Őrségi tájakon, május 5 - 9., 1. rész

Őrség - már régóta álmom volt eljutni ide...újra - a nyugalom földjére..., ahol még a mosoly most is szívből jön, a kedvesség őszinte, a táj csodálatos, a falvak romantikus bájukkal megkapóak és a helyi ételek egyszerűen felejthetetlen íz pompával várják a látogatókat... 
Ez mind Őrség és Titeket is vár kedves Olvasóim! :-)

Először 7 évvel ezelőtt jártam az Őrségben, majd ezt követte még egy látogatás pár éve, de sose felejtettem el az ottani élet érzést...a páratlan szépséget, a nyugalmat, az emberek kedvességét, a harmóniát és persze az ízletes, helyi ételeket :-)

Ebben a blogban a személyes élményeimen túl számos hasznos, érdekes infot találtok majd erről a kedves tájról az Őrségről - mivel egy kicsit utána is kutattam - gondoltam így az élvezeten kivül még sok praktikus és érdekfeszítő adatot és tudnivalót is kaptok. 

Jó olvasást a bloghoz!

Május 5: 

Kényelmes reggeli kelés után indultunk, majd kb. délután fél 2 felé értünk le Őrségbe - 3 megállás és egy pici eltévedés után ( GPS nyista, helyette élő mitfahrerként Hugi irányított :-)

Szállásunk Kerkafalván volt, melyet alapos utánajárás, keresgélés után választottunk.

Kerkafalva az Őrség gyepüvonalának a szélén, Vas megye határán helyezkedik el. A település mai neve két falu korábbi egyesítéséből alakult 1950-ben. Földrajzi fekvéséből adódóan szép s idegenforgalmilag vonzó, ám mégis hátrányos helyzetű település, mert a megye székhelytől távol esik. A legközelebbi város Lenti 20 km-re található. A község nevezetessége az 1913-ban épült barokk stílusú templom. A település aszfaltozott utakkal, vezetékes vízzel, villannyal és telefon hálózattal ellátott. A településen 118 ember él.

Telefon már jelezte Oláh úr a Vidéki ház tulajdonosa, hogy nem lesznek otthon, mikor odaérünk, de a kulcsot megtaláljuk a titkos helyen, amit meg is leltünk :-) Első látásra lenyügözőtt minket a szálláshely, mely egy tipikus parasztház, nagyon szépen felújjitva és csodás ízléssel, házi készítésű remekművekkel díszített belsővel rendelkezett. 

A kert is gyönyörű és hangulatos volt és mindezek felett Bozó kutyus nagyon édi volt, jót játszottunk vele :-)

 

Ezután jött a meglepetés: álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ilyen szép szobánk lesz! Minden fala más színben pompázott, a falakon szép festmények és a fa domináns jellege igazán élővé és barátságossá tette a szobát, innen nyílt a fürdőszoba is, mely szintén páratlan volt.

Ez a kép Hugi saját képe - csak a szerzői jogok miatt :-)))

Gyorsan kipakoltunk a szobában, a hozott kaját és piákat elhelyeztük a nagy hűtőben - lásd fenti kép - tágas nagy konyhánk volt. Ezután nekiláttam nagyjából átnézni az általam összeválogatott könyvekből a helyi látnivalókat és találtam egy kis történelmet is: 

"Eőrségnek Tartománya fekszik az Országhnak Napnyugoti Szélén I.N. Vas Vármegyének Déli részében, dél felől közel a' Vandalusok, Napnyugot felől pedig a' Stáerek szomszédságában, .... . Nap keletről határos I.N. Zala Vármegyével, ...." írja Nemes-Népi Zakál György 1818- ban az Őrségről. 

Valamikor járatlan rengeteg volt ez a folyók formálta dombvidék, az országot védelmező gyepüvonal fontos szakasza. A szeres települések kialakulásában nagy jelentősége volt a védelmi szempontoknak, amelyet nagy gonddal szerveztek meg az Árpád-házi királyok. IV. Henrik 1051. évi támadása után besenyőket és székelyeket telepítettek ide, hogy a magyar őslakossággal együtt védjék a határt az erdővidéken. Az itt lakók a XVII. század végéig szabad királyi őrállók voltak. Az őrségi falvak lakói kultúrájukban színes keleti hagyományt, nyelvükben ódon ízeket, népművészetükben igen sok székely vonást őriznek. Az őrség falvai a Zala folyó forrásvidékén (Szala-patak) és a Kerka középső völgyszakaszán helyezkednek el. A patakvölgyre tekintő domboldalakon egymástól távol sorakoznak a pár házból álló települési egységek, a szerek. A századforduló előtt az Őrséget javarészt bükkerdők borították. A kizsákmányoló erdőgazdálkodás eredményeként az 1900-as évek elején eltűntek a legendás öreg bükkfák, és helyükön a könnyen növő erdei fenyő annyira előretört, hogy az Őrséget azóta csúfolódva már Gyantásországnak is nevezik.

A természeti értékek mellett kiemelkedő néprajzi, kultúrtörténeti értékeket hordoz a táj. Ma ezekre az értékekre nemzeti park ügyel, melyet 2002. március 1-jével hoztak létre. Az Őrségi Nemzeti Park magába foglalja az Őrséget, a Vendvidéket, a Rába folyó szabályozatlan völgyét, (a Belső-Őrséget,) Szentgyörgyvölgy környékét. Összesen 44 település határát öleli fel, közel 44000 ha-on.

A mészkerülő erdei fenyvesek és bükkösök mélyén bújnak meg a természetnek olyan csodái, mint a fekete és vörös áfonya, a boróka, a szőrös nyír, a korpafüvek milliom válfaja, melyeknek a falubéli asszonyok kiváló ismerői. A patakokat égerligetek kísérik, helyenként struccharaszttal. A lápréteken csakúgy virít a sárgaliliom, mint a zergeboglár, a szibériai nőszirom és a kenyérbél cickafark. Ősszel a tárnicsokkal teli rétek szépsége gyönyörködteti el az arra járót.

Az Őrség varázslatos vadvilága a kirándulókat, a vadászokat és a madarászokat egyaránt bámulatba ejti. Az igen ritka nyest és nyuszt, a csodálatos prémű hermelin és a vidra az emlősök közül csakúgy itt él, mint a madarak közül a fekete gólya, a darázsölyv, a haris és a kék galamb, a fenyvescinege és a tüzesfejü királyka. Az Őrség egyszersmind az ezerféle színű és rendű lepkék hazája! Magyarország lepkékben leggazdagabb vidéke.

Elsőre éttermet kerestünk és nagy szerencsére jót választottunk, elmentünk a Határ csárdába, Bajánsenyére. 

Bajánsenye közel 600 lakosú, hosszan elnyúló falu a Kerka völgyében. Kiemelten védett épület a falu közepén a református templom, melyet 1821-ben szenteltek fel. Ennek előzménye volt, hogy Senyeháza lelkes református gyülekezete 1804-ben elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy leváljon az őriszentpéteri anyaegyházról. Előbb fából oratóriumot készíttettek, majd iskolát alapítottak, végül megépítették az új templomot. Az önállóság fő szorgalmazója a gyülekezet presbitere, Nemesnépi Zakál György, akit az Őrség első tudományos igényű leírójaként tartanak számon. Nevezetes munkája az "Eőrséghnek Leírása", melyet a Magyar Tudományos Akadémia is őriz. Történelem, földrajz, őrségi nyelvjárás, ünnepek és hétköznapok élete elevenedik fel lapjain. Bajánsenye jószomszédi kapcsolatokat tart fenn a szomszédos településekkel. A májusfaállítást rendszerint a szlovéniai oldalon fekvő Hodossal, a rönkhúzást és a szüreti felvonulást Kerkáskápolnával közösen rendezik. 2007 augusztusában a hagyományteremtés szándékával rendezték meg első ízben az Őrségi vigasságok - parasztlakodalom a Kerka mentén című esemény sorozatot, amely az egész falu közösségét megmozgatta és sok látogatót vonzott.

Most egy kis ingyen reklám nekik, olvastam, hogy jó és ízletes és nagy adagok várnak itt - amit csak megerősíteni tudunk Adrival. Fantasztikusan főznek, akkor adagok, hogy egy teljes étkezést nem bírtunk végigenni, elcsomagoltattuk a maradékot. Az árak barátiak, az adagok hatalmasak. A fenti képen az őrségi gombalevesem :-) Hugi fokhagyma krémlevest választott cipóban.

 

 Második fogásnak is tipikus helyi ételt választottam: vasi paprikás pecsenye dödöllével. 

 

Hugi pedig Dávidháza dárdáját evett babos káposzta salátával, lásd fenti kép ( a salátáról is van külön kép, de nem tettem fel, baj ? :-)

Itt már látható, hogy dobozokban kihozták a maradékot :-) és ezután még azt hittük meg tudjuk enni a teljes hajdina málé adagot szilva lekvárral :-)

Teli hassal szuszogva elautóztunk Magyarszombatfára, mely fazekasságáról nevezetes. 

