2012. aug 24 - 26: Szandaváralja

Egy szép nyári napon jött egy hírlevél egyik partnerünktől az irodába, amiben egy nagyon akciós falusi parasztházat hírdetett.  

Írtam is pár barátomnak és már egy nap múlva le is foglaltuk az egész házat. A házhoz tartozott egy nagy kert és egy úszómedence is biza!!! :-) 

Végül is heten mentünk mint a gonoszok :-) 

A cél Szandaváralja volt, Nógrád megyében. 

Azon a hétvégén is rekord forróság volt, imádtuk - jól is jött a medence :-)

 

Szanda és belterületi településrésze Szandaváralja a Cserhát völgyeiben rejtőzik, közigazgatásilag egy községet jelent. Gyönyörű természeti környezetben, búvópatakként fellelhető néprajzi értékek között történelmi korok emlékei vigyázzák falvainkat. A várhegy keleti részén a várrom mellett geológiai bemutatóhely is található, ahol az oszlopos elválású piroxénandezit a vízszintesen egymásra épülő andezit-teraszokkal együtt különleges képződményt alkot. A középső csúcson Árpád-kori körtemplom alapjait fedezték fel, a nyugati csúcson ősi földvár nyomaira leltek. Szanda várát 1311-ben említik oklevelek, a XV. század közepétől a település városi kiváltságokkal bírt.

Ez volt a birtokunk 3 napra, mienk volt az egész ! Nyugalom, csend, jó levegő...

Kipakolás nélkül már vetettük be magunkat a medencébe. Itt Hugit úgy tartom mint egy játékbabát :-)) Előkerült egy labda is és beindult a játék a Nagy gyerekeknek :-)

Momoék is élvezték a nyarat, a napsütést. A többiek egy másik kocsival kissé később estek be.

Estére végre összeállt a banda: Rita, Csabi, Sziszkó, Kami, Momo és Hugi -a fotós én voltam :-)

Sör, bor mindenkor, de van ennél egy jobb mondás is: Hol a legjobb egy férfinak ? 

Hát egy sör és egy nő között...  !! Olléééé :-)))) Itt olyan komoly vagyok, mintha nem is én lennék hehe :-)

Az első esti buli éjszakai fürdőzésbe és buliba torkolott, na kérem szépen....

ez egy visszafogott kép :-)

Másnap reggel...aug 25-én, azaz valamikor dél körül elmentünk a helyi egyetlen ABC egységbe, ami pontosan érkezésünk pillanatában zárt be...de rendes volt a csaj, kopogásunkra kinyitott újra két percre :-) Mi meg behoztuk nekia napi bevétele felét :-)

Vettünk pár sört, itókát, üditőt még..na de ezekból egyet sem. Annyira csodálkoztam, hogy ilyenek is vannak egyáltalán, hogy le kellett fotóznom, nem semmi lehet..ki nem próbálnám... A poén, hogy a Filléres pia sem volt filléres azért csak a neve az :-)

Ezután hazavittük, amiket vettünk, majd benéztünk a közeli házban lévő tulajokhoz, akik kedvesen meginvitáltak bennünket magunkhoz egy kis beszélgetésre és nagyon finom szörppel is megkínáltak minket a nyári melegben. A hölgy adott egy nagyon jó program tippet: Nézzünk el Kétbodonyba a Gombócfesztiválra! Természetesen mentünk - ott a helyünk! Isteni finom gombócokat tömtünk magunkba ott...volt zene, tánc, mulatság!

... a vizuálisok kedvéért, íme néhány belőlük..de az ízét nem tudtam lefotózni :-)

Következő állomásunk egy kis kultúrmorzsa volt: Tolnay Klári emlékmúzeumát néztük meg Mohorán. 

Mohora község Balassagyarmattól 10 kilométerre, a Cserhát hegységben, a Feketevíz patak völgyében fekszik. Az Ipoly-térségi őskori kultúrák körében ismert a mohorai őstelep is, tehát az emberiség történetének legrégibb időszakában is emberi közösség élt a mai falu helyén.  Írásos adatok legkorábban a XIII. század végén említik a települést (1286), majd a XIV. században egyházashelyként a pápai tizedjegyzékekben fordul elő (1332-37). Ezek a dokumentumok Muhuraként, illetve Moharaként nevezik meg a falut. A XIX. század híres úrilakjai köréből a Farkas Pál háza, a Mauks-kúria, a Rakovszky és Tolnay-ház, a Schindler-lak, a gróf Vay Gáborné várkastélyszerű udvarháza országos és térségi jelentőségű kultúrtörténeti emlékekkel, különleges műemléki értékeikkel váltak híressé. A Mauks-házban, a mai patika épületében lakott Mauks Mátyás földbirtokos és főszolgabíró, akinek Mauks Ilona nevű leányát Mikszáth Kálmán regényes házasságkötésük után feleségül vette, majd elvált tőle, hogy két év múlva, most már sikeres lánykéréssel, újabb esküvővel (mohorai evangélikus templomban) maga mellé emelje a magyar história, a magyar nyelvű irodalom örök emlékezetébe. 

A Mauks-házzal szemben áll a falu kultúrháza, az egykori Tolnay-kúria, amelyben a modern magyar színjátszás egyik legeredetibb egyénisége, a kitűnő színművésznő, Tolnay Klári (született Tolnay Rózsika) élt, gyerekeskedett. A Tolnay Klári Kulturális és Művészeti Egyesület által rendezett, a művésznő életét és szerepeit bemutató tárlaton személyes tárgyak, jelmezek, fotók, színházi plakátok, díjak, elismerések láthatók. Látható itt Tolnay Klári első cipőjétől az utolsó színpadi jelmezéig minden, ami valamiképpen jellemezte ezt a gazdag életpályát. A múzeumban a néni nagyon kedvesen elmagyarázott mindent, mesélt, lelkes volt nagyon - ezúttal is köszönjük szépen!

A kultúra után délután irány egy kis mozgás, egy kis laza kirándulás fel a közeli szandai várhoz! A Cserhát 544 méter magas vulkáni csúcsán látható Szanda várromját – a róla elnevezett kicsiny településről – jó órányi gyaloglás után érhetjük el. Sajnos nem tudjuk biztosan, hogy ki és mikor építtethette a kővár korai magját. 1331-ben írtak Széchy Péter királyi várnagyról, aki Szanda várából parancsolt a váruradalomhoz tartozó környékbeli népeknek, akik különböző földesúri szolgáltatásokkal tartoztak a magas kővárban élőknek. Luxemburgi Zsigmond király kedvelt híveinek, a Pásztói családnak adományozta, majd a Csetnekiek kezére jutott. 

