Sziasztok Kedves Hűséges Olvasóim,
Hosszú várakozás után ismét olvashatjátok blogom újabb fejezetét! Bocsi a kihagyásért, de rengeteg dolgom van, melózás illetve keresés, suli és egyéb ügyek miatt nem volt időm írni, de nagyon igyekszem behozni. A jó hír, hogy folyamatosan fotóztam, igy minden fontosabb nap meg van örökitve képen, melyek közül majd szemezek és beteszem őket a blogba. Szóval mostantól kövessétek újra figyelmesen a blogom, jó szórakozást hozzá! Várom a megjegyzéseket is persze :-) Feleséget továbbra is keresek, a jelöltek és mások is irhatnak a tibiau2005@yahoo.com emailemre, hajrá :-)JÚLIUS 25
A canberrai hétvége 2. napja. Ma is korán kelltünk, hiszen hosszú út várt ránk. Mai napi cél Cooma és Jindabyne érintésével Thredbo volt, mely a Snowy Mountains ( magyarul: Havas hegyek, hol a tenger hupikék... :-))) főbb télisport központja.
A Snowy Mountains Új-Dél Wales állam délkeleti csücskében fekszik, legmagasabb pontja a Mt Kosciuszko, 2230 méter.
Andrzej Tadeusz Bonawentura Kościuszko (1746 - 1817 ) lengyel-litván nemzeti hős, hadvezér és a nevét viselő, az Orosz Birodalom ellen indított 1794-es felkelés vezetője. Az amerikai függetlenségi háborúban ezredesként harcolt George Washington oldalán. Több ország nemzeti hőseként számtalan helyet neveztek el róla. Ezek közül kiemelkedik Ausztrália legmagasabb, 2230 méteres csúcsa, melyet Paul Edmund Strzelecki lengyel felfedező nevezett el róla 1840-ben. Jelenleg ez a csúcs a középpontja a Kosciuszko nemzeti parknak.
Első megállónk a 8000 lakosú Cooma városban volt, kb 114 km-re a fővársotól.
Itt megtaláltuk a Visitor Centre-t, ahol sok hasznos infoval lettünk gazdagabbak.
A Havas hegyekben található, az ország egyik legnagyobb mérnöki bravúrjával felépített müszaki csoda, a hatalmas Snowy Mountains Hydro Electric Scheme, azaz egy hatalmas duzzasztógát rendszer, mely vízenergia útján látja el a fővárost. Ez az óriási komplexum tulajdonképpen a nagy magasságban lévő Snowy folyó megolvadt jeges és havas vízét vezeti le a Murray és a Murrumbidgee folyókba, két alagút rendszeren keresztül, 800 méteres szintkülönbségeken át.
A tervezetet 1949-ben kezdték el, ekkor a II. Világháború után Ausztráliának még nem volt sem elegendő munkaerő forrása sem technikai szakértelme, hogy felépíthessen egy ilyen hatalmas vállalkozást. Végül is több, mint 100 000 ember érkezett, több, mint 30 országból, ebből kb. 60 000 bevándorlóként érkezett a tengerentúlról, hogy új életet kezdjenek egy új világban. Legtöbben Európából jöttek és magyarok is voltak köztük!
A fő tervező, az új-zélandi születésű William Hudson volt, akit később 1955-ben lovaggá is avattak. A teljes mű 25 év kemény munka után készült el, 1974-ben.
A projekt főbb adatai:
- 7 erőmű
- 16 duzzasztógát
- 145 km hosszú alagútrendszer
- 80 km hosszú vízvezeték rendszer
- évi 4500 gigawatt tiszta elektromos energia
- 31 turbina
- 7000 gigaliter tároló kapacitás
Második megállónk a Jindabyne tó volt, mely egy mesterséges tó, a Snowy folyóból kapja a vízutánpótlását, ez is a Projekt részeként épült meg.
Itt kb félórára megálltunk és egy jót piknikreggeliztünk a tó melleti parkban. Ricsi, Júli és én :-)
Thredbo kb. 70 km-re fekszik Cooma városától, 18 felszerelt sípályával igazi téli síparadicsom a Snowy hegyekben. 3000 lakosa van és kb 4100 vendégágya, télen itt vannak az ország leghosszabb sifutó pályái, mely 700 000 látogatót vonzanak évente. Thredbo nyáron is népszerű kirándulóhely, hegymászó és nyári sportközpont, kb 300 ezer turista kiváncsi rá évente. Mi most a téli statisztikát erősítettük és bár nem volt olyan hideg mint olvastuk, azért jól jöttek a dupla hosszú újjú felsők.
Ragyogó napsütéses idő volt, igy isteni képeket lehetett csinálni és a parkbejárat után szinte pár perccel meg is álltunk egy kicsit hógolyózni.
Ez a kép akár Ausztriában és lehetne, végül is csak két betű eltérés! :-)
Ezen a képen Juli láthatóan rajtam akarja kiélni tudatalatti agresszióját, de nekem nagyobb golyóm van :-)
És a hógolyó repül, repül..ki tudja hol áll meg..igen ez Juli hátán landolt!
Hu ez már igazi nagy hógolyó, de megnyugtatok mindenkit ezt nem dobtam neki senkinek :-)
És ime a nagykezű Tibit láthatjuk a sípálya közepén, szigorúan sportcipőben, mert síelésről szó sem volt. Mi hárman itt mi sokkal fontosabb esemény miatt gyültünk össze, de ez titok.
A sztori úgy folytatódik, hogy találtunk egy szegény, árva, magányos itthagyott Hólányt, iszonyúan jó mellekkel és kerek popsival. Na mármost nem hagyhattuk, hogy egy ilyen tuti szexi tinibuxa itt álljon egyedül a nagy hegyek közepén, így elhatároztuk Ricsiékkel, hogy építünk neki egy Hósrácot, a mű fent megtekinthető :-)
Igen, Ricsi és Juli boldogan mosolyognak a lemenő nap fényében.
Délután búcsút intettünk Thredbonak és visszaindultunk Canberrába.
