2010 JÚNIUS 30, Séta a kedvenc kis parkomig

Amikor sétálni van kedvem, néhányszor eljövök ide a Maluga Passive Parkba ( meg ne kérdezzétek miért passzív ez a park :-)), mivel ez kb egy órás séta oda-vissza a lakhelyemtől, ez ugye sokkal közelebb van, mint bemenni a városba, ami 2 óra vonatozás retúr...


Tetszik, mert csendes, lehet pihenni, relaxálni, nyugodtan sétálni és tele van aranyos madarakkal


Van benne két nagyobbacska tó is


És jókor voltam jó helyen, mivel láthattam ezeket az aranyos kis hattyúkat :)
Hatan voltak, vidáman úszkáltak a napos jó időben az ősökkel


Amikor átkeltek egyik tóból a másikba a szülők komoly felügyelettel vezették át a kis totyogókat :)


Téli idill napsütésben


Tele van kacsával is a tó


És ludakkal...ugye ezek ludak ? Kinga vagy valaki írjátok meg nehogy rosszat írjak ide :)

2010 JÚNIUS 29, Séta Watsons Bay - től Vaucluse-ig

Ez a hét a séták hete volt, így utólag bátran mondhatom :-)

A tegnapi séta után ma elmentem a Circular Quay vasútállomásig persze vonattal :), ahol a Sydney Operaház és a Kikötői Híd is található, majd tettem egy rövid sétát a legrégibb és leghangulatosabb negyedben, a Rocksban.

Most nem is tudom, írtam e már erről mint alapvető látványosságról...


A Rocks hangulatos utcácskái még a XVIII. században alakultak ki, amikor is Cook illetve Phillip kapitány kikötött Botany bay - ben és lassan elkezdték építgetni a települést fegyencmunkával...


Alapvetően szerintem romantikus itt sétálni, kis macskaköves utcák, sarki kocsmák és régi üzletek idézik a múltat...mint ez a patika is.


Ez lenne a Circular Quay, háttérben az üzleti negyed, a belváros, ami nem nagy és igazából fél óra alatt kényelmesen átsétálhatod. Innen indul a kompjáratok többsége és a városnéző hajók is.
Kinéztem, innen indul a bálnales is, azon még nem voltam. Most innen indultam Watsons Bay-be, mely egy laza félóra hajózás a csodás Sydney Öbölben, érdemes kipróbálni ezt is.


Watsons Bay a maga nyugalmával, csendes partjával egy kis település hangulatát idézi, pedig még ez is Sydneyhez tartozik!


Ez lenne a híres Doyles étterem, melyet 1885-ben nyitották meg és már 5 generáció óta szolgál fel ausztrál tengeri ételeket az idelátogató vendégeknek.


A Doylesnak van egy kis büféje a kikötőnél, ahol a komp kiköt és ott is finom ételeket lehet kipróbálni.


Innen Watsons Bayből szép idő esetén csodás panoráma tárul szemünk elé, ellátni egészen a belvárosig.


Ez lenne a híres Doyles' fish and chips, hal és sült krumpli, hááát isteni friss volt minden, szétolvadt a számban, nagyon fincsi volt! Az evés azonban nehézségekbe ütközött, mert mindig figyelemmel kellett kísérnem a tömérdek sirályt, akik ott totyogtak illetve hátulról támadórepülésből próbálták elorozni a halamat :-))


Innen nagyon hangulatos sétány vezet el egészen Vaucluse-ig.


A Gap parkból csodás naplementét láttam, háttérben a Kikötői Híddal.


A végtelen óceán, a horizonton túl valahol a nagy messzeségben Új- Zéland integet :)


A Gap park után a Parti sétányra tértem rá, sajnos elkalkuláltam az időt és rám esteledett, el is határoztam, hogy pár nap múlva hamarabb indulok és bejárom ezt a sétát újra.


Ez Sydney legszéle ennél keletebbre már csak az óceán van :)


Naplementekor szép látványt nyújtott a Világítótorony a Lighthouse reserve parkban.