A XVI. században, akkori birtokosa, a Báthory főnemesi család csak kismértékben erődítette meg a jelentéktelen várat, amit 1546-ban könnyedén elfoglaltak az Oszmán Birodalom csapatai. A szandai „pogányok” gyakori rablóportyáinak megbosszulására végül 1551-ben a balassagyarmati magyar vitézek – a legenda szerint egy rejtett üregen keresztül – behatoltak a hegyi erősségbe, annak őrségét az utolsó emberig levágva. A győztes keresztény katonaság elvonulása során felrobbantotta falait, hogy többé ne szolgálhasson a „pogány” búvóhelyéül. Azóta egyre romosabb, régészeti feltárása és megóvása még várat magára.

Aug 26 - án reggeli után otthagytuk a barátságos falusi otthonunkat és indultunk aznapi első célunk felé: Terénybe az Orsós Magnó Múzeumba, mely így utólag mondva - egy igazi csoda volt egy igazi magyar emberrel, egy fantasztikus emberrel csodás gondolatokkal, eltökéltséggel és hittel, aki nem utolsósorban páratlan tisztelettel és odaadással gondozza és javítja ezeket a csodás magnókat - a múlt remek emlékeit, amik hangjukkal a múltba varázsolják a látogatókat. Nagy Vilmos Úr olyan szeretettel beszél ezekről a magnókról melyeket mind saját maga újított fel, hogy az is őszinte lelkesedéssel hallgatja, aki nem műszaki beállítottságú. Még a lányokat is érdekelte, annyira érdekesen mesélt. ( Bizonyíték: fenti képen Hugi is totál elcsodálkozva :-) Innen is sok sikert és sok látogatót kívánunk Neki, hogy minél több ember megismerje ezt a csodás múzeumot és Nagy Urat.

Egyedülállóságát az is biztosítja, hogy a legszélesebb gyűjtemény úgy a nyugati, mint a keleti országok gyártmányaiból. Különlegessége a kiállításnak, hogy minden készüléken, a készülék megjelenési helyéről és idejéből való zenei anyag szólal meg. Ezzel nemcsak egy 60 évet átfogó technikai, hanem egyben zenei bemutató is. A készülékeket a tulajdonos tartja karban és javítja, esetenként baráti segítséggel. A múzeumi bemutató az Alapító által tartott körbevezetéssel történik. 

Az orsós magnók történeti fejlődésének bemutatása előtt egy rövid hangrögzítés-technikai bemutató tekinthető meg, amely Edison fonográfjától, a gramfonokon, az acélhuzalos és a lemezes hangrögzítők megszólaltatásán keresztül jut el 1934-ig, a MAGNETOFONIG. A múzeum kiállított anyagának megtekintésére, meghallgatására 1-1 1/2 órát célszerű szánni. A kiállítás történeti sorrendben van felépítve, mely a professzionális, rádió- TV stúdiók és a filmipar által használt stúdió magnetofonokkal megszólaltatott gyönyörű sztereó hangzásbemutatóval fejeződik be a stúdió helyiségben. 

Külön említhető büszkesége a gyűjteménynek a TELJES MAGYAR GYÁRTMÁNYÚ közhasználatú orsós magnó kollekció. Ez 27 db különböző típusú magnetofont tartalmaz, köztük néhány különlegességgel. Ezen felül van a magyar Mechanikai Labor által gyártott Európa-hírű STM stúdió magnetofonokból bemutató kállítás a stúdióban. 

Kitűnő program, látogassatok el: Mohora, Orsós Magnó Múzeum

http://www.magnomuzeum.hu

Íme egy rövid videó a múzeumról ! Ajánlom mindenkinek, aki imádja a régi magnókat és zeneszámokat, mivel a múzeumban minden magnó mükődik és Nagy Úr be is kapcsolja őket! 

Apu ez egy szuper jó program lenne Neked, ajánlom, mert biztos tetszene. Biztos vagyok benne, hogy jól el is tudnál beszélgetni Nagy Úrral! Mi majdnem 3 órát ott voltunk, oh képzelem mennyi időt tölt ott, akit még behatóbban érdekel a téma.

Ezután megnéztük Magyarország első Hunnia Csipkemúzeumát, szintén Terényben tallálható.

Itt, mint a képen is látható, a lányok nagy érdeklődéssel kisérik a csipkeverés bemutatót. A néni elmesélte a csipke történetét is, majd kicsit megakadt. Erre Rita beszólt neki, hogy: Ne tessék zavarba jönni, nyugodtan olvassa csak! :-)) Erre összevissza röhögtem magam és a néni is lassan ellazult, nem izgult egy idő múlva. Pedig Rita kérdezett rendesen, hozta a formáját... :-))

A Hunnia csipke mellett bemutatják a magyar csipkefajtákat, és minél több csipkekészítési technikát, kelléket, amelyeket ki is próbálhatnak majd a múzeum látogatói. Szeretnék ismertté tenni a Hunnia csipkét, amit családi értékként őriznek, mivel megalkotója Fáy Aladárné Edvi Illés Gizella volt. Meg akarják ismertetni a látogatókkal a magyar csipkefajtákat, benne a magyarság által készített és használt csipkék összességét. Harmadrészt a technikákat, kellékeket, eszközöket is bemutatják a terényi múzeumban, nemcsak képeken, de élőben is, sőt azokat ki is próbálhatják a vendégek. Terényben rendszeresen szerveznek csipkés találkozókat, alkotó heteket és táborokat, mostantól ezeknek a rendezvényeknek a múzeum ad majd helyet. 

