezet fel a hegytetőre, ahonnan leirhatatlanul szép panoráma tárult elénk, ehhez persze szükséges a jó idő is és egy jó ember, akit megkérhettünk, hogy fotózzon :-)

És hogy az álmok milyen könnyen megvalósulhatnak, arra itt van egy jó példa! Adrikának nagy vágya volt egy szénaboglyára felülni. Szentbékkálla felé az út mellett megpillantottam jó párat és megálltam. Mondtam: Na, itt kipróbálhatod végre! Jaj ne erre jönnek az autósok, mit gondolnak.. Mit, kit érdekel ? Azt, hogy turisták vagyunk és jókedvünk van :-) Igy unszolásomra végre kiszálltunk és igeen megcsináltuk :-)

Adrika a szénakazal tetején, a segitségemmel, bakott tartva, feljutott és igen az ÁLMOK VALÓRA VÁLNAK HA NAGYON AKARJUK, EZ IGAZ! De az már egy másik és elég hosszú blog lenne, ha elkezdenék mesélni erről...

Szentbékkálán, érdekes szerte-széjjel heverő köveket találhatunk, néhány dolmen alakút is, amik ugye főleg Franciaországban lelhetők fel. Különös hely, Adrikának is nagyon tetszett, fel is mászott az egyetlen mozgókőre :-)

Egyik este lejöttek hozzánk S. Zoliék is, ő csinálta ezt a ritka jó, mosolygós képet a Borhéten :-)

Júl 28 - án délelőtt Ritával, Csabival négyesben elmentünk a szomszéd faluban található Folly arborátumba. A kánikulai melegben kitartóan lassan alaposan bejártuk a parkot és mondhatom, tényleg nagyon rendben tartott, gondosan ápolt park. Érdemes megnézni és a panorámáról már nem is merek írni, nehogy unalmas legyen :-)))

A Folly Arborétumot Badacsonyörsön mintegy száz éve hozta létre dr. Folly Gyula. A többnyire fenyőkből álló gyűjtemény a Kisörsi-hegy déli oldalában, a Balatonhoz közel található. Az arborétum ma három különböző korú növénypopulációt tartalmaz, ezeket a család három generációja telepítette. Az arborétum területe 3,06 hektár, a közvetlenül kapcsolódó erdőterület 1,6 hektár. A legidősebb telepített fák 90–100 évesek. Az örökzöldekből álló gyűjtemény lehetőséget ad a fenyőfélék növényrendszertani bemutatására, ezért oktatási bázisterületként is használatos. Jelentős értékűek az atlaszcédrusok. Kiemelkedő szerepe van a ciprusfélék és cédrusok meghonosításában, szaporításában. Az arborétum természetvédelmi értékét a kerítésen belüli permi vörös homokkő kibúvás és a terület eredeti növénytársulásának tekinthető a tölgyes erdő is emeli.

Hazánkban szinte egyedülálló, ahogy egy család évszázadon át ezen élő „fenyőmúzeum” megteremtésén fáradozott, és napjainkban is fenntartásáért, fejlesztéséért tevékenykedik. Dr. Folly Gyula (1867-1915) pécsi orvos volt az, aki elsőként az 1900-as évek elején a hegyoldalba, az egykori cseres-kocsánytalan tölgyes állomány helyére egzótákat ültetett. A terület, amelyen a telepítést megkezdte, mindegy 0,4 hektár, amely ma is a gyűjtemény magját képezi. Mintegy 100 növény telepítése során 60 m3 követ termeltek ki a kézzel ásott ültetőgödrökből. A növények ültetéséhez szükséges vizet a Balatonból faedényekben szállították fel szamárháton. Az arborétum az 1997. évtől a Balaton-felvidéki Nemzeti Park fokozottan védett területéhez tartozik. 

A park után maximálisan kihasználva a nyarat még elmentünk strandolni egy jót. Személyszerint már nagyon várom a nyarat, remélem hosszabb lesz, mint az idei. Bár, most hogy decemberben igazából azt mondhatom hüvös tavasz van, kiváncsi vagyok hogyan alakulnak ezután az évszakok.

Forrás: a fejem :-) és a wikipedia oldala

Képek: saját, kivéve a két Laposa fotót, amit Mátétól kaptam és a mosolygós koccintós, borozós képet pedig S. Zoli fotozta :-)