Svájci kalandok, folytatás: 3.-6. nap

Szombaton, április 28-án, külföldre indultunk Lausanne-ból:-), Franciaországba, Chamonixba és nem is volt messze, de hát mégse Svájc, hanem egy újabb ország, amit meglátogattunk. :-) A határátlépés gyakorlatilag észrevétlenül zajlott, nem is volt nagy kerítés semmi...egyszerüen átautóztunk és kész :-)

Chamonix Franciaország keleti részén, a Rhône-Alpes régióban, a legmagasabb hegységek lábánál található. Első írásos említése a XI. század végéből ered. 1924-ben itt rendezték meg az első téli olimpiát. Egy fantasztikus élmény lehet Chamonix-ból az Aiguille du Midire vezető kabinos lift, mely a város központjából (1035 méter) egészen 3842 méterre viszi fel az utasokat.

Hát igen, ezt terveztűk mi is és Adri is nagyon várta - álma volt, hogy feljuthasson egy magas, havas hegy csúcsára - de ez sajna nem jött össze, mert hatalmas erősségű - néhol 97 km per órás szélvihar tört a városra. Minket is csak úgy tolt az utcákon, néha be kellett menni egy-egy kapualjba vagy üzletbe, mert egyszerüen annyira lökött, hogy nem lehetett megállni az utcán, majd feldöntött...

Amugy a város nagyon hangulatos és biztos csodás lehet itt főszezonban, maikor jó idő van és tele van nyüzsgéssel, most a vihar miatt is alig voltak az utcán. A látvány természetesen így is kárpótolt cserébe a rossz időért... Gabi és Robi remek soförök illetve idegenvezetők voltak végig az út során, tényleg mindent megmutattak, ami belefért az időnkbe -szóval ezúttal is köszönet mindenért! :-)

Kis rövid pihenő, ebéd után magunk mögött hagytuk ezeket a szépséges hegyeket és elindultunk egy másik barátságos kisváros felé. Annecy nagyon közel fekszik Chamonixhoz, melyet Savoie Velencéjének vagy az „Alpok gyöngyszemének is szoktak nevezni. Ide feltétlen el szerettem volna jönni, mondtam is Robinak, mert már egy régen kapott hütőmágnesen felismertem, hogy ide el kell jönnöm :-) Első látásra beleszerettem a városba, a hangulatba, a kis macskaköves utcácskákba. Huginak is nagyon tetszett ez is - mivel teljesen oda volt meg vissza mindentől egyszerüen szívta magába az új élményeket és persze sokat is fotózott :-)

A kocsit a Városháza (Hôtel de Ville) mellett lévő földalatti parkológarázsban tettük le. Ez a történelmi épület a tóparti Európa-park szélén található, 1855-ben épült, klasszicista stílusban.

A település egy csodálatos hegyi tó, az Annecy-tó partján terül el, a Thiou folyócska torkolatánál. A régészeti kutatások szerint a történelem előtti kor embere a tó vizébe vert cölöpökre épített házat magának. A római korban itt is volt erőd, városka, a névadó Villa Aniciaca. A 10. században Genf grófjainak birtoka volt, tőlük került a Savoyai-ház birtokába. Nevezetes lakója volt a városnak, 1728-ban 16 évesen Genfből ide költözött Jean-Jacques Rousseau, aki itt ismerkedett meg pártfogójával, Madame de Warens aszonnyal.

A város egyik fő látványossága a Palais de I’Isle. Itt természetesen minden létező verzióban és szögben készítettünk fotókat :-) Ez a látványosság, majd minden képeslapon rajta szerepel! Most épp felhős, de így is hangulatos kép lett szerintem.

A XII. századi épület a Thiou folyó kis szigetén található, mely a középkorban, a genfi grófok uralma idején pénzverdeként müködött, míg a Savoyaiak idején börtön és a városi őrség lakóhelye volt.  Jelenleg a helytörténeti múzeum, a Musée de l’historie d’Annecy működik benne.