A Hunnia csipke megalkotója Fáy Aladárné született Edvi Illés Gizella, aki 1871-ben született, a Nógrád megyei Tolmácson. Ifjú gyermekkorától kezdve kézimunkázni tanult. Bántotta, hogy a magyar lányok, asszonyok csupa külföldről jött minta alapján készítették kézimunkáikat, mintha valódi magyar minták nem is lennének. Fáyné megismeri a sárközi fehérhímzéseket, azok álomszerű szépségét és gazdagságát és megpróbálta csipkébe átültetni. Munkája sikerrel járt. Megszületett a Hunnia csipke. Az eleinte nagyon lassan készülő csipke az évek során sokat egyszerűsödött, így alkalmassá vált, hogy keresetet biztosítson és értékesíthető legyen. Évente tanfolyamokat tartott és ügyes kezű tanítványai munkáiból külföldre is rendszeresen szállított. Londonból például állandó megrendelése volt. A Hunnia csipke olyan szalagcsipke, ami virágokat, leveleket és más formákat alakít. Mindig magyar népművészeti motívumot használ fel a tervezéshez. Motívumai aprók, vékony szálúak, kontúrozottak, amiket főleg vászonveréssel alakítanak ki és díszvetésekkel lazítanak a csipkeverőre van bízva, hogy a díszvetéseket szimmetrikusan alkalmazza-e vagy mindig mást készít. Az egyes mintákat a „nógrádi borsólyuk” hálóval egyesítik.

Hazafelé még útba ejtettűk az UNESCO Világörökség részét képező Hollókő-i Várat és falut.

Csodásan szeles és napos idő volt fent a Várban, ahol a lányok össze is álltak mint három kicsi lego :-)

Vasárnap késő délután révén gyakorlatilag üres volt a falu, nem volt tömeg. A tömeget mi képviseltük, de legalább nem lépett senki a lábunkra :)

Itt a fenti képen, Kami pihen a kereszt tövében, a Várból levezető hosszú séta után :-)

Beültünk egy megérdemelt ebédre a falu egyik éttermébe. Mint két jóllakot óvodás mosolygunk itt, pedig még nem is ettünk :-) 

A lényeg, hogy ez is egy nagyon szuper hétvége volt, mely persze egyértelműen a barátainknak köszönhető és nem kevésbé a jó időnek, a jó hangulatnak és a szép tájnak és a kedves embereknek.

Érdemes Kedves Olvasóim hazai tájakon is barangolni. Higgyétek el megéri !

Képek forrása: szokásos azaz saját képeim

Szöveg forrás:

www.szanda.hu

www.wikipedia.org

www.mohora.hu

www.magnomuzeum.hu

2012. augusztus 17 - 20, Kingáéknál újra!

Már alig vártuk, hogy újra találkozhassunk Kingáékkal és a többiekkel. Péntek este mentünk le és egy rövid beszélgetés után alvás, de másnap már relativ korán keltünk és mentünk Sopronba.

 

Sopron (németül Ödenburg, latinul Scarbantia) mintegy hatvanezer lakosú megyei jogú város, a soproni borvidék központja. „A leghűségesebb város” (Civitas Fidelissima).

Elsődleges célunk, a Harrer csokimühely megtekintése volt, egy csokikóstolóval egybekötve, mait már jó előre lefoglalt Kingus. A csokoládéműhely 2009 júliusában nyitotta meg kapuit, ahol természetesen minden édes álom valóra válik.Karl Harrer élete álma teljesült azzal, hogy régi titkos szerelme - a csokoládékészítés - most végre valóság lett. Az osztrák eredetű Harrer cukrászdinasztia hosszú évek óta kényezteti vendégeit a legkülönbözőbb édes finomságokkal - azaz pontosan négy generáció óta. A cég alapítása egyet jelent a családtagok alapfilozófiájával: csakis a legjobb minőséget és választékot kínálni - mindezt modern, kellemes környezetben. Praliné, bonbon és trüffel - több évtizedes tapasztalat és édes csábítás ötvöződik ezekben a termékekben. Szívvel-lélekkel választjuk ki a gyártás során felhasznált összetevőket, melyek csak nemes ültetvényekről származhatnak. A mogyoró, a mandula, a pisztácia, a kandírozott gyümölcsök mind-mind a legjobb termőhelyekről kerül hozzánk. A marcipán, a csokoládé és a legolvadósabb nugát egyenesen Belgiumból és Franciaországból érkezik.

Itt még mindenki izgatottan várja a bemutatót :-)

Ő Spenótkocka Patricia - Kingus ismerőseinek lánya :-) Jókat hülyültünk :-)

Hol van már a csokis hölgy ?  :-) Kinga és István bámészkodik

Rita és Csabi is feltérképezi a helyet

 A Harrer üzem

A bemutatón megnéztünk egy rövidfilmet, melyet kommentált egy hölgy a cégtől, majd megnéztünk pár érdekes kakaófajtát, kakóbabot és kóstoltunk vagy egy tucat különböző csokit.

 Utána kimentünk a Harrer kávézóba, ahol István sokkot kapott a tuti kávétól :-))

 

 Ezeket a kemény megpróbáltatásokat kellett kihevernünk a Harrer teraszon :-))

 Az édes élmények után tettünk egy jó kis pihentető sétát Sopron belvárosában. Örültünk egymásnak és a jó időnek. Valami szerelmespár belemászott a képbe :-))

Már nem is tudom hogy hol volt pontosan, de a fenti templomtól vezet egy kis utca, ahol találtunk egy tuti régiségkereskedőt, hatalmas arc az öreg :-))

Mindene volt szinte a bácsinak azon a talpalatnyi helyen, rohamsisak, pisztoly, vázák, újságok, dísztárgyak és középkori ékszerek, mindeeen, de az árai is magasak voltak. Nagy élmény volt, jól elbeszélgettünk. Itt Rita és István komolyan néz egy régi ékszert.

Szép időben egyértelmű volt, hogy hajókázni is megyünk a közeli Fertő tóra. Útközben egy aranyos bácsinál isteni mustot ittunk és mézédes szölöt vettünk.

A Fertő-tó sztyepptó, mely elnevezését sekély, iszapos állóvizéről kapta. A tó mérete az idők folyamán akár szélsőségesen is képes volt megváltozni, az árvizektől egészen a teljes kiszáradásig. Vize nátrium-magnézium-hidrogénkarbonátos, szikes víz, melynek sótartalma meghaladja az 1700 mg/l mennyiséget. A Fertő-tó vize ásványvíznek minősül, így nem véletlen, hogy a régi időkből számos feljegyzés maradt fenn a Fertő-tó gyógyító hatásáról. A Fertő tóban Magyarországon Fertőrákos strandján fürödhetünk meg, a legközelebbi ausztriai fürdőhely pedig Illmitz.