     Az őrségi népi mesterségek közül a legjelentősebb a gerencsérek, ill. fazekasokmunkája. Az itteni agyagos talaj jó és elegendő alapanyagot szolgáltatott. A régi paraszti háztartásban főzésre kizárólag cserépedényeket használtak. Az Őrség edényeit kercai, szomoróci, veleméri, gödörházi, magyarszombatfai, farkasfai és szentgotthárdi fazekasok készítették. A gerencsérek nagyobb vidékek részére is készítettek edényeket.       A legkiválóbb minőségű edények egy-egy lakodalom alkalmával készültek, amikor egy teljes kemence edényt rendeltek meg a gerencsérnél. Egy katlan edény tartalmazta a szükséges sütő-főző edényeket, hatalmas abroncsos fazekakat, kuglófsütőket, tepsit, az asztal megterítéséhez teljes készletet, leveses tálakat, húsos tányérokat, mártásos csészéket, talpas sótartót és bornak való csapos korsót kisebbet és nagyobbat. Hétköznapi használatra készítettek még zsírosbödönt, köcsögöt és kocsonyás tálat. 

      A vásári közönség szebb és finomabb, mázasabb cserépedény vásárlására tartott igényt, mint az a falusi réteg, amely edényszükségletét cserekereskedelem útján szerezte be. Régebben a legtöbb edényt csak belülről mázazták, és a szájat mártották zöld vagy barna mázzal. A vásárra vagy megrendelésre dolgozó fazekasok edényeiket kívülről is mázazták. Kezdetben egyszínű máz fedte az edényt, némi sávozással a nyak meg a fenék táján. Az edények díszítését általában a nők végezték, disznósörtéből készült ecsettel vagy kis bögreszerű, tollszárral hosszabbított kiöntős, ún. gurgulával. Ezzel készítették a vonalas, pontos, ún. írásos díszítéseket is. A fazekasság az Őrségben a leginkább fennmaradt mesterség, idősek, fiatalok egyaránt gyakorolják. Míg régen gazdálkodást is folytattak mellette, ma többnyire a mesterségből élnek. Többen közülük népi iparművészek. 

       A magyarszombatfai önkormányzatnak és lelkes kezdeményezőknek köszönhető egy boronából készült, zsúptetős népi fazekasház megmentése a faluban. 

Magyarszombatfán

Magyarszombatfa Vas megye déli csücskében található, a Welemer völgyben. Első okleveles említése 1366-ból származik. A keveset termő, sovány földek mellett az agyag nagyon sok családnak nyújtott ezen a tájon megélhetést. Megrakott szekereikkel az itt lakó gerencsérek valaha messzi vidékeket is felkerestek, hogy az általuk készített cserépedényeket gabonára cseréljék. Ha sétára indulunk a faluban, ma is azt tapasztalhatjuk, mennyire él a régi hagyomány, már ami a gerencsérséget illeti, hiszen szinte minden második házon ott a „fazekas” felirat. Kis műhelyekben, polc-sorral ellátott üzlethelyiségekben kínálják a mai kor igényei szerint elkészült mázas és mázatlan edényeket: korsókat, tálakat, tárolókat, tartókat, amelyekbe aztán tetszés szerint tehetünk tejet, tojást, hagymát, krumplit, szűrhetünk tésztát, de akár használhatjuk tolltartónak, virágedénynek. 

Hugi a gerencsér :-)

A község kézműves tevékenységét mutatja be a Fő út 52. szám alatt található Fazekasház. A múlt századi, három helyiségből álló szegényparaszti házat 1974-ben állították helyre, majd 1996-ban újították fel.
2002 óta minden évben megrendezésre kerül a Nemzetközi Fazekas Találkozó. Három tartalmas nap, melyen a fazekas hagyományokat őrzők és a hagyományokat keresők találkozhatnak.
A település erdeinek gazdag vadállománya a vadászatot élteti. Ennek értékeit mutatja be a műemléki tornácos házban az állandó Vadászati Kiállítás. Látványosságként is és termelőüzemként is kedvelt célpontja a turistáknak a Kecskesajt Manufaktúra, mely egész évben látogatható.

Meglátogattunk két fazekas műhelyt is ( Tóth, Czugh ), mindegyikben nagyon kedvesen fogadtak minket és megmutogatták az eladásra szánt termékeket. Czugh néni még érdeklődésünkre elmondta, hogy a faluban kevés már a fiatal. Főleg fiúk vannak már csak, mert a lányokat elvitték a katonák még a 80-as években, így az itt maradó fiúknak jobb híján maradt az ivás, tv nézés. Mivel kevés a munka a faluban a fiatalok is vagy fazekasnak állnak be vagy a földeken dolgoznak illetve az állattenyésztésbe segíthetnek be még.

 

 
1978. óta a szomszédos Gödörháza is Magyarszombatfához tartozik. A gödörházi falurészen álló református harangláb 1790-ben készült. A „szoknyás” fa zsindelyes épületet egy nemesnépi ácsmester készítette. Helyreállítására először a az 1970-es években, majd 1998-ban került sor.

Meleg időjárásban akkor sem volt hiány ( éppen itt izzadok írás közben, éjfél van... ), szóval egyértelmű volt betérni a fenti Szomjoltó egységbe egy üdítőre :-) és tényleg! Igazi retró feeling, olcsó árak még a 90-es évekből és nyugi - csak mi voltunk bent így késő délután.

Őriszentpéteri pihi

Rövid séta után utunk Őriszentpéterre, az Őrség"fővárosába" vezetett egy gyors esti sétára a belvárosban, ahol leültünk picit a városi parkban és sétálgattunk egyet. Elhatároztuk, hogy másnap itt kezdünk. Hazafelé a Szatta - Nagyrákos utat választottuk - bár ne tettük volna, mert az ország legrosszabb útja versenyében is indulhatott volna ez a szakasz, ahol szinte csak lépésben haladtunk a nagy kátyuk miatt este a sötétben.

Nagyrákos: nevével először 1204-ben találkozunk. Valamikor itt vezetett át az Itáliába tartó Olasz út, amely élénk kereskedelmi forgalmat bonyolított egészen a 16. századig. A török hódoltság korában az út jelentősége megszűnt, így Nagyrákos is elesett az úton áthaladóktól szedett adóktól és visszafejlődött. Az egykori őrfalu népességének egy része a XIV-XV. században nemesi kiváltságokat szerzett. Az újabb idők érdeklődést kiváltó műszaki létesítménye a magyar-szlovén vasútvonalon épült 1400 m hosszú Völgyhíd és a 375 m-es Zsuzsanna alagút, amelyet 2000-ben adtak át. Vasúti megálló, kultúrház, sportpálya, játszótér, vegyesbolt, csárda és fazekasműhely van a faluban. 2007-ben avatták fel a zsuppfedeles tájházat, ahol helytörténeti anyag látható. 

Szatta: II. Endre aranybullájában, 1222-ben felsorolja az Őrség 18 faluját, köztük Zathát is. Adományozási levelében említi, hogy a lakosság egyenes leszármazottja a honfoglalás idején idetelepített magyarságnak. A település nevét a középkorban Őrszatta, Zatha, Poss Ew-Zatha alakban is használták. Az egykor fontos őrfalu lakossága mára 85 főre csökkent. Ezzel Szaknyér után az Őrség második legkisebb települése. Egyetlen utcácskáján végigmenve elhagyjuk a megyét és Zala megyébe érkezünk. Tovább haladva a falu határában, többszázéves védett tölgyfák jelentenek rendkívüli természeti értéket. Az itt élők ápolják a hagyományokat, nem felejtik múltjukat. A faluházban Szattán gyűjtött tárgyi emlékekből helytörténeti kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők.

Május 6:

 

Hangulat videóm - reggeli kelésünk madárkák csiripelésére és ragyogó napsütésre...

Romantikus reggelink, falusi idilli környezetben Bozóval az asztal alatt :-)

Másnap romantikus hangulatban ébredtünk, madárcsiripelésre, friss levegőre és nyugalomra. Fantasztikus volt elkölteni reggelinket a barátságos kertben a falusi idillben. Mai terv Őriszentpéter volt, az idő is nagyon kellemes volt, így rögtön reggeli után indultunk is.

Oláh úrral a Vidéki Ház előtt

Még indulás előtt beköszönt és nagyon jól elbeszélgettünk vendéglátónkkal, Oláh úrral. Sok hasznos tippet adott a kirándulásokhoz és a látnivalókhoz, miket érdemes megnézni a környéken.

A Teleháznál kettesben

Nincsenek nagy távolságok Őrségben így hamar odaértünk célállomásunkra.  

A Városszer 116. szám alatt, egy 19. századi malom épületben működik az Őrségi TeleHáz, amely idegenforgalmi információs pont, kiállító hely, e-Magyarország pont, egyben az őrségi kulturális fesztiválok szervezője és központi helyszíne.  

Spontán ötlettől vezérelve álltunk meg az őriszentpéteri Teleháznál. Itt rövid gondolkodás után bicajokat béreltünk egész napra és neki vágtunk a környéknek.

Őriszentpéter az Őrség központja, amely 2005-ben városi rangra emelkedett. Vonattal, busszal ide érkezik a látogató először, itt találhatja meg az Őrség történetének legfontosabb történeti emlékeit, kaphat információt utazásokról, kirándulásokról, kölcsönözhet kerékpárt, talál számtalan magán- és csoportos szálláshelyet, éttermet, boltot, szolgáltatást.

A közel 1300 fős kisváros a Zala folyó völgyében 7 dombra épült. A településszerkezet máig egy évszázados építkezési módot őriz, a szeres településformát. Kilenc szerből áll: Városszer, Alszer, Baksaszer, Kovácsszer, Égésszer, Galambosszer, Keserűszer, Templomszer, Siskaszer. A település IV. László 1280-ban kelt szabadalomlevelében szerepel először, mint a „zalafő őrök” lakóhelye, azaz „Szentpéter nevű hely a Zala folyó mellett”. 

