2014. június 3., kedd

Március 23, Vácrátóti Arborétum Marikáékkal

Sziasztok, 

Visszatértem, nem azért nem volt blog, mert semmi nem történt velünk. 
Ellenkezőleg...pörög az élet :-) Esténként fáradt vagyok :-) de igyekszem azért higgyétek el :-)

Március 23-án elmentünk a vácrátóti arborétumba Marikával és Istivel, a tatabányai barátainkkal. Egy pár órás kiruccanás volt, de napos és jó idő volt, így élveztük nagyon a csöndet, a jó illatokat, a szép növényeket.

A több mint 180 éves műemlék- és természetvédelem alatt álló romantikus tájképi kert hazánk legfajgazdagabb tudományos élőnövény gyűjteménye. Minden évszakban lebilincselő látvány 27 hektáron. Az eddig észlelt fészkelő madárfajok száma 62, a tavakban 22 halfaj él, 73 puhatestű (csiga és kagyló) állatfaj talált itt otthonra.



A botanikus kert a vácrátóti kastélyparkból alakult ki. Ennek építtetőjét és tervezőjét nem ismerjük; valószínűsítik, hogy Géczy István referendárius, Vácrátót akkori birtokosa a 18. század végén és a 19. század első harmadában épült magyarországi angolparkok (Tata, Kismarton, Alcsút és Fót) mintájára telepíttette. A kertről az első írásos adat 1827-ben kelt. Az 1842-ben készült katonai térképen jól láthatók a kert mai körvonalai, a kanyargós utak, a tisztások, a ligetszerű facsoportok és a tó.








A sziklakertben megtalálhatók mind a hat flórabirodalom 25 magashegység virágai.

A rendszertani gyűjtemény közel 90 növénycsalád 2000–2500 virágos növényfajával szemlélteti a növényvilág kialakulásának történetét.

Forrás: szöveg botanikuskert.hu és wikipedia, képek sajátok

2014. január 18., szombat

Január 10: Romkocsma túra

Jó néhány cikket olvastam már a hazai legnépszerűbb szórakozóhelyekről, a romkocsmákról. (ruin pubs) Számos nyugati újságban írtak róla és az USA-ból, Nyugat-Európából csak úgy özönlenek ide a turisták, hogy ezekben a múltat idéző 100-150 éves épületekben, régi bútorkkal berendezett kocsmákban mulassanak. Persze a főszezon a tavasz - nyár, de egész évben látogathatók többnyire.

 
Tesómnak gondoltam szülinapja alkalmából bemutatok párat - mivel még én sem voltam ilyen helyeken - és akkor már fedezzük fel együtt. Az egész túrát egy nagyon egészséges Cserpes uzsonnával kezdtük, ahol isteni finom pogácsát, kakaós csigát és túrórudit ettünk. Ezután elmentünk a Corvin moziba és megnéztük deCaprio tőzsdés filmjét, a Wall Street farkasát. Hát igen...érdekes film, inkább fiús filmnek titulálnám, de jó volt, azért lehet a csajok nem élveznék annyira :-)

Első állámosunk az Élesztő volt, a Tűzoltó utcában a Trafó mögött. Tipikus romkocsma belső udvarral, néhány ajtóval. Először azt se tudtuk hol kell bemenni :-) Berendezési tárgyak szuperek, szinte minden szék, fotel másfajta, fali dekor is nagyon jó, régi lámpák, falfestmény, jó hangulatú az egész.


Szép nagy pult, a kézműves sörválasztékból itt a Fóti Pils-et választottuk.

A Cilinderbe is elmentünk volna, de zárva volt...

Az Iskola pub a Nagymező utca Andrássy út utáni részével párhuzamos utcában található. 

A név nem véletlen, régen általános iskola volt itt (és mint kiderült ide járt Zoli barátom, aki nagyon meglepődött, amikor idehoztam el spontán jan 14-én!) A kép a belső udvaron készült, szerintem ez az asztal nagyon eredeti design, nem beszélve a falfestményekről. Mivel január nem a főszezon, senki sem volt szinte, de így is átéreztük a hely szellemét.