  A banda egy része - Isti, Kinga, Eszter ( vajon az ujjait számolja ? ) és mi

Az élvezetes hajózás után mentünk Hegykő községbe, mely a Fertő-Hanság nemzeti park része. A Nemzeti Park mind a fajok számát tekintve, mind pedig a fajok állománynagyságának szempontjából, Közép-Európa egyik legjelentősebb vízimadár-élőhelye. Szerepel a jelentős madár-élőhelyek listáján, és a Ramsari Egyezmény által is védett terület. Ez a környezet sok vízimadárnak biztosítja a megfelelő életfeltételeket. Fészkel itt nagy kócsag, bíbic, kanalasgém és nyári lúd. Ritka madarak is előfordulnak, mint például a vörösnyakú lúd, vörös gém, réti sas és a kékes rétihéja. A tó legértékesebb halai közé tartozik a réti csík, a csuka, a lápi póc, a compó és a garda. Él a területen rackajuhnyáj, szilajon tartott bivaly és magyar szürke marha-gulya is. A Fertő ritka hüllője a fokozottan védett rákosi vipera, vagy más néven parlagi vipera. A tó partján gyakran találkozhatunk a szintén védett vízisiklóval is.

^{Itt Hegykőn, találtunk egy házias ételeket készítő vendéglőt és beültünk ebédelni. Háát gyerekek ha erre jártok gyertek és üljetek be a Tornácosba, mert ilyen isteni finomat csak ritkán lehet enni, huu nyammiiii még most is összefut a szám a nyálban..vagy fordítva de tényleg :)}

Szürkemarha szeletek zöldségkörettel

Szarvaspörkölt knédlivel

Rákóczi túróval töltött palacsinta - na kérem ebből duplát ettem!

Rita és Csabi is élvezte a helyet és persze a kajákat :-)

Hegykőn volt egy kisebb fesztivál, ide elsétáltunk ebéd után - volt valami együttes, nem ismertük, kisebb tömeg volt, de birható volt.

 És már egy történelmi kép hehe, itt még Orsi bent volt Kinguci hasában...

Nekünk meg alakult az amugy is nagyon jó kedvünk mert ittunk pár pohár borocskát, na hát azért nem olyan jókat mint Balatonnál de ne legyünk szigorúak. A lányok leültek egy idő után csevegni...

 ..mi meg Istvánnal még megalkudtunk egy két kóstolóra, aztán a kocsiban hazafelé dizájnos kalapjában alakitott :-)

Másnap a program kastélylátogatás volt. Elsőként a HALBTURN-ban ( Féltorony magyarul) lévő Harrach kastélyt illetve annak kertjét néztük meg, ahol Kingáék anno fotózkodtak ugyebár :-) Itt a banda: Isti, KIngus, Sziszkó, Rita, Csabi, Eszter és mi Hugival

 

Harrach-kastély: a lerombolt vadászkastély helyén 1711-ben épült Johann Lukas von Hildebrandt tervei szerint későbarokk (más néven copf) stílusban. A kastély a barokk világi építszet egyik kiemelkedő alkotása. 

Ezután a hires Fertődi kastélyt tekintettük meg kivül-belül. Fantasztikus, csodálatos volt - nagyon szépen felújjítva. Ajánlom mindenkinek aki szereti a kastélyokat!
 

 „Amit a császár megtehet, azt én is megtehetem!" E mondat jegyében épült fel az ország legnagyobb és legfényűzőbb barokk-rokokó kastélya a Fertő-tó nádrengeteggel szegélyezett lápos, vadban gazdag vidékén. A kastélyegyüttes kiépítése és fénykora Esterházy „Fényes" Miklós herceghez kötődik, aki 1762-től haláláig, 1790-ig folyamatosan építkezett, hogy létrehozza az uralkodói udvarokhoz mérhető rezidenciáját, s ahol mindennaposak voltak fényűző ünnepségek. Eszterházán nemcsak a korszak magas rangú családjai látogattak el, hanem Mária Terézia császárnő-királynő is vendégeskedett. A kastélyegyüttes kiépítése és fénykora Esterházy „Fényes" Miklós herceghez kötődik, aki 1762-től haláláig, 1790-ig folyamatosan építkezett, hogy létrehozza az uralkodói udvarokhoz mérhető rezidenciáját, s ahol mindennaposak voltak fényűző ünnepségek. Eszterházán nemcsak a korszak magas rangú családjai látogattak el, hanem Mária Terézia császárnő-királynő is vendégeskedett.

A napjainkban látható kastély őse egy huszonkét szobás vadászkastély volt, melyet herceg Esterházy József építtetett 1720-ben, Anton Erhardt Martinelli tervei szerint. József másodszülött fia, Esterházy Miklós - akinek gyermektelen bátyja halálával váratlanul hullott az ölébe a hercegi rang és a mesésen gazdag örökség - 1762-ben került a majorátus élére.Miklós herceg a 18. század barokk-rokokó pompájának minden eszközét felhasználva Operaházat, Bábszínházat hozott létre; német színtársulatokat, olasz és francia balett-táncosokat alkalmazott. Európa hírű zenekara élén Joseph Haydn, a kiváló osztrák zeneszerző állt, mint a család házi zeneszerzője és karmestere.

A kastély barokk parkjának fénykora Esterházy „Fényes" Miklós herceg idejében volt. Ekkor a kastély két oldalán lévő hercegi és a hercegnéi lakosztályhoz szobrokkal és kővázákkal díszített kamarakertek kapcsolódtak. A kaviccsal felszórt díszudvart szökőkutak díszítették. A 300 hektáros parkban szobrok, szökőkutak, vízesések, mitológiai istenekről elnevezett mulatóházak és kínai pagoda szolgálta a szertelen rokokó pompát. 

 

Határátkelőhely - már történelem...

 

Szombat este Kingáék kerti partit rendeztek, melynek egyik főszereplője Baltus :-)

Hugi egy hatalmas vekni kenyérrel Istvánék kertjében, még a buli előkészületei alatt.

Kinga keveri a buli alapmateriáját, a pörköltet.

 Itt már a lányok, Sziszkó, Eszter és Hugi készülnek elő a pörihez

 A pöri mellett még volt szalonnasütés is, jókat ettünk, ittunk, beszélgettünk. 

Nagyon jó kis kerti buli volt, köszi szépen mégegyszer mindenkinek!