Hugi lelkesen bicajozik előttem

 Őriszentpéteren található az Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága a Harmatfű Természetvédelmi Oktatóközpontban (Siskaszer 26/A). Az épületben Tourinform iroda működik, lehetőség van állatsimogatásra, és különböző időszakos programok megtekintésére is.

Minden év júniusának utolsó hétvégéjén rendezik Őriszentpéteren a hagyományos Őrségi Vásárt, október elején pedig a Természetesen,Őrség! című bio kiállítást és vásárt, valamint a Nemzetközi Tökfesztivált.

 

Ízi rájder ecsém :-)

 A dimbes dombos tájon nem is volt mindig egyszerű a tekerés, de Hugira büszke voltam, állta a sarat keményen :) Utunk a védett, XIII. századi templomhoz vezetett. Ott rövid pihenőt tartottunk a templom kertben a tikkasztó melegben.

 

A Templomszeren található a Szent Péter tiszteletére felszentelt 13. századi plébánia templom. Gótikus freskó töredékei nem csak a templom belsőben, hanem annak külső részein is fennmaradtak. Gazdagon díszített déli kapujának ornamentikája emlékeztet a Jáki templom fő kapujára. 

 

 A templom melleti mezőn Hugi felszabadultan, önfeledten ugrándozik és játszik, mint egy gyerek :-))) Ezután átbicajoztunk a szomszéd faluba, Szalafőre.

Ez a faluképi szempontból is védett község az Őrség talán legtöbb népi értékét őrző települése. A Zala patak forrásvidékén, a szlovén határ mellett fekszik. Elnevezése a Szala (Zala) folyó nevének és a "fej" - a folyó kezdetét, forrását jelző - főnévnek az összetétele.
A 4 km hosszú település 7 szerből áll, melyek a - helyiek által Szalának nevezett - patak két partjának lejtőin, illetve a forráságak által közrefogott dombok peremein helyezkednek el. Szalafő első adatolt említése 1393, amikor is Zsigmond király elrendelte, hogy az Esztergomi káptalan Péter fia, László udvarmestert új adomány címén iktassa be a Zalafew-i őrök birtokába.

Napjainkban már nemigen használt, de érdekes tartozéka volt a régi házaknak a jégverem, amelyben a télen begyűjtött jeget lehetett tárolni még a legnagyobb meleg idején is. Szalafőn a források szerint az egykori kocsma tulajdonosa építtetett ilyen jégvermet, amelyben a kocsmába szánt bort, sört, és húst tartotta. A vermet hűtő jeget a közeli befagyott folyókról szállították ide szekéren. A közelmúltban ez a verem is felújításra került egy turisztikai célú beruházás keretében.

 

A verem után a falu Életfáját néztük meg, csodásan kifaragva egy darab óriási, 8 méter hosszú tölgyfából.  A fának éppen hét ága van - annyi, ahány szere a településnek - , s a fát úgy lehet betájolni, hogy az ágak pont a szerek irányába mutassanak. Az Életfa kifaragására Lugosi Arnold polgármester Milkovics Jenő baranyai fafaragót kérte fel. 
Általánosságban az életfa olyan megfaragott ágasfa, amely törzsére, ágaira, ágvégeire a haza, történelmünk, a falu és népességének ismérveit, jellegzetességeit faragják fel. 

Ez az alkotás egy speciális motívumszobor, amelyet azért neveznek mégis életfának, mert a rá vésett jelek, alakok mind az életet, a gyarapodást szimbolizálják. A motívumok a múltból táplálkoznak, de egyben a mának és jövőnek, a további generációknak közvetít üzenetet.
Az Életfa alján körbefutó hullámvonal és a stilizált halfigurák a Szala patakot szimbolizálják. Felette a tulipán a nőiességet, a pálmacsokor a férfiasságot jelképezi, s az ezekből nyíló virág a gyermeket, az életet. Az Életfán körbefutó növényi díszítőelemek, a tök, a szőlő, a makk a régió legjellemzőbb növényi élővilágát jeleníti meg. 

Az Életfán megjelenő Nap különlegessége, az erre a környékre jellemző, 8-as osztás. A szereket jellemző ágvégeken különböző helyi szimbólumok, mint a szarv, a tulipán (= termékenység), gyöngyszem, csákány-ásó és a vargányagomba jelennek meg. A fán kettő állatalak is megjelenik – a bölcsességet szimbolizáló fülesbagoly, és az európai jelentőségű lepkefaunára utaló pillangó. Az Őrséget, az őrző-védő szempár jeleníti meg.

 

 

Ezután tértünk rá a Körtike-tanösvényre. A tanösvény Szalafő környékének jellemző élőhelyeit, természeti értékeit mutatja be. Szalafő-Csörgőszerről indulva, Szalafő-Pityerszerre, a népi műemlékegyütteshez vezeti át a látogatókat. Gyalogosan, kerékpárral egyaránt bejárható. Az eligazodást irányító táblák segítik. A tanösvény hossza: 6,2 km

A tanösvény állomásai:
1.A tanösvényt bemutató térképes tábla
2.Az Őrségre jellemző termesztett növények
3.Mezővédő erdősávok, cserjések
4.Változások az őrségi tájban
5.Fenyvesalji mohák
6.Jellemző őrségi gombafajok
7.Keréknyomok, tócsák élővilága
8.Egykori szántókon kialakult fenyőelegyes-tölgyesek
9.Csarabos erdőszegély
10.A száraz gyepek élővilága
11.A kaszáló-gyümölcsösök élővilága

A melegben jól esett megpihenni a farakáson, fogyott rendesen a víz és jó étvágyat csinált a túra az esti vacsihoz. Útközben elfogyasztottuk pár szendvicset, amiket magunkkal hoztunk. 

Hugi kiles a lesen :-)

A 7. vagy a 8. állomás után volt egy magasles, ahová azonnal felmásztunk körbenézni. A keresztút vagy Hodosra, Szlovéniába vagy Szalafőre vezetett, csak épp a tábla kissé félremutatott így a két út (az egyenesen előre vagy a jobbra haladó ) közül nem volt egyértelmű, melyik megy a szalafői skanzen felé. Hálisten lefotóztam az ösvény térképét induláskor így a fotómat megfelelően forgatva a jó utat választottam. Ennek örültünk, mivel nagy volt a meleg és már nem sok vízünk volt - mind megittuk.

A jó kis erdei bicajtúra után örömmel pillantottuk meg a szalafői skanzent, azaz ismertebb nevén a Pityerszeri Népi Müemlékegyüttest. Itt nagyon sok mindent megtudhatunk a népépítészetről és a régi mindennapi életről.

A falu legfontosabb nevezetessége a Pityerszeri Népi Műemlékegyüttes, ahol három porta épületein, berendezési tárgyain keresztül pillanthatunk be az egykori őrségi ember mindennapjaiba. Itt található az egyetlen megmaradt - eredeti helyén látható - kerített ház, mely a hagyományos őrségi népi építészet jellegzetes példája. A pityerszeri épületegyüttes a nevét a teleülésen gyakran előforduló kismadár, a pacsirta népi nevéről kapta. 

A házak egészen az 1970-es évekig lakottak voltak. 1970-ben, az őrségi szeres településforma megóvása érdekében, a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága 3 portát vásárolt itt meg. A 3926 négyszögöl területen 10 épület található, a hozzátartozó gyümölcsössel és 2 db vízgyűjtő tókával együtt. Később telepítettek ide egy negyedik főépületet a Papszerről, amely eredetileg "füstösház" volt, hogy az Őrség legrégebbi háztípusa is látható legyen. Az országban egyedülálló típusú, emeletes gabonatároló épület, az ún. "emeletes kástu" is itt tekinthető meg. Az épületeket eredeti funkciójuknak megfelelően rendezték be. A berendezési tárgyak zöme az egykori háztulajdonosoktól származik, így ezek eredeti helyükön láthatók. 

A néprajzi múzeum továbbá kiegészül egy kisbolttal, ahonnan a Látogatók a helyi kézművesek műremekeit vihetik haza emlékbe. Ezt a boltot mi is megnéztük Hugival :-) Bár nagyon kedvesek az eladók és a portékák is szépek, de drágák - olcsóbban vásárolhattok a fazekasoktól Magyarszombatfán - csak egy tipp :-)

A szuvenír bolt mellett van a Pítyer Korcsma, ahol isteni finom tökös-mákos rétest ettünk és bio bodza és feketszeder szörpöt ittunk hozzá - mennyei volt! A tökös-mákos rétes típikus őrségi recept alapján készül, tessék íme - csak nektek - a recept :-)

Őrségi tökös-mákos rétes

Hozzávalók: (10 adagra) 10 adag rétestészta, 50 dkg tök, 40 dkg porcukor, 30 dkg mák, 10 dkg zsír, 15 dkg mazsola, 3 dl tejföl, 2 tojás.

Az előkészítés: Meghámozzuk a főző- vagy sütőtököt, vékonyra ledaráljuk, enyhén sózzuk, majd kicsavarjuk. A mákot megdaráljuk.

Az elkészítés módja: A rétestésztát kihúzzuk, zsírral áthúzzuk, felületének felére elrendezzük a tököt, megszórjuk cukorral elkevert mákkal és egyenletesen elszórjuk rajta a mazsolaszemeket. Ezután a rétest felcsavarjuk, előbb olvasztott zsírral, majd tojással elkevert tejföllel is áthúzzuk. Középmeleg sütőben megsütjük. Porcukorral meghintve, forrón, szeletelve tálaljuk.