Ez meg már a vaucluse-i kosárpálya, háttérben a belvárossal

2010 JÚNIUS 28, Coogee - Maroubra séta

Ezen a szép napon, hogy a suli unalma után feldobjam a hétfőt elmentem sétálni egy nagyot az egyik szép tengerparti sétányra, ahol még nem sétáltam végig.


Gyorsan elmentem a belvárosból Town Hall megállón keresztül Bondi Junction -ig, idáig jár a vonat, majd onnan buszra pattantam és lementem Coogee partra. ( Na, szerintem most Kinga beír majd, hogy megint egy új partról írok :-) de nem kell megjegyezni, mert erről már írtam :-))


Ez lenne Coogee és én :-) rövid ujjúban, így a tél közepén...hihetetlen itt is az időjárás...kissé bolondos :-)))


Kíváncsiskodók kedvéért íme a térkép: Coogee tól indultam és lesétáltam egészen Maroubra partig, laza 2 és fél óra alatt csodás parti sétányokon


Ez egy érdekes hely: a Wedding Cake Island, hmm az Esküvő Sziget :-), mely ha igaz, a formája után kapta a nevét és ismert búvárkodós hely és ezen kívül a Midnight Oil ausztrál együttes is írt egy számot erről, akit érdekel itt meghallgathatja:

http://www.youtube.com/watch?v=j3FQwovIJw0


Ilyen szép sétány van a legnagyobb részben...kék ég és a kék tenger, hát nem ideális hétfő délutáni program ? :-)


A beton sétány néhol hangulatos deszkapallós járdává változik...fent meg a menők villái, na de ha jön a nagy vihar akkor nem laknék itt :-)))) ismerve az ausztrál építészetet, a papír falakkal és zéró szigeteléssel...akkor kifagynak :-) nesze nektek milliomosok :-) akkor meg lehet fűteni és az itt ugye villannyal lehetséges csak, mert nincs fűtés sem beépítve...ennyit bevezetésül az aussie építészet csodáiról :-)


Naplemente sorozatom következő gyöngyszeme :-)
Lurline Bay, itt már sziklákon kellet ugrálni, mert az ösvény elfogyott és ezen keresztül lehetett csak tovább menni, szuper jó volt!


A kép jobb oldaláról jöttem a sziklákon, balra és ide fel a sziklára, ahol kisebb sörparti volt horgászás közben :-)


Naplemente sorozat :-)
Lurline Bay és a távolban talán az Gordons Bay...
Ezután következett egy kisebb domb, majd park és elértem Maroubra partot, onnan meg már busszal visszajöttem a belvárosba, nagyszerű séta volt!

2010 JÚNIUS 27, Itt lakom !

Ez a kis barátságos utca, ahol lakom... :-)


Emeleti szobám ablakából kilátás a banánfákra...
Lent teregetek és néha összeakadok Ricky macskával, ott lebzsel az árnyékban meleg napokon :-)


Közelkép a banánfákról, ezek a szomszédban vannak, de az a ház is a tulajé :-)

2010 június 13, kirándulás Barrenjoey félszigetre

A kalapácsfejű, Barrenjoey félsziget még 10 ezer évvel ezelőtt vált le a szárazföldtől, nagymértékű tengerszint emelkedés következtében.

A félszigeten található a híres Palm beach, becenevén "Palmy", hosszú, csodás, homokos partszakasz, 41 km-re északra fekszik a belvárostól.

Ide csak autóval vagy hosszú buszozással lehet kijutni, vonat nincs.
A mai túrát is Ricsi vezette autóilag :-)


Ez lenne Palmy :-), fent jobb sarokban már látható a világítótorony.


Figyelmeztető tábla, fent nincsen wc és víz sem, alaposak a helyiek, a séta kb 20 perc, illetve attól függ hány képet csinálsz útközben :-)


A túrázó Hármas: Ricsi, Júli, Tibi :-)


Rejtélyes Fangorn erdő :-)


A közel 20 méter magas világítótorony 113 méter magasan fekszik egy kis dombon, a fényét 19 tengeri mérföldről is látni, ami kb. 35 szárazföldi km, hogy értsük :-)

A tornyot egy kis kirándulással egy kilométer hosszú kanyargó ösvényen érhetjük el.