Szöveg forrás:

www.programturizmus.hu

www.wikipedia.org

^{www.nemzetimuemlek.hu}

^{Képek: barátaim képei és saját képek is}

2012. augusztus 4 - 6, Balatonfüred, Tihany

NYÁR, NAPFÉNY, MAGYAR TENGER :-)

Ezen a hétvégén is a magyar tenger volt a cél, de most Zolival mentem le lazulni. Végül Hugi is eldöntötte, hogy lejönnek nővérével, aki épp most érkezett haza pár napra külföldről. Szóval igazából szombaton négyen mentünk le Balatonfüredre, de mivel a lányok csak egy napig maradtak, Zolival hétfőn ketten jöttünk vissza. 

Mivel az előző balatoni blogban már írtam a Balcsi kialakulásáról, gondoltam más érdekességet kellene találnom, mely sikerült is. Hallottatok már a Bőség legendájáról ?

A Balatoni bőség legendája
Sok idővel ezelőtt Krisztus urunk és Szent Péter gyalog bejárták a földet, hogy megtapasztalják, hogyan élnek az emberek. Jót is, rosszat is láttak eleget. Vándorlásuk közben eljutottak a mi vidékünkre, s megpillantották a Balatont. Éppen nyugovóra készülődött a nap, de utolsó sugaraival még megvilágította a szelíd dombok, lankák csipkéit, s néhány pillanatig arany hidat vert a víztükörre. Krisztus urunk gyönyörködve állt a kék tó partján, s Szent Péterhez fordulva így szólt: Látod Péter ezt a gyönyörű vidéket? Napsütötte domboldalakon szőlő virul, a mezőn kalász érik, a tóban halak sokasága úszkál - itt biztosan boldogok az emberek. Szent Péter igen fáradt és éhes is volt, nem nézte a tájat, inkább figyelte, mennyit kell még gyalogolniuk, hogy egy falut érhessenek, és végre jóllakhassanak. De az Úr nem sietett. Leült a tó partjára, fáradt lábát a vízbe áztatta, s a kedvtelen Pétert is maga mellé ültette. Amint így üldögélt, arra jött egy öreg halász. Vállán tarisznya meg egy kulacs lógott. Melléjük érve illendően köszönt: Adjon Isten jó estét! Adjon Isten neked is! - válaszoltak a vándorok. Messze van e a falu? - kérdezte sietve Szent Péter. Az bizony messze - felelte a halász -, de itt a kis kunyhóm, szívesen látlak benneteket éjszakára és megosztom veletek szerény vacsorámat, ha meg nem vetitek. Az Úr szeretettel nézte az öreg napsütötte arcát és szelíden kérte: ADJ INNOM! A halász restelkedve szabadkozott, hogy csak víz van a kulacsában, mert ő szegény ember és nem telik borra, de Krisztus urunk jóízűt ivott a friss vízből. Nyárson sült halat, hozzá barna kenyeret falatoztak, aztán nyugovóra tértek. Reggel a halász különös fényre ébredt: az egyik vándor feje alatt a párna helyett fényes nap tündökölt, takaróként használt kopott köpenyén a hold és a csillagok ragyogtak. Azt hitte álmodik. Reggel a vendégek útra keltek. Megköszönték a szállást, a Krisztus urunk megáldotta az öreg halászt jóságáért, hogy kulacsában a víz ezentúl borrá változzék, tarisznyájából sohase fogyjon ki a kenyér, s a Balatonból a sok hal. Az áldás megfogant. A Balatonból azóta sem fogyott ki a hal, széles e vidéken azóta is vendégszerető emberek élnek, akik szíves szóval, zamatos borral kínálják a hozzájuk betérő szomjas utasokat, mert minden vándorban az Urat vélik fölismerni.

Kora délelött már meg is érkeztünk egy IGAZI RETRO szálláshelyre. Gyerekek komolyan mondom, aki szereti ezt a stílust, illetve főleg egy ilyen időutazást a 80-as évekbe feltétlenül jöjjen el ide. Mindenhol régi faburkolat, régi székek, ágyak, rádió, ( na jó a TV az újabb volt ), szekrények, szóval az egész feeling teljesen nosztalgiát sugárzott!

Ilyet is mikor láttam utoljára... :-) Nagy és Kistanácsterem ????

Zoli teljesen bepörgött ettől az életérzéstől, majdnem el is dölt :-) 

 Szobánk: figyeljétek meg a foteleket, ágyat! Szuper jó volt! :-) Tehát mindez Balatonfüreden volt, a Balcsi egyik fővárosában.

Balatonfüred:

Balatonfüred a Balaton északi partján, lankás dombok által körülölelt 13.500 lakosú kisváros. Ősi, már a római korban is lakott település, ahol lépten-nyomon a múlt emlékeibe botlik a látogató. Nevét először 1211-ben a tihanyi apátság birtokösszeírásában említik. A mai Füred területén a középkorban több település létezett. Elsősorban a máig is folyamatosan tovább élő - de fontosabb szerepet csak a reformkor óta játszó - Füred. (A település neve a közhiedelemmel ellentétben nem a fürdő, fürödni szóból ered, hanem jelentése: fürjes hely.) Füred lakóinak és vendégeinek életformáját, magatartását mindenkor alapvetően meghatározta a történeti hagyomány. Idegenforgalma századokra nyúlik vissza és miután a füredi savanyúvizet gyógyvízzé illetve gyógyforrássá nyilvánították 1971-ben gyógyüdülőváros lett, 1987-től a Szőlő és a Bor Nemzetközi városa. Ismertségét elsősorban mediterrán jellegű klímájának és szénsavas forrásainak köszönheti. Balatonfüred és kistérsége a "Balatoni Riviéra" vonalán fekszik. Az elnevezés a területen uralkodó mikro-klíma speciális jellemzőire utal. A település kellemes klímáját a Balaton-felvidék előhegyeinek köszönheti; a Tamás-hegy a Sándor-, Péter- és Száka-hegy védi a Bakony felől érkező hideg szelektől. Ma az itt működő Állami Szívkórházban hasznosítják gyógyászati céllal a források vizét. A Szívkórházban sok szívbeteg nyerte vissza egészségét, köztük a híres Nobel díjas hindu költő, Rabindranath Tagore (1926-ban járt itt), akiről sétányt neveztek el a tó partján. A XVIII. század építészeti remekei, a Nagyvendéglő az Állami Kórház, a Kossuth Lajos-forrás kútháza, Pálóczi Horváth Ádám nagyobbik háza, Széchenyi Ferenc kastélya , ma is meghatározzák városunk hangulatát.