 

Megvettük a belépőket és a kedvesen kölcsönbekapott útmutatóval elindultunk felfedezni a skanzent. Idegenvezetőt is kaptun kegy aranyos kutyus személyében, aki szépen hűségesen jött velünk és kisért minket a házak között :-)

 

A kutyus nevét nem tudtuk meg sajnos, de nagyon okos volt, ha véletlen elakadtunk ( én itt épp vizsgázó rendőrarcot vágok :-) vagy nem értettünk valamit, ő türelmesen elolvasta és elmagyarázta nekünk :-)))

 

      Az Őrség népi építészete rendkívül sajátos. A vidék erdős voltából adódóan az építkezés anyaga a fa volt. A ház alapját a földre helyezett erős tölgyfagerenda képezte. A falakat egymásra fektetett fenyőgerendákból készítették, melyeket a falak találkozásánál túlnyújtott véggel, ún. keresztvéges csapolással illesztettek össze. Ezeket a borona falú házakat kívül-belül két rétegben sározták. A fehérre meszelt sima házfalon szépen mutatnak a kétszárnyú zsalutáblás ablakok. A nyeregtetőt rozsszalmával, ún. zsúppal, ritkábban fazsindellyel fedték, elöl és hátul kontyolva. 

      Az egyhelyiséges lakókonyhás házakat követte a vonalas építkezés, melyre jellemző a szoba, konyha, kamra, ólak sorrendje, s hogy minden helyiségnek külön bejárata van a szabadból. Az időjárás viszontagságai ellen az eresz kevés védelmet nyújtott, s ez a körülmény alakította ki a tornácot, mely fedett, elöl nyitott közlekedő némely házimunka elvégzésére is alkalmas volt. 

 

Eleinte a konyha kémény nélküli, ún. füstös konyha volt, kemencével és főzőpadkával. Jelentősebb szereppel bírt, mint a szoba. Az őrségi füstös konyhák mérete szinte megegyezett a szobáéval. A füstkivezető az ajtó felett lévő kis nyílás volt, melyet deszkalappal nyitottak és zártak. A konyhaberendezéshez tartoztak az állópolcok (pócák), melyekre a cserépedények és egyéb konyhaeszközök kerültek; a felsőpolcok, melyekre aszalványt, túrót, húst, kosarakat, vágott fát raktak, valamint a falipolcok, csipkézett peremű tálasok, melyek a poharak, üvegek, kiskorsók és felakasztható dolgok tárolóhelye volt. A faliszekrényeket (falitékát, kredencet) konyhában és szobában is használták, pálinkás üvegeket és más konyhaholmit tartottak benne, s asztalos készítette. A szárítórudak a mestergerendáról lelógó rúdon, a vendéggerendák alatt lógtak, melyen csizmát és ruhaneműt tartotta. 

A századforduló idején a legtöbb őrségi ház szobájában megtalálható volt a szövőszék. Konyhai és kamrába használatos bútor volt a láda. A szobában tartották a menyasszonyládát, mely ácsolt deszkákból készült és karcolással volt díszítve. A konyhákat félig szobának is használták. Két ágy minden konyhában volt az öregeknek és asztalágy a gyerekeknek. Az asztalágy nappal asztal volt, éjjelre pedig széthúzták, és abban aludtak a gyerekek. A falakra törölköző- és kefetartó, valamint főző- és sütőeszközök kerültek. A füstös konyhában vaslábú tartókon lévő anyagedényekben, parázson főztek, s parázskezelő csípővasat, és fazékfogó villát alkalmaztak. A kemencét főleg kenyérsütésre használták. A füstös konyha után főzésre, sütésre sparheltet szereltek be a kemence mellé, majd beépített kemencéjű tűzhelyeket építettek katlannal, melyeknek reteszes vasajtajuk volt. Műemléki szempontból is figyelmet érdemelnek ezek a szinte fél konyhát betöltő, mennyezetig érő, egybeépített kemence-sütő-tűzhely kombinátok, melyek zárt kéményhez kapcsolódtak, s gazdag réz- és acélvereteikkel, fogantyúikkal jellegzetes és nagyon impozáns tüzelőszerkezetek a Nyugat-Dunántúlon.

 

A szobába szögletes, ill. hengeres formájú cserépkályhát építettek táblás, ill. szemes lapokból, meszelt kályhaalapra. E kályhák nemcsak fűtésre, hanem sütésre-főzésre is szolgáltak, mert télen itt tartózkodtak. A helyiség ablakos sarkában asztalt fogtak közre a padok, melyek négyszögletes lábú, fenyőfa alapú, kicsipkézett támlájú, először karfátlan, majd karfás fapadok voltak. A szoba falán lévő hosszú, díszes, faragott tányértartón olyan tányérok voltak, amiket nem használtak és a díszpoharak. A székek széles ülőlappal, keskenyebb, szívmintájú hátlappal, szétálló lábakkal készültek. Az asztalok jórészt x-lábúak, melyeknek két fiókjuk volt. A felsőhöz úgy fértek hozzá, hogy eltolták az asztal lapját, az alsó kihúzható volt. A felsőben evőeszközöket, apró holmikat és pénzt tartottak, az alsóban pedig kenyeret. Volt még a szobában 3-4 ágy, padok, ládák. A mestergerendán pedig a Biblia, a zsoltáros könyvek és a kalendárium.

Nagyobb gazdaság esetén az épület vonalas elhelyezése nem volt célszerű, ezért ahol a telek nagysága és formája megengedte, az istállót és a pajtát a lakórész végébe, arra merőlegesen építették, a harmadik oldalára kerültek az ólak, a negyedik oldalt magas kerítés zárta le. Így alakult ki az Őrség egyik legjellegzetesebb épület formája, az ún. kerített ház. A zárt udvaron kapott helyet a lábasjószág egy része, így nem kóboroltak el és az erdő vadjától, meg a betyároktól is védve voltak. 

Emeletes kástu és Hugi fotózó póza :-)

A házakhoz gyakran önálló kamraépületek is tartoztak, a kástuk, melyek kívül álltak a kerített házon a pajtával és a színnel együtt. Ezek a kástuk boronafallal, és zsúpfedéssel készültek, földszintes vagy emeletes formában. Ma már egyedülálló épület a szalafői emeletes kástu. Földszintjének boronafalát sározták és meszelték, emeleti falát nyersen hagyták, melyet az idő sötétre pácolt. A földszinti kamrában tárolták a zöldségféléket, a bort, a pálinkát és a hombárokat, a gabonás ládákat. Az emeleten a húsárut és szemes terményeket is. Az alsó kamrarész mellett nyitott szín volt, itt tartották a mezőgazdasági eszközöket: szőlőprést, boronát, ekét. A kástu emeleti tornácára létra vezet, s innen nyílik a felső kamra, ahol polcok, szalonnatartó rudak, kópicok álltak. Emellett, a nyitott szín feletti, ajtó nélküli kamrában és a kástu padlásán szárították a lent, gyümölcsöt és tároltak ritkán használatos edényeket. E kástukba a gazdán és feleségén kívül senkinek nem volt bejárása, azt állandóan zárták. 

A 19. sz. vége felé kezdett megváltozni az építkezés anyaga. Előtérbe került a tégla, hiszen a készítéséhez szükséges agyag helyben fellelhető volt. A tetőfedés anyaga a cserép lett. Eleinte maguk vetették a téglát is, és nyílt tüzeléssel a maguk fabrikálta szabadon álló kemencében égették ki a cserepet. A tornác lerövidült, így alakult ki az ún. kódisállás, ami előteret képez a konyha és a pitvar között. Kezdetben kétoszlopos kis tornác volt, jó időben itt dolgozott a háziasszony, és itt ebédelt a ház népe. Ezen a helyen pihenhettek meg a régi idők vándorai, „kódisai”, itt várhatták meg az eső végét, vagy az éjszaka elmúltát. 
   
A háború után korlátozva volt a fa forgalma, egy bontott ház anyagáért megadtak egy fél új ház árát. Ebben az időben már nem volt becsülete e szép, több mint száz éves házaknak. Sokat lebontottak, pusztulni hagytak, hogy a helyére újat építhessenek Több mint húsz borona és tömésház pusztult el Szalafőn, de a pityerszeri Szabadtéri Néprajzi Múzeum létrehozásának köszönhetően leginkább itt maradtak fenn e népi építészeti emlékek.

Ez lenne a tóka :-)

Szalafő szinte valamennyi szerén megtaláljuk a ház közelében kialakított tókát, mely a vízgyűjtés ősi módját példázza. A tóka sokszor 3-4 méteres gödrét karókra erősített, vízszintes farudakból készített kerítés védte. Régen a háziállatok itatására, mosásra és tisztálkodásra is szolgált.  