A hivatalos világítótorony 1868-ban kezdte meg működését, mely 2 fából készült toronyból állt, ezek voltak a Stewart tornyok.

A jelenlegi tornyot 1880-81 között építették meg a helyi homokkőből. Az eredeti fény a toronyban kerozinnal működő, állandóan égő, piros színű volt, majd 1932-ben kicserélték automatán működő villogó fehér fényre.

1972-ben lett teljesen elektronikusan vezérelt, tartalék generátorral ellátva.


1788, március 2-án nevezte el a félszigetet "Barrenjuee"-nek, ami kis kengurut vagy wallabyt jelent. Mellesleg a fenti kép nagyon hasonlít a thaiföldi partra, ahol az azonos című filmet is forgatták :-)

A félsziget a Hawkesbury folyó torkolata előtt fekszik, alapanyaga homokkő.

1843-ban vámházat építettek ide, mivel a félsziget képezte a bejáratot Broken Bay-be és Pittwater öbölbe, melyet Sydney hátsó bejáratának is neveztek a csempészek.

A fenti két öböl biztonságos pihenőhelyet biztosított még viharok idején is hajóknak, melyek rendszeresen szenet szállítottak Newcastle-ből illetve jó néhány élelmiszer szállító bárkának, melyek a Hawkesbury folyón csorogtak le és itt pihentek meg, mielőtt folytatták volna a 14 km-es útjukat Sydney felé.


Júli és a homokkő :-), Júli geológiát tanult, ő aztán szereti a köveket :-)


Naplemente sorozat: Barrenjoey Sunset...

2010 június 8, utánanéztem kolbászból van-e a kerítés :-) avagy kis séta a környéken

Jó idő volt, szépen sütött a nap, gondoltam teszek egy kis sétát a környéken és utánanézek vajon tényleg kolbászból van-e a kerítés :-))))

Sokak szerint Ausztrália nagyon gazdag ország és ez igaz is, mely tényt alátámasztotta az Egyesült Nemzetek hivatalos nyilatkozata is, mely Ausztráliát a világ 2. leggazdagabb országának mondta ki, az életminőség tekintetében.

Na ebből kiindulva gondoltam megnézem van- erre bizonyíték :-)


Emlékeztetőül június 8-a van, azaz a tél közepe! Ha megnézitek a pálmafás képeket és a ragyogó, kék eget ez igazán hihetetlen :-) de igaz tél van, ok kissé hűvös volt, de azért ez megbocsátható :-)


Gyönyörű, virágzó bokrok... :-)


Ez egy átlagos kis utca, átlagos házakkal...


Wattawa Reserve - magyarul a reserve ausztrál értelemben: egy kisebb park, füves terület, néhány fával. Itt szoktak pl. kutyát sétáltatni, de csak pórázon szabad a tábla szerint, vagy néha van játszótér is a gyerekeknek.


Jártamban keltemben egy szép utcába jutottam, igen ez már egy jómódú család otthona lehet...
Kivűlről jól néz ki, belülről...hmm van egy két megjegyzésem majd, de az ausztrál építészetről majd később írok blogot, ha elfelejteném valaki írjon emlékeztetőt novemberben max. köszi :-)


Itt is és az előző háznál is jól látható, hogy a kerítés itt tényleg csak díszítőelem, nincsen védelmi funkciója...komolyan, itt a külvárosban a legtöbb háznak pici kerítése van, vagy egyáltalán nincs...ezek szerint ilyen jó a biztonság, statisztikát nem tudok :-)


Helyi Rózsadomb :-), helyszín: Condell Park, Nyugat-Sydney
Jóval szuperebb kecók vannak amúgy Észak-Sydneyben (North Sydney és North Shore) és a Keleti - Partokon... ( Eastern Beaches ) :-) Azok a menő helyek itt Sydneyben!


Naplemente közeleg...


Romantikus naplemente pillanat itt Nyugat-Sydneyben...
Szeretem a naplementéket :-)

És a végkövetkeztetés: Nem találtam kolbászból kerítést, sem aranyból... :-)