A város kanyargó utcácskéin felgyalogoltunk a várhoz - és útközben isteni finom fagyit is ettünk nyami :-) A Château d’Annecy – az annecy-i vár a folyó déli partja fölé a XII. században várat építettek a genfi grófok, melyet tovább bővítettek később a Savoie hercegek. A francia forradalom után katonai laktanyaként használták egészen a II. világháborúig. Az épületek többször is tűzvésznek estek áldozatául. A bejáratot a XII. századi alapokra épült öregtorony, a Tour de la Reine őrzi. Az épületek egy részében a Musée regional kiállítása látható.

A kis folyó mellett sétáltunk vissza, ahol még bolhapiac is volt. Onnan sétáltunk át a tóparti Európa-parkba, ahonnan páratlan kilátás tárult a szemünk elé. Kis séta után a napsütéses parkban visszamentünk a kocsihoz és Robi hősiesen hazavezetett Lausanneba, ahová kissé kitikkadva érkezet a csapat.

A tikkadságot enyhítette szombat este Gabi újabb fincsi alkotása ( fenti kép ) - a quiche (sós tésztából zöldség torta cukkinivel, kaliforniai paprikával, póréval, tejszínnel és reszelt sajttal a tetején, sütőben sütve) és grillezett husival és német kolbásszal plusz sör, bor a teraszon..mi kell még :-) Jó hangulat is volt és jó idő is dukált így kellemesen eltelt ez az este is...

Április 29:

Mai napon a fő cél a főváros volt. A parkoló ingyenes volt, meg valami érdekes Red Bull kupa szerű zahlott sok gyerek tombolva versenyzett érdekes járművekkel gurultak le a lejtőn :-) Itt a dombon lefelé mentünk a folyó felé és végre tudtam egy jó helyet találni a fényképezőnek, így született ez a lenti remekmű :-) 

Berne (németül: Bern), Svájc hivatalos fővárosa, kb 130 ezer lakossal az Aare folyó partján. A 2008-as európai focivilágbajnokság egyik vendégvárosa volt. A várost Berthold Zähringen herceg alapította 1191-ben.

A város nevének eredete még nem tisztázott, de több elmélet is létezik, melyek közül több is legendákra alapul:

• A legismertebb legenda Konrad Justinger krónikája, mely szerint a városalapító Berchtold V. von Zähringen herceg úgy döntött, hogy az első elejtett állatról kell elnevezni a várost, ami a legenda szerint egy medve (németül Bär) lett. A Bär és a Bern szavak kapcsolatának nincs nyelvészeti alapja.
• A Lexikon der schweizerischen Gemeindenamen szerint a „legmeggyőzőbb elmélet” a következő: A város neve a kelta berna szóra vezethető vissza, ami feltehetően az Aare egy szakaszát jelenthette, majd a szót a galloromán nyelvű népesség tovább használta, s így az később átkerült a németbe.

Idővel is szerencsések voltunk, napos meleg időjárást fogtunk ki mára is. Legyalogoltunk a Nydegg híd keleti hídfőjéhez, ahol a 16. században kialakított Medveverem (Bärengraben) található, amelyben néhány medve – Bern címerállata – éli most már szebb életét - mert régebben egy szük veremben voltak szegények, de ma má akár úszhatnak is a medve medencében :-) A medve verem nyáron reggel 8 órától du fél hatig, míg télen reggel 9 órától du 4 óráig tart nyitva. 

Egyébként Svájcban - és Bernben is - az üzletek nyitvatartását szigorúan meghatározzák. Minden bolt - még a kisközértek is - bezárnak este 7, fél 8 kor hétfő és péntek közt, kivéve csütörtök, amikor este fél 10 ig nyitva tartanak. Ez alól csak az ALDI szupermarketek a kivételek, melyek este 8 ig vannak nyitva.  Szombatonként minden boltnak be kell zárni du 5 ig. Vasárnaponként pedig minden üzlet zárva tart, kivéve a pályaudvaron lévők, melyek egész héten este 10 ig nyitva vannak illetve a két szupermarket lánc, a Migros ( mely csak helyi, svájci termékeket árul ) és a Coop.