Hugi teszi el az útijegyzetet :-)

 A skanzen után lebicajoztunk a néhol meredek lejtőkön, néha meg felbicajoztunk a még meredekebb emelkedőkön - amiket Hugi nagyon jól bírt - míg végü visszaértünk az őrsizentpéteri Teleházba, ahol leadtuk őket. Na most itt keveredtünk egy kis időviharba :-), mivel jól megéheztünk és vcsizni szerettünk volna. Csak hogy ezen a szép tájon máshogy telik az idő mint a fővárosban - és este 8 előtt már nem sok hely van nyitva legalábbis májusban. Első utunk a kondrofai Körte fogadóba vezetett, festői kanyargós és nagyon meredek utakon - ez szerencsére már az autó erejére lett bizva és nagyon jól ment. Sajnos zárva volt, innen visszamentünk Őriszentpéterre és továbbhaladtunk Nagyrákos felé az alsószeri csárda felé, ami épp nyitva volt de szokatlanul drága volt, így tettünk még egy próbát mig végre betértünk a Bognár étterembe Őriszentpéteren, mert erről is jókat olvastam.

Szerencsénk volt, még nyitva volt a konyhájuk így elmondhatom, hogy egy isteni szarvaspörköltet ehettem őrségi dödöllével.

Hugi is jót választott, hagymás -tejfölös dödöllét :-)

Most már gondolom nagyon éhesek vagytok :-) így ezt enyhítendő legalább ideteszek néhány őrségi receptet nektek - sok sikert hozzájuk és jó étvágyat! :-)

Őrségi receptek:

A dödölle. Hozzávalók: 30 dkg burgonya, 20 dkg búzadara, annyi liszt, amennyit felvesz, 25 dkg vöröshagyma, kb. 2-3 dl zsír, só, ízlés szerint. Az elkészítés módja: a burgonyát meghámozzuk, lereszeljük, és sós vízben feltesszük főni. Amikor felforrt, beleengedjük a búzadarát, és pépesre főzzük. Liszttel jól összedolgozzuk, hűlni, szikkadni hagyjuk. Közben az apróra metélt vöröshagymát zsírban megfonnyasztjuk, a megpihent masszát közészaggatjuk, és sütőben összepirítjuk.

Vasi pecsenye
Hozzávalók: (4 adagra) 60 dkg kicsontozott sertéstarja, 8 dkg liszt, 1 dkg fűszerpaprika, 2 dkg só, 2 dl tej, 4 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál olaj, csipetnyi őrölt bors.

Előkészítés: A tarját négy szeletre vágjuk, gyengén kiverjük, egy éjszakára sós, borsos, fokhagymás tejbe áztatjuk és hűtőbe rakjuk.

Az elkészítés módja: Sütés előtt kivesszük a húsokat, jól lecsurgatjuk, megforgatjuk pirospaprikában elkevert lisztben, hevített olajban mindkét oldalán szép pirosra sütjük. Hagymás törtburgonyával tálaljuk.

Hajdinamálé

Hozzávalók

-2 csésze hajdinaliszt

-1 kk. só

-2 ek. cukor

-2 csésze aludttej

Elkészítés:

 A hozzávalókat jól összekeverjük, melyből egy híg, folyós pépet kapunk, amit jól kizsírozott tepsibe töltünk, tetejét tejföllel, zsírral megöntözzük és sütőben 30 percig szép pirosra sütjük.

Köszönöm, hogy végigolvastátok az első részt. Hamarosan jön a folytatás és az azt követő pécsi élmények és a többi túra is, csak egy kis időt kérek, mert épp nyár van és a folyamatos programok mellett nincs annyi időm és szeretném szépen, tartalmasan megírni a többit is. 

Mindenkinek jó nyarat és sok nyaralást, szép élményeket kívánok!

Források:
http://www.terkepcentrum.hu
http://www.fsz.bme.hu
http://zsupfedeleshaz.extra.hu/orseg.html
http://hu.wikipedia.org
http://www.orsegitelehaz.hu
http://www.orszemfogado.hu
http://onp.nemzetipark.gov.hu

Képek:
saját fotók

Svájci kalandok, folytatás: 3.-6. nap

Szombaton, április 28-án, külföldre indultunk Lausanne-ból:-), Franciaországba, Chamonixba és nem is volt messze, de hát mégse Svájc, hanem egy újabb ország, amit meglátogattunk. :-) A határátlépés gyakorlatilag észrevétlenül zajlott, nem is volt nagy kerítés semmi...egyszerüen átautóztunk és kész :-)

Chamonix Franciaország keleti részén, a Rhône-Alpes régióban, a legmagasabb hegységek lábánál található. Első írásos említése a XI. század végéből ered. 1924-ben itt rendezték meg az első téli olimpiát. Egy fantasztikus élmény lehet Chamonix-ból az Aiguille du Midire vezető kabinos lift, mely a város központjából (1035 méter) egészen 3842 méterre viszi fel az utasokat.

Hát igen, ezt terveztűk mi is és Adri is nagyon várta - álma volt, hogy feljuthasson egy magas, havas hegy csúcsára - de ez sajna nem jött össze, mert hatalmas erősségű - néhol 97 km per órás szélvihar tört a városra. Minket is csak úgy tolt az utcákon, néha be kellett menni egy-egy kapualjba vagy üzletbe, mert egyszerüen annyira lökött, hogy nem lehetett megállni az utcán, majd feldöntött...

Amugy a város nagyon hangulatos és biztos csodás lehet itt főszezonban, maikor jó idő van és tele van nyüzsgéssel, most a vihar miatt is alig voltak az utcán. A látvány természetesen így is kárpótolt cserébe a rossz időért... Gabi és Robi remek soförök illetve idegenvezetők voltak végig az út során, tényleg mindent megmutattak, ami belefért az időnkbe -szóval ezúttal is köszönet mindenért! :-)

Kis rövid pihenő, ebéd után magunk mögött hagytuk ezeket a szépséges hegyeket és elindultunk egy másik barátságos kisváros felé. Annecy nagyon közel fekszik Chamonixhoz, melyet Savoie Velencéjének vagy az „Alpok gyöngyszemének is szoktak nevezni. Ide feltétlen el szerettem volna jönni, mondtam is Robinak, mert már egy régen kapott hütőmágnesen felismertem, hogy ide el kell jönnöm :-) Első látásra beleszerettem a városba, a hangulatba, a kis macskaköves utcácskákba. Huginak is nagyon tetszett ez is - mivel teljesen oda volt meg vissza mindentől egyszerüen szívta magába az új élményeket és persze sokat is fotózott :-)

A kocsit a Városháza (Hôtel de Ville) mellett lévő földalatti parkológarázsban tettük le. Ez a történelmi épület a tóparti Európa-park szélén található, 1855-ben épült, klasszicista stílusban.

A település egy csodálatos hegyi tó, az Annecy-tó partján terül el, a Thiou folyócska torkolatánál. A régészeti kutatások szerint a történelem előtti kor embere a tó vizébe vert cölöpökre épített házat magának. A római korban itt is volt erőd, városka, a névadó Villa Aniciaca. A 10. században Genf grófjainak birtoka volt, tőlük került a Savoyai-ház birtokába. Nevezetes lakója volt a városnak, 1728-ban 16 évesen Genfből ide költözött Jean-Jacques Rousseau, aki itt ismerkedett meg pártfogójával, Madame de Warens aszonnyal.

A város egyik fő látványossága a Palais de I’Isle. Itt természetesen minden létező verzióban és szögben készítettünk fotókat :-) Ez a látványosság, majd minden képeslapon rajta szerepel! Most épp felhős, de így is hangulatos kép lett szerintem.

A XII. századi épület a Thiou folyó kis szigetén található, mely a középkorban, a genfi grófok uralma idején pénzverdeként müködött, míg a Savoyaiak idején börtön és a városi őrség lakóhelye volt.  Jelenleg a helytörténeti múzeum, a Musée de l’historie d’Annecy működik benne.

A város kanyargó utcácskéin felgyalogoltunk a várhoz - és útközben isteni finom fagyit is ettünk nyami :-) A Château d’Annecy – az annecy-i vár a folyó déli partja fölé a XII. században várat építettek a genfi grófok, melyet tovább bővítettek később a Savoie hercegek. A francia forradalom után katonai laktanyaként használták egészen a II. világháborúig. Az épületek többször is tűzvésznek estek áldozatául. A bejáratot a XII. századi alapokra épült öregtorony, a Tour de la Reine őrzi. Az épületek egy részében a Musée regional kiállítása látható.

A kis folyó mellett sétáltunk vissza, ahol még bolhapiac is volt. Onnan sétáltunk át a tóparti Európa-parkba, ahonnan páratlan kilátás tárult a szemünk elé. Kis séta után a napsütéses parkban visszamentünk a kocsihoz és Robi hősiesen hazavezetett Lausanneba, ahová kissé kitikkadva érkezet a csapat.

A tikkadságot enyhítette szombat este Gabi újabb fincsi alkotása ( fenti kép ) - a quiche (sós tésztából zöldség torta cukkinivel, kaliforniai paprikával, póréval, tejszínnel és reszelt sajttal a tetején, sütőben sütve) és grillezett husival és német kolbásszal plusz sör, bor a teraszon..mi kell még :-) Jó hangulat is volt és jó idő is dukált így kellemesen eltelt ez az este is...

Április 29:

Mai napon a fő cél a főváros volt. A parkoló ingyenes volt, meg valami érdekes Red Bull kupa szerű zahlott sok gyerek tombolva versenyzett érdekes járművekkel gurultak le a lejtőn :-) Itt a dombon lefelé mentünk a folyó felé és végre tudtam egy jó helyet találni a fényképezőnek, így született ez a lenti remekmű :-) 

Berne (németül: Bern), Svájc hivatalos fővárosa, kb 130 ezer lakossal az Aare folyó partján. A 2008-as európai focivilágbajnokság egyik vendégvárosa volt. A várost Berthold Zähringen herceg alapította 1191-ben.