A lányokkal, Gabóval és Hugival - irány a strand!

Balatonfüred az 1800-as években, a reformkorban indult fejlődésnek. Kedvelt találkozóhelye lett a haladó szellemű politikusoknak, művészeknek, történelmi, kulturális szerepe ekkor volt a legkiemelkedőbb. E korból számos műemlékkel, jelentős épülettel, hagyománnyal rendelkezik a város: 1825-ben itt, a Horváth-házban rendezték meg az első Anna-bált. Kisfaludy Sándor adományokból, apátsági és népi segítséggel 1831-ben Balatonfüreden nyitotta meg a Dunántúl első kőszínházát, a magyar nyelv otthonát akkor, amikor a hivatalos nyelv a német volt. A történelmi, alsó városrész reformkori hangulatát gazdagítja a klasszicista stílusban épült Blaha Lujza villa melyben a századforduló híres magyar színésznője, a nemzet csalogánya töltötte nyarait 23 éven át. A Jókai villa 1870-ben készült el kora-eklektikus stílusban. Az épületben állandó kiállítás mutatja be a nemzet legnagyobb mesemondójának életét és a villa berendezési tárgyait. A mai óváros - a régi falu és hozzászámítva az 1954-ben idecsatolt Balatonarácsot is - még számottevő és értékes népi műemlékállománnyal rendelkezik. Füred egyik legismertebb épülete a Gombás-kúria (épült a XVIII. szd. második felében). A köznemesi rend szépet kedvelő, jó ízlésű tagjai építettek ilyen pincehajlékokat szerte a Balaton környékén, ahol az év egy részét töltötték. Balatonfüreden, amely különösen a Zala megyei nemesség egyik kedvelt találkozóhelye volt, ugyancsak bőven sorakoztak egymás közelében hasonló, késő barokk vagy copf stílusban épített pincehajlékok, rendkívül színes képet adva a füredi hegyvidéknek.

Zolival a Füred kemping bejáratánál, ide jöttünk strandolni

A Füred kemping strandja csodaszép, nagy, szépen, fákkal beültetett, árnyas, van pár büfé is. Szerintem a legnagyobb előnye, hogy nem volt tumultus, tömeg, volt mindenkinek bőven helye, nem voltunk szó szerint egymás szájában.

A balatonfüredi csevice források… A sokak által, sokszorosan megáldott Balatonfüred nagyon gazdag ásványvízforrásokban. A füredi savanyú víz méltán lett világhírű! Ennek ellenére hazánk fiai alig tudnak valamit erről a pompás élettani hatású szénsavas, fürdő- és ivóvízről. Ma már alig élnek olyan emberek, akik tudnák, hogy mi is az a „F ü r e d i - c s e v i c e”. Nos, a csevice a keringési rendszerre, a szív- és koszorúerekre, az emésztőszervekre, a magas vérnyomásra, a légzőszervekre, az érrendszeri megbetegedésekre igen jótékonyan ható, élettanilag rendkívül értékes savanyúvíznek, ill. a felbuzogó szénsavas forrásvíznek a népies elnevezése. A füredi szénsavas forrásokat 1708-ban már megemlítik „Savanyóvíz” néven. A XVIII. században még javában hódított a népi gyógyászat hazánkban. Gondoljuk csak meg, 1747-ben (a nagy) Magyarországon mindössze 48 patika volt, ebből kettő Pesten, egy Budán. Ezek is azért jöttek létre, mert Mária Terézia császárnő elrendelte, hogy minden vármegyében fel kell állítani legalább egy patikát. A 600 milliós hindu nép nagy fiát, a világhírű, Nobel díjas, hindu költőt Rabindranath Tagorét is a csevice és balatonfüredi páratlan élettani értéket képviselő klíma gyógyította meg. A nagy hindu költő, amikor 1926 őszén a Santiniketáni egyetem létesítéséhez adománygyűjtő körúton volt Európában súlyosan megbetegedett. Az osztrák orvosok már lemondtak róla! Szerencsére egyiküknek eszébe jutott az, hogy a magyaroknál, a Balatonfüredi csevice források, a savanyúvíz és az ottani klíma csodákra képes… A várt csoda valóban megtörtént, Tagore meggyógyult! Hálája jeléül 1926. november 8-án egy hársfát ültetett el Balatonfüreden. A hindu legenda szerint, akinek a fája megered, az megéri a fa kilombosodását. Gyógyulása emlékére angol és bengáli nyelven egy négysoros verset írt, melyben nosztalgikus reményteljességgel szól lezajlott súlyos betegségéről és a nem is remélt Balatonfüredi felépüléséről. 

Lazulás, napozás, sun, fun, baby :-))

„Ha nem vagyok többé a földön, ó fám –
Susogtasd tavasszal megújuló leveleidet
Az erre vándorlók fölött:
A költő szeretett, míg élt”.

A balatonfüredi városvezetés, - a nagy hindu költő tiszteletére-, egy igen szép és azóta is remekül gondozott sétányt nevezett el. A nép száján sok, érdekes legenda született a savanyúvíz felfedezéséről. Hírlik, hogy az 1600 – as évek végén egy tehénpásztor arra figyelt fel, hogy fájós lábú tehenei beleállnak a Földből felbuzogó ásványvízforrás által létrehozott, bőséges vízzel borított sárba és ott áztatják kisebesedett, fekélyes lábukat, melyek gyorsan meggyógyultak. A tehéncsorda díjnyertes bikája folyton különcködött! Kedvenc szokásai közé tartozott, hogy felkereste az egyik ilyen szénsavas forrást és ott igen jókat ivott.
Hogy mi volt igaz a legendából, s mi nem? – Biz azt ma már nehéz lenne rekonstruálni.

Estefelé átmentünk a lányokkal Tihanyba. Jót sétáltunk, tetszett, hogy nyugi volt, nem volt tömeg, romantikus volt este a kis utcák közt gyalogolni, nyitva voltak a kis hangulatos boltok is.