Belvárosa jelenleg az UNESCO Világörökség része. Telis tele van a város hangulatos macskaköves utcácskákkal, melyeket szökőkútak és óratornyok diszítenek. Az óváros legjelentősebb temploma a késő gótikus Münster, híresen szép és érdekes a nyugati főkapuzat 234 emberalakot felvonultató, az utolsó ítéletet ábrázoló, festett szoborcsoportja. Kilenc harangja közül kettő is különleges, az egyik a 13–14. századi ezüstharang, a másik a nagyharang – amely egyben Svájc szerte is a legnagyobb. 

Albert Einstein 1903–1905 között a városban élt, egykori lakhelyén – ahol az általános relativitáselméletét is kidolgozta –, a Kramgasse 49. alatti Einstein-házban emlékmúzeumot rendeztek be.

Szűk, macskaköves utcái, díszes szökőkútjai, pompás épületei és hatalmas csillagászati toronyórája pont olyan, mint ötszáz évvel ezelőtt. Négy tornya közül az Óratorony a leghíresebb, a 12. században épült, kezdetben a városfal nyugati kapujaként szolgált, aztán női börtönként, mely leégett, de gyorsan újraépítették – ez után helyezték el benne a torony híres óraszerkezetét a medvefigurákat felvonultató órajátékkal. Itt amúgy jót nevettünk, mivel már az utca elejéről láttuk az összesereglett tömeget, amint várték valamiféle órajátékra. Mire odaértünk pont egészet ütött az óra és ennyi...a játék elmaradt..vagy nem is volt..így csalódottan távozott a tömeg..

Bern után folytattuk utunkat a közeli Murten városkába. Murten (Morat, Moratum) község Freiburg kantonban található, a Murteni-tó keleti partján. A községben az óraipar, likör- és abszintgyártás számottevő. A terület első lakói a kelták voltak. A település neve a kelta mori (tó) dunum (vár) szóból jött létre. 515-ben a város neve Hof muratum, 1228-ban Murat. 1530-ban jelent meg a reformáció, amely ma is meghatározó Murtenben.

Itt már olyan meleg volt, hogy nem birtunk magunkkal és beültünk az egyik hangulatos sörözöbe, ahol elfogyott 2 sör, 1 kóla, 1 kávé :-)

Utunk felvirágzó, színes állomása volt a Tulipánfesztivál Morges városkában. Minden tavasszal Morges egy csodás ( és ingyenes ) tulipán fesztivállal ajándékozza meg az idelátogatókat a Genfi - tó partján az Alpokkal szemben, a Parc de l'Indépendance -ben - igazán mennyei környezet! A virágcsodák 6 héten át virágoznak, több mint 150,000 tulipánt láthatunk és kb 250 fajtából. Az első virágok már április közepétől kinyilnak.

Az óriás piros tulipánbok nem csak Adrikámat hanem Gabit és Robit is ámulatba ejtették :-) bár gondolom ők már voltak itt párszor :-) Ezután Lausannebe mentünk vissza, ahol Robi kitett minket a a tóparton, az Ouchy városrészben. Mi kaptunk 20 perc szabadidőt, hogy sétáljunk míg ő hazavitte Gabit, aki újabb mennyei vacsi elkészítésébe fogott bele :-)

Ouchy a város déli részén található a Léman-tó partján ( Genfi- tó más néven ). Innen átláthatunk a franci területekre, mint Évian-les-Bains és Thonon. A parton számos puccos szállodát és éttermet találhatunk. Régen itt kis halászfalu volt és a XIX. század közepén csatolták Lausanne városához, mint a tóparti kikötő része. Az Ouchy kastély egy régi középkori épület, börtönként is szolgált, jelenleg szállodaként üzemel. 

Itt éppen Új-Zélandon vagyunk Adrikámmal, a déli-szigeten a hófödte havas hegyek előtt :-), hát igen ennek a második része igaz, de ez is Ouchy :-) Bizony ilyen csodás tájban lehet részünk ha itt sétálunk! Itt már Robi is csatlakozott hozzánk, hozott nagyon finom eredeti Mövenpick fagyit is - nyammiiiii :-))

 