A város nevének eredete még nem tisztázott, de több elmélet is létezik, melyek közül több is legendákra alapul:

• A legismertebb legenda Konrad Justinger krónikája, mely szerint a városalapító Berchtold V. von Zähringen herceg úgy döntött, hogy az első elejtett állatról kell elnevezni a várost, ami a legenda szerint egy medve (németül Bär) lett. A Bär és a Bern szavak kapcsolatának nincs nyelvészeti alapja.
• A Lexikon der schweizerischen Gemeindenamen szerint a „legmeggyőzőbb elmélet” a következő: A város neve a kelta berna szóra vezethető vissza, ami feltehetően az Aare egy szakaszát jelenthette, majd a szót a galloromán nyelvű népesség tovább használta, s így az később átkerült a németbe.

Idővel is szerencsések voltunk, napos meleg időjárást fogtunk ki mára is. Legyalogoltunk a Nydegg híd keleti hídfőjéhez, ahol a 16. században kialakított Medveverem (Bärengraben) található, amelyben néhány medve – Bern címerállata – éli most már szebb életét - mert régebben egy szük veremben voltak szegények, de ma má akár úszhatnak is a medve medencében :-) A medve verem nyáron reggel 8 órától du fél hatig, míg télen reggel 9 órától du 4 óráig tart nyitva. 

Egyébként Svájcban - és Bernben is - az üzletek nyitvatartását szigorúan meghatározzák. Minden bolt - még a kisközértek is - bezárnak este 7, fél 8 kor hétfő és péntek közt, kivéve csütörtök, amikor este fél 10 ig nyitva tartanak. Ez alól csak az ALDI szupermarketek a kivételek, melyek este 8 ig vannak nyitva.  Szombatonként minden boltnak be kell zárni du 5 ig. Vasárnaponként pedig minden üzlet zárva tart, kivéve a pályaudvaron lévők, melyek egész héten este 10 ig nyitva vannak illetve a két szupermarket lánc, a Migros ( mely csak helyi, svájci termékeket árul ) és a Coop.

Belvárosa jelenleg az UNESCO Világörökség része. Telis tele van a város hangulatos macskaköves utcácskákkal, melyeket szökőkútak és óratornyok diszítenek. Az óváros legjelentősebb temploma a késő gótikus Münster, híresen szép és érdekes a nyugati főkapuzat 234 emberalakot felvonultató, az utolsó ítéletet ábrázoló, festett szoborcsoportja. Kilenc harangja közül kettő is különleges, az egyik a 13–14. századi ezüstharang, a másik a nagyharang – amely egyben Svájc szerte is a legnagyobb. 

Albert Einstein 1903–1905 között a városban élt, egykori lakhelyén – ahol az általános relativitáselméletét is kidolgozta –, a Kramgasse 49. alatti Einstein-házban emlékmúzeumot rendeztek be.

Szűk, macskaköves utcái, díszes szökőkútjai, pompás épületei és hatalmas csillagászati toronyórája pont olyan, mint ötszáz évvel ezelőtt. Négy tornya közül az Óratorony a leghíresebb, a 12. században épült, kezdetben a városfal nyugati kapujaként szolgált, aztán női börtönként, mely leégett, de gyorsan újraépítették – ez után helyezték el benne a torony híres óraszerkezetét a medvefigurákat felvonultató órajátékkal. Itt amúgy jót nevettünk, mivel már az utca elejéről láttuk az összesereglett tömeget, amint várték valamiféle órajátékra. Mire odaértünk pont egészet ütött az óra és ennyi...a játék elmaradt..vagy nem is volt..így csalódottan távozott a tömeg..

Bern után folytattuk utunkat a közeli Murten városkába. Murten (Morat, Moratum) község Freiburg kantonban található, a Murteni-tó keleti partján. A községben az óraipar, likör- és abszintgyártás számottevő. A terület első lakói a kelták voltak. A település neve a kelta mori (tó) dunum (vár) szóból jött létre. 515-ben a város neve Hof muratum, 1228-ban Murat. 1530-ban jelent meg a reformáció, amely ma is meghatározó Murtenben.

Itt már olyan meleg volt, hogy nem birtunk magunkkal és beültünk az egyik hangulatos sörözöbe, ahol elfogyott 2 sör, 1 kóla, 1 kávé :-)

Utunk felvirágzó, színes állomása volt a Tulipánfesztivál Morges városkában. Minden tavasszal Morges egy csodás ( és ingyenes ) tulipán fesztivállal ajándékozza meg az idelátogatókat a Genfi - tó partján az Alpokkal szemben, a Parc de l'Indépendance -ben - igazán mennyei környezet! A virágcsodák 6 héten át virágoznak, több mint 150,000 tulipánt láthatunk és kb 250 fajtából. Az első virágok már április közepétől kinyilnak.

Az óriás piros tulipánbok nem csak Adrikámat hanem Gabit és Robit is ámulatba ejtették :-) bár gondolom ők már voltak itt párszor :-) Ezután Lausannebe mentünk vissza, ahol Robi kitett minket a a tóparton, az Ouchy városrészben. Mi kaptunk 20 perc szabadidőt, hogy sétáljunk míg ő hazavitte Gabit, aki újabb mennyei vacsi elkészítésébe fogott bele :-)

Ouchy a város déli részén található a Léman-tó partján ( Genfi- tó más néven ). Innen átláthatunk a franci területekre, mint Évian-les-Bains és Thonon. A parton számos puccos szállodát és éttermet találhatunk. Régen itt kis halászfalu volt és a XIX. század közepén csatolták Lausanne városához, mint a tóparti kikötő része. Az Ouchy kastély egy régi középkori épület, börtönként is szolgált, jelenleg szállodaként üzemel. 

Itt éppen Új-Zélandon vagyunk Adrikámmal, a déli-szigeten a hófödte havas hegyek előtt :-), hát igen ennek a második része igaz, de ez is Ouchy :-) Bizony ilyen csodás tájban lehet részünk ha itt sétálunk! Itt már Robi is csatlakozott hozzánk, hozott nagyon finom eredeti Mövenpick fagyit is - nyammiiiii :-))

 

Sétánk végén még megtekintettük ezt a szép kis pagodát Thaiföldön :-) Na igen ez is persze itt volt Ouchyban. A pagodát thaiföld királya ajándékozta a városnak, mivel 16 éven keresztül itt tanult és nagyon szerette a várost. Innen már hazafelé vettük az irányt, ahol Gabi már javában készült az újabb remekművel, ami egzotukus thai red curry, kókusztejjel, csirkemell kockákkal, zöldséggel  és sárgarépával, kaliforniai paprikával, cukkinivel, mangetout borsóval és köretként jázmin rizzsel - uh összefutott most is a nyál a számban :-))) Ja és ha még nem lett volna elég, csinált Gabi nekünk igazi amerikai palacsintát ( ez kissé vastagabb mint a miénk ) igazi, kanadai juharsziruppal leöntve ( tudjátok mint a Rain Man c. filmben ).

Április 30:

Utolsó egész napunkon első állomásunk a festői, középkori időutazás helye volt: ez Gruyeres városa!

Gruyères Fribourg kantonban található, német neve Greyerz. A középkori város fontos turisztikai látványosság a Saane folyó felső völgyében és nevét adja a hires helyi sajthoz. A várost először 1138-ban emlitik, mint de Grueri. A város a vár alatt épült, melyet Gruyeres grófja építetett a hegytetőre, hogy ellenőrzése alatt tarthassa a felső Saane völgyet. A városba csak a városnéző turista kisvonat jöhet be.

A helyi sajt nevét a svájci Gruyeres helység és a környéke, a La Gruyere régió után kapta. Volt időszak, amikor vita volt Svájc és Franciaország között az előállítási jogokról és a névhasználatról, de az utóbbi években rendeződni látszik a nézeteltérés.  A svájci Gruyere-nek sötétbarna kérge van, amin belül sima állagú sajtot találunk, a francia Gruyere-től eltérően szinte alig tartalmaz lyukakat. Ezt a kemény sajtot is nyers tehéntejből készítik, de az ementálinál lényegesen kisebb, kb 50 kg-os korongokká formázzák. Aromája meglehetősen erőteljes, édes, de ugyanakkor enyhén sós, ami erősen módosul az érlelési idő hosszától függően. Az elnevezés is az érlelési idővel kapcsolatos: pl. a mild/doux legalább 5 hónapos, a réserve legalább 10 hónapos érlelést jelent. Speciális készítmény a Premier Cru minőség, amelyet kizárólag Fribourg kantonban készítenek 14 havi érleléssel. A Gruyere sajt az egyik legfinomabb sajt főzési és sütési célokra, az íze különleges, de mégsem nyomja el az egyéb ízeket. Jól olvad, így egyik alapja pl. a fondünek,  míg a szárazabb változatok reszelve kitűnőek tésztákhoz és salátákhoz. Érdemes kipróbálni friss gyümölcsökkel és borok mellé is.