Anker-T hatalmas hely, jó nagy belső térrel és számos kisebb helyiségel, két szép hosszú bárpulttal. Az udvarban rozsdás kukában égő tűz. A teljes épület üres, tökéletes party helyszín.


Robi a benti pultnál, itt asztalok, székek, ez a beszélgetős hely, nincs tomboló zene, tehát hallod is a amit beszéltek :-)

Egy kisebb helyiségben raklapokból (micsoda ötlet!) és szivacsokból összeeszkábált ülőhelyek.

 Ez a mellékhelyiség faláról néhány vicces matrica :-)

A Léhűtő söröző a sörimádok mekkája szerintem. Egy hátránya, hogy kicsi a hely, kevés a szék.

A hely nagy előnye az egyedi kézműves magyar és külföldi sörök választéka, igazi különlegességek!

A Yellow Zebra bár egy hangulatos hely a Kazinczy utcában, ahol az Urpiner sört kóstolhatjátok.

A plafonon egyedi ötletként megvalósítva palackokból készült kiállítás és diszkógömb.

 A Fekete Kutya bár pedig a Dob utcát szinesíti, picit kicsi, de jó hangulatú, színes hely.

A kiszolgálás kedves és gyors, finom egyedi cseh kézműves sörök és isteni a libamájas kenyerük!

 Tesómnak is nagyon tetszett a hely. És ime az árlap, amennyi látszik belőle.

Ezek a csapolt söreik!

2013. december 31., kedd

Jó szilveszteri bulizást és Boldog Új Évet kívánok Minden Kedves Olvasómnak!


Minden Kedves Olvasómnak sikerekben, élményekben gazdag, vidám Új Évet kívánok a 2014-es esztendőre!

Remélem jövőre is olvassátok a blogomat :-)

Sok szeretettel, szép estét és jó bulizást kívánva:
Tibi

december 14: Advent Baden bei Wienben

Idén december 14-én egy Badeni bei Wien adventezésre utaztunk el egy tavasbarlang látogatással együtt. Összefoglalva ez az egynapos túra távolról sem volt olyan hangulatos, karácsonyi élmény, mint a tavalyi Mariazell-i advent, amiről szintén írtam, de így is természetesen jól éreztük magunkat, de ha igazán szép helyre szeretnétek menni akkor az Mariazell. Bécs adventi vásárait érdemes kihagyni, mivel az egész vásár az idegenvezető elmondása alapján is, már kommersz és hatalmas tömeg van kint. Sokkal hangulatosabbak az osztrák kisvárosok. Ezt megerősítve az úton több helyen nem is álltunk meg parkolókban szünetre, mert annyi busz állt a benzinkútnál, hogy senki nem került volna sorra.

Oh hogy is írjam le, hogy ne tünjek pesszimistának :-) de végülis ez a véleményem. A prosiban és a neten is úgy írják, hogy a Seegrotte egy páratlan, csodás tavasbarlang... ????? Marketingnek nagyon jó, de a legjobb maga a tavasbarlang marketingesei, tulajdonosai, akik ezt a gyakorlatilag II. világháborúban gipszbányaként majd földalatti titkos repülőgép összeszerelő üzemnek használt bányát megvették és turista látványosságként hirdetik. Eddig tán nem is írtam ennyire negativat látványosságról, de most ennek is eljött az ideje :-)))

Teljesen és egészében meghagyták a gupszbányát úgy ahogy volt szerintem. Oké minden nap több tizezer liter vizet kiszivvattyúznak, hogy az adott vizszint meglegyen minden nap, de ennyi, meg van egy két bábú, de nem igazán sikerült a bányász hangulatot megteremteni. Azaz röviden szinte semmi, de semmi nincsen bent, néhény fényképen, pár használati tárgyon és egy repülő roncson kivül. A hajókázás a teljesen sima és neutrális falak között összesen 5-6 perc maximum, szóval ennyi és mindez 9 euroért. Lehet, hogy az idegenvezetés teljes hiánya miatt, de nekem ez jött le, elnézést az őszinte véleményért, lehet Nektek, ha elmentek, tetszeni fog! :-)

Baden bei Wien egészen közel, mintegy 34 km-re található Bécstől. Aranyos kisváros, hangulatos kis utcácskákkal. Az idegenvezető mondott pár sort a Fő téren. A piacra még elkisért, aztán szabadidőt kaptunk. Nagyon finom mézeskalácsokat vettünk itt, a már jól ismert, kipróbált Pirker cégtől.