Sétánk végén még megtekintettük ezt a szép kis pagodát Thaiföldön :-) Na igen ez is persze itt volt Ouchyban. A pagodát thaiföld királya ajándékozta a városnak, mivel 16 éven keresztül itt tanult és nagyon szerette a várost. Innen már hazafelé vettük az irányt, ahol Gabi már javában készült az újabb remekművel, ami egzotukus thai red curry, kókusztejjel, csirkemell kockákkal, zöldséggel  és sárgarépával, kaliforniai paprikával, cukkinivel, mangetout borsóval és köretként jázmin rizzsel - uh összefutott most is a nyál a számban :-))) Ja és ha még nem lett volna elég, csinált Gabi nekünk igazi amerikai palacsintát ( ez kissé vastagabb mint a miénk ) igazi, kanadai juharsziruppal leöntve ( tudjátok mint a Rain Man c. filmben ).

Április 30:

Utolsó egész napunkon első állomásunk a festői, középkori időutazás helye volt: ez Gruyeres városa!

Gruyères Fribourg kantonban található, német neve Greyerz. A középkori város fontos turisztikai látványosság a Saane folyó felső völgyében és nevét adja a hires helyi sajthoz. A várost először 1138-ban emlitik, mint de Grueri. A város a vár alatt épült, melyet Gruyeres grófja építetett a hegytetőre, hogy ellenőrzése alatt tarthassa a felső Saane völgyet. A városba csak a városnéző turista kisvonat jöhet be.

A helyi sajt nevét a svájci Gruyeres helység és a környéke, a La Gruyere régió után kapta. Volt időszak, amikor vita volt Svájc és Franciaország között az előállítási jogokról és a névhasználatról, de az utóbbi években rendeződni látszik a nézeteltérés.  A svájci Gruyere-nek sötétbarna kérge van, amin belül sima állagú sajtot találunk, a francia Gruyere-től eltérően szinte alig tartalmaz lyukakat. Ezt a kemény sajtot is nyers tehéntejből készítik, de az ementálinál lényegesen kisebb, kb 50 kg-os korongokká formázzák. Aromája meglehetősen erőteljes, édes, de ugyanakkor enyhén sós, ami erősen módosul az érlelési idő hosszától függően. Az elnevezés is az érlelési idővel kapcsolatos: pl. a mild/doux legalább 5 hónapos, a réserve legalább 10 hónapos érlelést jelent. Speciális készítmény a Premier Cru minőség, amelyet kizárólag Fribourg kantonban készítenek 14 havi érleléssel. A Gruyere sajt az egyik legfinomabb sajt főzési és sütési célokra, az íze különleges, de mégsem nyomja el az egyéb ízeket. Jól olvad, így egyik alapja pl. a fondünek,  míg a szárazabb változatok reszelve kitűnőek tésztákhoz és salátákhoz. Érdemes kipróbálni friss gyümölcsökkel és borok mellé is.

Hansreudi Giger, született Hans Rudolf Giger svájci festő, képzőművész, szobrász. 1980-ban megkapta a legjobb vizuális effektusokért járó Oscar-díjat A nyolcadik utas: a halál című film földönkivüli lényeinek megalkotásáért. 1998-tól a svájci Gruyères-ben várja látogatóit a HR Giger Múzeum. A múzeum Giger privát gyűjteményének darabjait is magába foglalja. 2003-ban a múzeummal szemben megnyílt a fenti képen lévő Giger bár. Régebben azt mondta Robi be lehettet menni fotózni, de most már ki volt írva, hogy csak az itt fogyasztók fényképezhetnek, tehát bementünk és ittunk egy sört és pár kávét :-)

Ezután felmentünk a Várba, ahonnan páratlan kilátás tárult szemünk elé a kisváros templomára és a közeli hegyvidékre. Innen lesétáltunk a macskaköves kis utcákon a parkolóig és irány a várva várt élmény: a csokigyár :-)

A Cailler-Nestlé gyár előtt

A Nestlé - Cailler csokigyár Broc nevű kis településen található, nem messze Gruyerestől. Ki ne álmodott volna egy csokigyár meglátogatásáról ? Hugim álmodott és bár már mindannyian voltunk bent elmentünk és bementem vele a gyárba - addig Robi és Gabi kávéztak egy jót a csokigyár kávézójában. A gyárban megismerhetjük a csoki készítés lépéseit az interaktiv túra keretében. 