Hansreudi Giger, született Hans Rudolf Giger svájci festő, képzőművész, szobrász. 1980-ban megkapta a legjobb vizuális effektusokért járó Oscar-díjat A nyolcadik utas: a halál című film földönkivüli lényeinek megalkotásáért. 1998-tól a svájci Gruyères-ben várja látogatóit a HR Giger Múzeum. A múzeum Giger privát gyűjteményének darabjait is magába foglalja. 2003-ban a múzeummal szemben megnyílt a fenti képen lévő Giger bár. Régebben azt mondta Robi be lehettet menni fotózni, de most már ki volt írva, hogy csak az itt fogyasztók fényképezhetnek, tehát bementünk és ittunk egy sört és pár kávét :-)

Ezután felmentünk a Várba, ahonnan páratlan kilátás tárult szemünk elé a kisváros templomára és a közeli hegyvidékre. Innen lesétáltunk a macskaköves kis utcákon a parkolóig és irány a várva várt élmény: a csokigyár :-)

A Cailler-Nestlé gyár előtt

A Nestlé - Cailler csokigyár Broc nevű kis településen található, nem messze Gruyerestől. Ki ne álmodott volna egy csokigyár meglátogatásáról ? Hugim álmodott és bár már mindannyian voltunk bent elmentünk és bementem vele a gyárba - addig Robi és Gabi kávéztak egy jót a csokigyár kávézójában. A gyárban megismerhetjük a csoki készítés lépéseit az interaktiv túra keretében. 

Megtudhatjuk a gyár történetét 1898-tól napjainkig és egy müködő gyári gépsoron láthatjuk a csokigyártást sőt a gyárba is bepillanthatunk ablakokon. Megfoghatjuk a világ különböző pontjairól származó kakaószemeket is. A túra legvégén jókora U alakú asztalon megkóstolhatjuk a Cailler gyár legfőbb csokijai, amiket aztán a helyben lévű üzletben meg is vehetünk. Mai nap és svájci tartózkodásunk utolsó megállója Fribourg városa következett.

Fribourgban két szöszivel :-)

Fribourgban leálltunk egy földalatti parkolóban, ezután mivel már éhen haltunk bementünk egy szupermarketbe, melynek első pultjain isteni finom focacciát mértek ki - azaz pizzához hasonló tésztát szalonnával, kolbásszal - többek között ezt is vettünk és mily jó dolog a pénztárnál fizetés után a mikrósütőben meg lehetett melegíteni! Ezután indult a gyalogos városnézés, laza séta a hangulatos kis utcácskákon. Hugim vett egy helyes kis antik bögrét én meg egy lottót, de sajna nem nyert mint később kiderült illetve volt egy találat. 

Most tudtam meg, hogy a Villars csoki ott Fribourgban készül ( vettem egy isteni fincsi fehér csokit egész mogyorókkal ), méghozzá 1901 óta és a gyárban egy Vilars üzlet és kávézó is található, mely egyedülálló az országban. A táblás és díszdobozos csokikon kivül bonbonokat, kávébabokat és könyveket is árusítanak, de ihatnak egy kávét vagy egy forró csokit is.

A várost 1157-ben alapította Zaehringeni Herczog Berthold. A város kultúrájáról, 1889-ben alapított egyeteméről és a Sarine folyón átívelő hídjáról ismert, amely összeköti a franiául beszélő területet a német területekkel. Ez Svájc nyelvi határa is. A belvárosban több mint 200 gótikus stílusú ház található, nagyon szép állapotban. Ezen kivül számos műemlék, arisztokraták házai, templomok és a St Nikolaus katedrális található itt. A város félszigetre épült, így számos hídat építettek a folyóra, a legelsőt 1250-ben. 

Tesómmal, háttérben a St Nikolaus katedrális

Hugival és Robival felmentünk a katedrális tornyába, nem kis lihegések közepette :-) Gabi addig lent várt minket az egyik templomi padon. 

Kilátás a katedrálisból a Sarine folyóra és az Óvárosra

A St Nikolaus katerálist 1283-ban kezdték építeni és 1430-ban fejezték be. Összesen 13 harang van a tornyokban. A 74 méter magas nyugati toronyba 368 lépcsőn lehet felmászni belépő fejében. (3,50 CHF)  St Nikolaus a város védőszentje és december első hetében ünnepelik minden évben, nagy parádéval, szent egy szamár hátán járja be a várost a menet élén - ekkor szabadtéri piacot is tartanak.  

Még kerültünk egy szépet azÓvárosban, átmentünk a folyón oda és vissza is, majd a siklón terveztünk felmenni vissza a belvárosba. A városi siklóvasút a város felső részét köti össze az alsó résszel. 1899 óta müködik és csakis szennyvízzel üzemelnek a meghajtáshoz szükséges gépek. Szép kilátás van a vasútból az Óvárosra. ( egy úti jegy: 1,30 CHF, retúr: 2,30 CHF )

Este értünk haza újra kissé fáradtan, de élményekkel gazdagodva és Gabi megint finomat főzött - bolognese tészta házilag spagettivel!

Május 1-én, már csak annyi történt, hogy reggel elbúcsúztunk Robitól - ő elment melóba. Hamarosan Gabitól is elköszöntünk, kikisért minket a buszmegállóba, majd elmentünk az vasútállomásig - onnan pedig irány a genfi reptér és hazarepülés Budapestre.

Így utólag is köszönjük szépen a vendéglátást Nektek! :-)

Források: saját fejemből az emlékek :-) plusz wikitravel és wikipedia oldalak
Képek: saját képeim

Tesóméknál a Lindt csoki hazájában: 1.-2. nap

Kissé lemaradva, de törve nem :-) megírom, milyen jó volt tesóméknál kint a Lindt hazájában :-))

Retro, máj 30-tól megszűnt Ferihegy 1.

Április 26-án érkeztünk Genfbe Hugimmal :-), már nagyon várta, élete első svájci útja.
Robi már kint várt kocsival a reptéren és bereppentett minket Lausanneba, ahol már Gabi várt minket. Nagyon örültünk egymásnak, kicsit beszélgettünk és hamarosan Gabi isteni vacsit rittyentett nekünk: eredeti, tipikus svájci sajt fondű vacsi volt, mellé borral és szuper panorámával a genfi tóra a teraszról.

A lányok: Gabi, az idegenvezető és Hugim :-)

Másnap első programunk az volt, hogy hármasban megnéztük Lausanne belvárosát - Gabival, Adrikámmal és saját magammal :-) Sajnos Robit utsó pillanatban berendelték melózni, pedig szabit vett ki. Gabi nagyon jó idegenvezető volt - bár így belegondolva nem is voltunk mi idegenek :-), szóval tényleg megmutatott egy csomó szép épületet, parkot nekünk. Lausanne igazán szép város, kb 130 ezer lakossal, 60 km-re fekszik a genfi reptértől a Genfi tó partján. Régen itt Lousanna néven a rómaiak építettek katonai települést. 1803-ban lett Vaud kanton székhelye. A genfi tó egyébként 330 méter mély, de Genfnél csak 97 méter. Fürdőzésre, szörfözésre kiválóan alkalmas. A kékvizű tavat számos gleccser és a Rhone folyó táplálja. 

Utunk a Palais de Ruminével kezdődött, amely egy a XIX. században, firenzei reneszánsz stílusban épült grandiózus épület. Jelenleg a kantoni, a Lausanne-i egyetemi könyvtár és 3 múzeum ( kantoni Szépművészeti múzeum, Numizmatikai múzeum, Régészeti és történelmi múzeum ) működik benne. Ezután a Place de la Paludra mentünk, ahol megnéztük az órajátékot is. Innen a Rue de Bourg sétálóutcán császkáltunk. Ezután felmentünk a katedrálishoz és be is mentünk, mert nyitva volt - csodásan kidolgozott belső remek üvegablakokkal, faragványokkal.

Jó idő volt, nem volt panasz, igazi városnéző idő, szépen sütött a nap. A Parc Mon Reposba érve nagyott nevettem amikor megláttam a külön elkerített homokos területet a kutyáknak, ahol szépen könnyíthetnek magukon - ez neeem semmmi, itt Svájcban még a kutyák is precizek :-))

Kutya wc a Mon Repos parkban

Kora délután hívott minkett Robi, hogy befejezte a melót és vár minket az állomásnál. Útközben az állomás felé valahol láttam egy csodás műanyag cekkert potom 2600 CHF-ért egy Louis Vuitton kirakatban - ne hát ezt sajnálom, hogy nem fotóztam le.... :-))

Robi már közben telón lefoglalta a borkóstolást, szóval a kocsihoz érve, már indultunk is, mert épphogy félóránk volt odaérni Eppessesbe.

Az út csodás volt, kis kanyargós, panoráma utakon értük el a települést.

Epesses kisváros 464 méter magasan fekszik, 10 km-re Lausannetól. Itt is már római kori utakat és érméket találtak, első említése 1453-ból származik. A bor fesztivál alig pár nappal később volt, május 5-én, de minket ez nem zavart.

Nem ám, mivel csináltunk magunknak mini borfesztet :-) nagyon finom borokat kóstoltunk Marcel Corboz bácsinál, ai mintha a rokonunk lett volna olyan szeretettel kínálta borait, melyekhez sós ropogtatnivalót is felszolgált. Nem is fogadott el pénzt a kóstólért. Az élményt továbbnyújtsuk, vettünk is pár üveggel a boraiból.