 

Tihany:

Magyarország egyik legszebb fekvésű települése, látványos táj és természeti adottságokban bővelkedő község a Balatonba nyúló Tihanyi-félszigeten. Tihany nevének eredete valószínűleg a szláv csend („tiho”) szóban keresendő. A tájat vulkanikus erők formálták évmilliókkal ezelőtt; ennek ma is látható nyoma többek között a két kaldera, melyekben a Belső- és a Külső-tó kialakult. A vulkanikus utótevékenység több mint száz gejzírkúpot alakított ki, melyek közül a legismertebb az Aranyház. A félsziget a geológiai érdekességek mellett számos ritka növény- és állatfajnak is otthont ad. 1952-ben itt hozták létre Magyarország első tájvédelmi körzetét. A régészeti leletek tanúsága szerint a félsziget már az őskorban is lakott volt. Víztől védett fekvése miatt a bronzkor, a vaskor és a római kor népei is lakták. A római időkben átkelőhely is működött itt. A mai település eredete a középkorig nyúlik vissza. I. András király 1055-ben itt jelölte ki a királyi család temetkezőhelyét, mely fölé bencés monostort építettek. A Tihanyi apátság a 13. századtól hiteleshely (locus authenticus) volt, azaz oklevelek kiállítására volt jogosult. A monostort a 16-17. századi török háborúk idején várrá alakították. A 18. században épült újjá barokk stílusban. 1891-ben 893 magyar lakosa volt, ekkortájt állami faiskola is működött itt. Tihany az 1960-as évek óta turisztikailag frekventált helynek számít, elsősorban történelmi és kulturális értékei, természeti környezete és a Balaton közelsége miatt.

Ez egy tipikus tihanyi termékeket, a levendulából készült szappanokat, illatszereket árusitó üzlet. Innen mentünk tovább az apátsághoz.

A Tihanyi Apátság temploma és altemploma
Tihany magyar történelmi vonatkozású múltja I. András királlyal kezdődik, aki 1055-ben itt építtette meg családja temetkező helyét, és egyben egy kolostort is. Ez a sír a mai apátság altemplomában megtekinthető. Az altemplom a magyarországi román kori építészet egyik szép alkotása. A Tihanyi Apátság latin nyelvű alapítólevele a definiálás régi szabályai szerint a kérdéses terület elhatárolásából indul ki, és a birtokhatárok leírásakor számos magyar szót és kifejezést tartalmaz. Ez, a Tihanyhoz kötődő nyelvemlék az apátság alapító levele számít a legbecsesebb relikviának, amelynek eredeti példánya Pannonhalmán tekinthető meg.E latin adománylevél szövegében számos olyan magyar nyelvű helymegjelölés fordul elő, amely a 11. századi hazai nyelvállapotról árulkodik. Az okirat nemcsak tulajdonneveket, hanem közneveket, szószerkezeteket és egy mondattöredéket is tartalmaz magyarul: »FEHERUUARU REA MENEH HODU UTU REA«, vagyis Fehérvárra (ma Székesfehérvár) menő hadi útra. Ez az út egy római kori útnak még meglevő és használt szakasza lehetett. Ez volt dél felé Fehérvár legfontosabb útja. Fehérvár a nevét onnan kapta, hogy fehér kőből építették a falait. Összesen 58 magyar szó található az alapítólevélben, amely az első eredeti formában fennmaradt magyarországi oklevél.A kolostorba, a mai tihanyi apátságként ismert intézménybe bencés szerzetesek kerültek, amely rend az apátságot a 18. század során újjáépítette, majd az államosításban elvesztette. Ma már ismét az ő tulajdonuk, az épületet ismét renoválták, és a két felépült torony 1752 óta a félsziget jelképe. Az apátság mai, barokk stílusú temploma a domb tetején nemcsak a környék, hanem Magyarország egyik emblematikus jelképe is.

Az apátságtól még mindig csodálatos a kilátás a Balatonra. A visszhanggal próbálkoztunk, de csak magunkat hallottuk, de visszajelzés már nem jött, nem is beszélve a kecskekörmökről, olyanokat sem találtunk, de íme egy kis hasznos info róluk:

Tihany másik nevezetessége a tihanyi kecskeköröm.
A kecskekörmök valódi története azonban, ha lehet, még a legendánál is érdekesebb. A kecskekörmök ugyanis valóban olyan élőlények maradványai, amelyeket a tóban ért utol a végzet. Csakhogy ezek az élőlények nem patások voltak, hanem kagylók. A tó pedig, amelyben éltek és elpusztultak, a Balaton helyett az annál ötszázszor nagyobb és százszor mélyebb Pannon-tó volt, amely valaha az egész Kárpát-medencét beborította. A tó mintegy 12 millió évvel ezelőtt alakult ki, és jóval kisebb formában, de még ötmillió évvel ezelőtt is létezett. Üledékei „kibélelik" a Kárpát-medencét; vastagságuk változó, helyenként 4-5 kilométer is lehet. A bennük megőrzött ősmaradványokból tudjuk, hogy a tónak páratlanul gazdag kagyló-, csiga-, és kagylósrákfaunája volt; olyan nemek és fajok éltek itt tucatjával, illetve százával, amelyek helyben alakultak ki, és sehol másutt nem voltak megtalálhatók. Mint egy evolúciós laboratóriumban, a természet szabadon kísérletezett speciális, esetenként egészen bizarr kagyló- és csigavázformák „kifejlesztésével". A balatoni kecskeköröm nem más, mint egy ilyen, 8-9 millió évvel ezelőtt élt kagyló erősen lekoptatott teknője. Valójában ez egy Pannon-tengerben élt kagyló - a Congeria ungula caprae - maradványa. A kagyló jóval nagyobb volt, de mára csak a kemény háromszög alakú sarka maradt meg. Más kagylók és csigák is megmaradtak a pannóniai rétegekben, de ismeretségében messze elmaradtak a kecskeköröm mögött. Pedig a két háború között a Cardium apertum nevű kagylót úri főkötő vagy menyasszonyfőkötő néven árulták a tihanyi gyerekek. Lelőhelye a Fehérpartokon volt, de ép alig volt közöttük, mert a törékeny héja ásás közben könnyen összetört. A kikötőbe érkező kirándulókat a helyi gyermekek azonnal körülvették, és igen rámenősen kínálták pár fillérért marokszámra a kecskekörmöket. Kedves színfoltja volt a gyereksereg a kikötőnek, több visszaemlékezésben, útikönyvben olvashattunk róla. A kagylómaradványok nagy számban kerültek elő a Gödrösben és a Fehérparton, néhány méterrel a mai Balaton vízszintje fölött. Főleg a gödrösi kecskekörömbányák voltak gazdagok. Itt egymást érték a tihanyi gyerekek által vájt gödrök; innen származik a mai Gödrös elnevezés is.