Megtudhatjuk a gyár történetét 1898-tól napjainkig és egy müködő gyári gépsoron láthatjuk a csokigyártást sőt a gyárba is bepillanthatunk ablakokon. Megfoghatjuk a világ különböző pontjairól származó kakaószemeket is. A túra legvégén jókora U alakú asztalon megkóstolhatjuk a Cailler gyár legfőbb csokijai, amiket aztán a helyben lévű üzletben meg is vehetünk. Mai nap és svájci tartózkodásunk utolsó megállója Fribourg városa következett.

Fribourgban két szöszivel :-)

Fribourgban leálltunk egy földalatti parkolóban, ezután mivel már éhen haltunk bementünk egy szupermarketbe, melynek első pultjain isteni finom focacciát mértek ki - azaz pizzához hasonló tésztát szalonnával, kolbásszal - többek között ezt is vettünk és mily jó dolog a pénztárnál fizetés után a mikrósütőben meg lehetett melegíteni! Ezután indult a gyalogos városnézés, laza séta a hangulatos kis utcácskákon. Hugim vett egy helyes kis antik bögrét én meg egy lottót, de sajna nem nyert mint később kiderült illetve volt egy találat. 

Most tudtam meg, hogy a Villars csoki ott Fribourgban készül ( vettem egy isteni fincsi fehér csokit egész mogyorókkal ), méghozzá 1901 óta és a gyárban egy Vilars üzlet és kávézó is található, mely egyedülálló az országban. A táblás és díszdobozos csokikon kivül bonbonokat, kávébabokat és könyveket is árusítanak, de ihatnak egy kávét vagy egy forró csokit is.

A várost 1157-ben alapította Zaehringeni Herczog Berthold. A város kultúrájáról, 1889-ben alapított egyeteméről és a Sarine folyón átívelő hídjáról ismert, amely összeköti a franiául beszélő területet a német területekkel. Ez Svájc nyelvi határa is. A belvárosban több mint 200 gótikus stílusú ház található, nagyon szép állapotban. Ezen kivül számos műemlék, arisztokraták házai, templomok és a St Nikolaus katedrális található itt. A város félszigetre épült, így számos hídat építettek a folyóra, a legelsőt 1250-ben. 

Tesómmal, háttérben a St Nikolaus katedrális

Hugival és Robival felmentünk a katedrális tornyába, nem kis lihegések közepette :-) Gabi addig lent várt minket az egyik templomi padon. 

Kilátás a katedrálisból a Sarine folyóra és az Óvárosra

A St Nikolaus katerálist 1283-ban kezdték építeni és 1430-ban fejezték be. Összesen 13 harang van a tornyokban. A 74 méter magas nyugati toronyba 368 lépcsőn lehet felmászni belépő fejében. (3,50 CHF)  St Nikolaus a város védőszentje és december első hetében ünnepelik minden évben, nagy parádéval, szent egy szamár hátán járja be a várost a menet élén - ekkor szabadtéri piacot is tartanak.  

Még kerültünk egy szépet azÓvárosban, átmentünk a folyón oda és vissza is, majd a siklón terveztünk felmenni vissza a belvárosba. A városi siklóvasút a város felső részét köti össze az alsó résszel. 1899 óta müködik és csakis szennyvízzel üzemelnek a meghajtáshoz szükséges gépek. Szép kilátás van a vasútból az Óvárosra. ( egy úti jegy: 1,30 CHF, retúr: 2,30 CHF )

Este értünk haza újra kissé fáradtan, de élményekkel gazdagodva és Gabi megint finomat főzött - bolognese tészta házilag spagettivel!

Május 1-én, már csak annyi történt, hogy reggel elbúcsúztunk Robitól - ő elment melóba. Hamarosan Gabitól is elköszöntünk, kikisért minket a buszmegállóba, majd elmentünk az vasútállomásig - onnan pedig irány a genfi reptér és hazarepülés Budapestre.

Így utólag is köszönjük szépen a vendéglátást Nektek! :-)

Források: saját fejemből az emlékek :-) plusz wikitravel és wikipedia oldalak
Képek: saját képeim