Borozás után egy kis egészségügyi séta következett a faluban sok sok fotószünettel :-)

Chillon vár volt a következő megálló, melyet kivülről megnéztünk, pihentünk egyet a tóparton. A vár a tóban lévő sziklapadra épült, Albert Neaf régész XIX. századi ásatásainak leletei bizonyították be, hogy ide már a bronzkorban is építkeztek. Európa egyik legjobban karbantartott középkori vára, a 13. században épült Montreuxtól délre. Nem a hegyek magasában, hanem szinte a víz felszínére telepedve, a tó partján áll.  Egykor ellenőrző szerepe volt, aztán a Savoyai grófok nyári rezidenciája, majd börtön, ma már múzeum.  Ihlető erejéről Jean-Jacques Rousseau, Victor Hugo, Lord Byron, Delacroix, Courbet művei vallanak. A vár szűk folyosói és átjárói igazán félelmetesek. Szobái és termei hatalmasak, de a kálvinistákhoz illően puritánok és dísztelenek, a legérdekesebb a vár alatti gótikus pince és börtönrendszer.

Ezután irány a szépséges és szerintem kissé Monacora hasonlító Montreux-i gyönyörú parti sétánya, melyet bátran nevezhetünk a helyi riviérának is. Monreuxban van a hires jazzfesztivál júliusban és szeptemberben pedig Freddie Mercury emlék koncertet tartanak. 1978-ban a Queen együttes megvásárolt egy helyi stúdiot, ahol sok albumot vettek fel.

A sétány a csodás tóparton van, rengeteg parkkal és virággal igazi látványosság. Akinek ínyére van, itt is ellakhat például a fenti Grand hotel Suisse luxusszállodában. A kiadós nap után Somék kecójára mentünk és újra egy nagyon szuper vacsit fogyaszthattunk el Gabi jóvóltából. A menü maeste krumpli gratin (vékonyra gyalult krumpli sóval, borssal, tejszínnel, reszelt sajttal sütőben sütve) és grillezett husi volt, melyhez csúszott a bor és a fiúknak a sör is :-))

Szolnok lett a legélhetőbb magyar város

Idén Szolnok lett a legélhetőbb magyar város - jelentette be Takács Júlia, a CSR Hungary ügyvezető igazgatója, a díj alapítója kedden, Budapesten tartott sajtótájékoztatón.

Fenntartható fejlődésük alapján idén első alkalommal hasonlították össze a több mint 10 ezer lakosú magyar településeket, Budapest kivételével összesen 143-at.

Takács Júlia kiemelte: az országot járva jelentős különbségeket lehet látni a magyar városok között, míg egyes városok nagyon sokat fejlődtek, más településeken az elmúlt húsz évben szinte semmi változás sem történt. Ezért úgy gondolták, hogy a települések fejlődésének ösztönzésére bemutatják, hogy vannak pozitív példák, és összeállítják a követendő példának tekinthető városok TOP 10-es listáját.

A legélhetőbb városok listája két nagy kategóriában - a környezeti és a társadalmi fenntarthatóság szempontjából - kapott pontok alapján állt össze. A felmérés során a Központi Statisztikai Hivatal adatait, a településeken folyamatban lévő, illetve tervbe vett fejlesztéseket, valamint a személyes látogatások tapasztalatait vetették össze.
Takács Júlia elmondta: a vizsgálat szakmai felügyelőtestületét többek között az oktatás, a kultúra, a környezetvédelem és az energiahatékonyság területeinek szakértői alkották, úgy mint Kovács Balázs, a gödöllői Művészetek Házának ügyvezető igazgatója, Hatvani Szabolcs, a fenntartható fejlődés bizottságának munkatársa, illetve Karászi Zoltán, a TÜV Rheinland Intercert Kft. ügyvezető igazgatója.

A győztes város, Szolnok a TÜV Rheinland-tól a legélhetőbb magyar város címről hivatalos tanúsítványt kap. Ezzel együtt Szolnok modelljét nyilvánosságra is hozzák, hogy a többi település ezek alapján követhesse példáját - mondta az igazgató.
Takács Júlia megjegyezte: mivel céljuk elsősorban az ösztönzés, ezért most még csak a legjobb tíz város nevét ismertetik. A listán a második Zalaegerszeg, a harmadik Debrecen lett. Ezek mellett Kecskemét, Szeged, Győr, Nyíregyháza, Békéscsaba, Kaposvár és Veszprém került be a legjobb tíz közé.

A CSR Hungary ügyvezető igazgatója szerint a települések élhetőbbé tételéért a településvezetők mellett, a lakosok, valamint a városokban működő vállalkozások egyaránt sokat tehetnek.
Takács Júlia azt is elmondta: a mostani összeállításból Budapestet szándékosan hagyták ki, mivel azt világvárosnak tekintik, így a főváros élhetőségét majd később, más szempontok alapján elemzik majd.

Karászi Zoltán elmondta: az élhetőség biztosításának szándékát a városok többségében tapasztalták, ennek feltételei viszont sokszor hiányoztak. Szolnokon viszont azt tapasztalták, hogy minden olyan megfelelőségi paraméter dokumentumokkal, adatokkal volt alátámasztva, követhető tervekkel és folyamatban lévő programokkal találkoztak.

A sajtótájékoztatón Szolnok alpolgármestere, Kállai Mária elmondta: városukban hosszú távú városfejlesztési stratégiát dolgoztak ki, melyben egyaránt szerepet kapott az energiahatékonyság, a környezetvédelem, valamint a humánterületek fejlesztése is. Ezek a fejlesztések összeértek, eredményüket a mostani díj mellett korábbi elismerések is bizonyították. A közelmúltban Szolnok elnyerte többek között a hozzáférhető magyar város, valamint a családbarát önkormányzat díját is - hangsúlyozta az alpolgármester.

(forrás: MTI )

Jó hír nekünk bringásoknak: Új kerékpársáv a belvárosban!

Átadták a bringasávot az Andrássyn

Az ígért ütemterv szerint elkészült az Andrássy út új forgalmi rendje, melyet a kedden adott át a forgalomnak Tarlós István főpolgármester és Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ vezérigazgatója. A kerékpárral közlekedők és az autósok számára egyaránt biztonságosabb új forgalmi rendet, a kerékpársáv és a parkolósáv megcserélését a BKK vezetője a tavalyi Autómentes Napon ígérte meg, kivitelezése egy hónap alatt zajlott le az Andrássy út Oktogon és Bajcsy-Zsilinszky út közötti szakaszán.

Régi adóssága volt a Fővárosnak az Andrássy úti áldatlan állapotok megszüntetése, hiszen a kerékpársáv korábbi kialakítását sok jogos kritika érte mind az autósok, mind a kerékpárosok részéről. A parkoló autók „mögé” eldugott kerékpársávon közlekedőkre sem a jobbra kanyarodó autók, sem a kocsikból kiszálló utasok, sem a gyalogosok nem számítottak. Mindez sok konfliktust és balesetveszélyes helyzetet okozott. Több csomópontban a kerékpárosok nagyon rövid zöld jelzést kaptak, sőt, az Oktogonnál egy igen kényelmetlen megoldással külön jelzőgombbal kellett áthaladást kérniük, ezek pedig igencsak nehezítették a kerékpárral való közlekedést az Andrássy úton.

Az új forgalmi rend célja az volt, hogy a jobbra kanyarodó autók és biciklisek többé ne veszélyeztessék egymást, a kerékpáros közlekedést ne akadályozzák parkoló vagy rakodó autók, ne kerüljön rendszeresen kuka a kerékpársávra, és a parkoló autókból kiszállók is nagyobb biztonságban legyenek. A kerékpársáv és a parkolósáv közé egy ajtónyitásnyi szélességű biztonsági sáv került, hogy a váratlanul kinyíló ajtók ne okozzanak többé balesetet. Az önálló jobbra kanyarodó sávval ellátott kereszteződésekben a kerékpársáv a jobbra kanyarodó és az egyenes forgalmi sáv közé került, így a jobbra kanyarodó autók először a besorolási szabályok szerint keresztezik a kerékpársávot, és csak utána kanyarodnak jobbra.

Leglátványosabb eleme a felújításnak, hogy a kerékpársávot az aszfalttal megegyező érdességű, tehát a bicikliket nem rázó piros színű bevonattal is kiemeltük és erre kerültek rá a sárga, tartós burkolati jelek. A kerékpársáv ilyen hangsúlyos kiemelése a forgalombiztonságot szolgálja, számos európai példa alapján, alkalmazását a BKK más helyszíneken is tervezi. A megcserélt sávok a teljes szakaszon új aszfaltburkolatot kaptak.

Júniusban az Andrássy úti kerékpársáv projekt első ütemének utolsó lépéseként a Nagymező utcánál két irányban kerékpáros számláló berendezést telepítünk, melynek segítségével nyomon követhető lesz ezen fontos fővárosi útszakasz kerékpáros forgalmának alakulása.

A Fővárosi Önkormányzat és a BKK folytatja a megkezdett munkát: a város nehéz anyagi helyzete ellenére, elsősorban uniós források segítségével a kerékpározást és a forgalombiztonságot szolgáló fejlesztésekre többet költünk 2011 és 2014 között, mint korábban bármely hasonló időszakban költött a Főváros. A belsőbb városrészekben megvalósul 2013-ban a bubi, a közösségi kerékpáros-rendszer, melyet a belvárosban további forgalmi rend módosítások követnek majd. A program részeként az Andrássy út külső szakaszán is átalakul majd a forgalmi rend, a kerékpárosok az Oktogon és a Hősök tere között a ma járdán kijelölt kerékpárútnak köszönhető gyalogosok közötti szlalomozás helyett az átalakításra váró szervízúton közlekedhetnek majd.

Forrás-szöveg: www.turizmusonline.hu

Kép forrás: www.metropol.hu és www.kivi.hu