A piacon beültünk egy pici, hangulatos faházba, ahol isteni fincsi forralt bort ittunk, kekszet is kaptunk hozzá. (3,50 euro volt ott, de a Kurparkban csak 2,50 euro, a Vörösmarty téri adventi vásáron pedig kb. 3 euro átszámítva, majdnem egyárban...kérdésem szerintetek az osztrák és a magyar fizuk is majdnem egyszinten vannak ?...no komment..)

Ez a hogyan fotózzuk önmagunkat séta közben nevű széria egyik "remekműve" :-))

A nagy meglepetés: igen a nagy semmi volt! A főtéren pontosan három darab bódé volt és kész.

Még jó, hogy elsétáltunk a Kurparkig, a sétálóutca végéig, ott volt még néhány bódés. Emberek alig, csak sötétedés után jöttek ami érthető is, mert nappal nem nagy hangulata volt. 


Ez a kaszinó, de nem játszottunk. Helyette ettünk végre, mert másik meglepetés, hogy mindenhol italokat (forralt bort és puncsot) árultak, ami jó, de nem volt étel. Itt árultak végre kis vékonyka kifliben osztrák virslit(2,50 euro) és 2 db nagy héjában sült burgonyát, szalonna kockákkal és tejföllel megbolondítva (5 euro).

Ime Beethoven szülőháza, egy romanikus kis utcában.

Ekkor indultunk már hazafelé, igen most már jóval szebb volt így a város. Mondjuk jelentősen hidegebb lett, nappal nagyon szuper sétálóidőnk volt.

Utolsó bevásárlás és rohanás a buszhoz, huuu pont odaértünk! :-)

Október 23 - 27: Őszi románc és kirándulás a Dunakanyarban

Adrikával elmentünk egy laza, pihenős nyaralásra a csodás Dunakanyarba így az év utolsó negyedében. Nem is lehetett volna szebb és spirituálisabb helyen megszállni két éjszakára, mint Dobogókőn, amiről ugyebár tudjuk, hogy a Szívcsakra központi helye. 

Elsétáltunk a szállástól a Dobogókői kilátóhelyre, ahol vagy száz ember jött-ment, fényképezni alig lehetett, nemhogy nyugodtan szemlélni a tájat, de azért persze jól érzetük magunkat.

Mivel október 23-án mentünk rengeteg ember volt fent mindenhol Dobogókőn, mely elvette egy kicsit a hely szellemét. Nem kimondottan a tömegre vágytunk, de tudomásul vettük és mihamarabb bevetettük magunkat a pilisi őserdőbe.

Jó volt az erdőben sétálni, érezni a csendet, az erdő szellemi erejét átvenni, lenyugodni kicsit.

Este már hüvösödött és a naplemente után irány a szállás, ahol megtöltöttük már korgó bendőinket.

Október 24-én is napfényes időre ébredtünk. Reggeli után hátizsák, kis elemózsia, viz és már indultunk is a Dobogókői parkolóhoz, ahonnan számos ösvény indul ki. Nagy örömünkre a tegnapi tömegnek se híre se hamva nem volt, ez már munkanap volt, így megvalósult a várva-várt nyugalom és csend.

A Turul vagy más néven Thirring ösvény, Thirring Gusztáv, földrajztudós, demográfus, természetjáró után nevezték el. Ez egy rövidebb, 2 km hosszú út, érdekessége pedig, hogy a túra útvonal kitárt szárnyú Turul madarat ábrázol.

Számos szép helye van az ösvénynek és érezhető a misztikus hangulat, ez főleg csendben és harmóniában végigjárva. A monda szerint a magyar királyokat ezen az útvonalon avatták be a Nép vezetéshez.

Az előző képen lévő sziklán pihentünk le egy kis elemózsia elfogyasztásához, ahol persze megint előjött gyermeki énünk és nem álltunk meg egy kis poénkodást is :-)

 
Elértük a Nagyboldogasszony-forrást is, amikor már kissé sötétedni kezdett, így nem mentünk el a Ferenczy-szikláig, ami maga a Szívcsakra. Oda majd tavasszal elmegyünk Zsoltival.

Visszafelé haladva egy részen a fák érdekes jellegzetességet mutattak, de kimondottan csak egy pár méteren belül. Olyan mintha a fáknak szemeik lettek volna - a mindent figyelő fák...hmmm...

És igen megcsináltuk :-))) A Turul ösvény másik kapuja. Ezután is jól esett a vacsora és édes volt a pihenés.

Dobogókőről nem mentünk messze, csak a mindössze 25 km-re fekvő Tátra (érted nem Tátra, hanem Tát-ra :-), ahol a másik két éjszakát töltöttük. A szállást elfoglaltuk. (no de csak békésen, tehát nem karddal :-) ezen mindig csodálkoztam miért igy mondjuk a szoba átvételét hihi). Biciklit is kaptunk, amikkel rögtön a Duna felé vettük az irányt. Itt bemutatom milyen meleg volt, no de azért fürdeni nem mentem be :-)

A Dunán simán át lehetett menni ezen a kis betongáton és innen jó pár kilométeren keresztül lehetett bicajozni a szlovák-magyar határon fekvő szigeteken.

 Gyönyörű idő volt és a mountain bike jól is jött, mert mindenhol földút volt, göröngyös terep volt, sok helyen sár volt.

 Tiszta tavasz volt, nagyon jó kis napsütéssel - élveztük nagyon!

A szigetek után, mivel még volt időnk bőven, elbicajoztunk a szomszédos Nyergesújfaluba.

A nagy túra után :-) ettünk egy almát és elmentünk egy cukiba sütizni, jó kis sport mi :-)

Október 26-én elautóztunk Esztergomba, ahol Adri profi fotózáson vett részt és én voltam a fotós :-)

Jó volt csak úgy céltalanul sétálgatni a városban, beülni egy kávéra - teára, majd továbbsétálni a Várba.

Tényleg jól kipihentük magunkat és fantasztikus érzés volt az utónyár érzés!

A Várban egy kisebb vásárféle volt, nem túl sok bódéval. Volt ott mézárus, kézmüves sörök, egy kis színpad, meg pár ruha boltos és még egy grillezett sajtokat árusító hölgy is.

A Bazilikát, ahogy illik körbejártuk, majd be is mentünk persze. Ezután a Macskaúton sétáltunk lefelé a Duna irányába.

Itt szinte lezuhanunk a meredek lépcsőn, no de csak óvatosan :-) Szerintem itt még nem sétáltam, újdonságnak tünt. Innen már közel volt a Mária Valéria híd, ami átnyúlik Szlovákiába.

Az öröm hatalmas: külföldön vagyuuunk :-))) Sturóvóban !

Sturovo sétáló utcája, mióta nem voltam jelentős átalakításon, felújításon esett át.

A cél persze nem titkoltan az volt, hogy ebédeljünk egy fincsi szlovák knédlis ételt.

Adrika is szereti a finom ételeket, ebben is hasonlítunk :-)

Ime a knédlis, sertéshúsos, káposztás szlovák tipikus finomság! Nyami :-)

Ami számunkra új volt, a sétálóutca végében találtunk egy áruházat és ott egy Billát, ahol Adri vett pár édességet. Beindult a külföldi shopping érzés :-)

Október 27-én hazafelé vettük az irányt, Pilis irányába. Útközben benéztünk ebbe a szép, kis eldugott zsákfaluba: Pilisszentlélekre.

Pilisszentléleken található a Pálosok egyik kolostora, illetve már csak a romjai. A helynek kétségkivül van kisugárzása, ezt egy spirituális ismerősünk is megerősítette. Itt is volt jó néhány ember most, de azért itt is sikerült egy jót sétálni, feltöltödni picit.

Hazafelé még beugrottunk egy pár perces almaszüretre :-)