A vacsit egy romantikus, abroszos, lugasos kertes vendéglőben kértük ki, nagyon finom volt minden.

A TIHANYI VISSZHANG ÉS KECSKEKÖRÖM TÖRTÉNETE WASS ALBERTTŐL
A hegyek csodaszép, aranyhajú tündére, Tihany, minden este leterelte aranygyapjas kecskéit a tóra, itatni. Amíg a kecskéi ittak, a szépséges tündér leült egy parti sziklára, és énekelt. A hegytetőkről gyönyörködve hallgatták énekét az óriások, és barlangok odúiban abbahagyták szorgos munkáikat a törpék. Balaton, a vizek ura, a tó mélyében élt, hínárból szőtt sátrában, melynek oszlopait a drágagyöngyök ezrei díszítették. Balaton egyetlen fia, aki ott élt apjával a vizek mélységében, valahányszor meghallotta Tihany énekét odafönt, fölemelkedett a felszínre, hogy közelebbről hallhassa a csodálatos hangot.
– Ne figyelj Tihany csalogató hangjára, édes fiam – figyelmeztette Balaton a fiát. – A hegyek tündére és a vizek ura nem illenek össze. Ha magadba szívod a hegyek mérges levegőjét, beteg leszel!

Gőgös teremtés volt Tihany, s amikor rájött, hogy éneklő hangját szerte a hegyekben mindenki a világ legszebb hangjának véli, elhatározta, hogy nem pazarolja azt többé esténként a tó partján, hanem csak akkor énekel az óriásoknak és törpéknek, ha azok gyémánttal fizetnek minden dalért.
Lent a tó mélységes mélyén Balaton egyetlen fia megbetegedett. Kérlelte apját:
– Hadd halljam még egyszer Tihany szépséges hangját, bizonyára meggyógyulok Tőle!
Vén Balaton összegyűjtött egy ladikra való igazgyöngyöt és amikor este Tihany lejött kecskéit itatni a tó partjára, fölvitte hozzá a kincseket.
– Neked hoztam mindezt, leányom – mondta Balaton a tündérnek –, és csak azt kérem érte cserébe, hogy énekelj szegény beteg fiamnak. Tihanynak tetszettek a gyöngyök, és énekelt értök. De attól kezdve minden este fel kellett jöjjön Balaton a tó mélyéről egy zsákra való kinccsel, mert ajándék nélkül a fösvény Tihany még csak a száját sem nyitotta ki. Végül is Balaton minden kincse kifogyott. Hiába könyörgött a szép tündérnek, hiába kérlelte, Tihany nem énekelt többé. Még az se hatotta meg, hogy vén Balaton fia meghal odalent a mélyben, ha nemhallja többé a szép tündér énekét.
S Balaton fia meghalt. Sírtak az óriások, zokogtak a törpék, és a tó fiatal urát eltemették mélyen a Badacsony hegyébe. Azóta van a Badacsonynak koporsó formája.
A vizek ura nem felejtette el a szép tündér szívtelenségét. Bosszúja rettenetes volt. Mindaddig Balaton tavának sima tükre a kék eget tükrözte csupán, a napot, a holdat meg a csillagokat. De ettől a naptól kezdve valahányszor a vizek ura meglátta odafent a Badacsony koporsóját, eszébe jutott gyásza és fájdalma, s haragjában felkavarta a tó vizét.
Egy este haragos hullámai zúgva, tajtékozva csaptak föl a sziklaösvényre, hol a szép Tihany hajtotta itatni aranygyapjas kecskéit. Egy roppant hullám elkapta a kecskéket, lesodorta őket a tóba, s vén Balaton megfojtotta valamennyit haragos bosszújában. A megrémült Tihany egy közeli barlangba menekült a hullámok csapásai elől, de vesztére tette ezt! Nagyot rázkódott Balaton odalent, s rázkódásától megmozdult a hegy is, és sziklagörgeteggel temette be a barlang száját, befalazva örök időkre a szívtelen Tihanyt. Vén Balaton átkot vetett a szépséges tündérre:
– Büntetésből, amért oly fösvény voltál hangoddal, mostantól kezdve bárki is szóljon hozzád, hétszer ismételd meg minden szavát!
A tihanyi visszhang ott van ma is, sziklabörtönében, és gyönyörű hangja engedelmesen ismétel minden szót. A Balaton, Európa legnagyobb tava néha haragra gerjed még ma is. Kék színe ilyenkor haragos zöldre fordul, és roppant hullámok nyargalnak fölötte egyik partjától a másikig. Vihar után találni lehet a parton megkövesedett kecskekörmöket.
Tihany aranyszőrű kecskéinek körmei azok."

A század elején aztán észrevették, hogy a visszhang ereje egyre csökkent. Többnyire az újonnan épült villákat hibáztatták, de azóta bebizonyosodott, hogy inkább az időközben a domb és a templom közé ültetett fák megerdősödött lombja lehet a bűnös visszhangrontó, s legalább ennyire az utóbbi években megnövekedett, zajjal járó idegenforgalom. 

Záróprogramként lesétáltunk este a Tagore sétányhoz, ahol a Balatonfüredi Borhetek zajlanak. A Balaton- felvidék ízletes nedűit adó Balatonfüred-Csopaki borvidék méltó ünnepe a nagy múltra visszatekintő, minden év augusztusában megrendezendő Balatonfüredi Borhetek. A borosgazdák a Tagore sétányon felállított , hangulatos borsátraikban három hétig várják a vendégeket. A Borhetek teljes időtartama alatt népművészeti kirakodó vásár várja az érdeklődőket a Tagore sétány elején. Összehasonlítva azonban a Badacsonyi Borhetekkel, azt kell mondanom, az sokkal jobb élményt adott, főleg azért mivel ott végig este élő zene volt, míg Füreden csak az íszonyatos tömeg bezsúfoldva a bódék előtt felállított padokon vagy a pultok előtt tolakodott, mindenki kiabált, teljes anarchia, ricsaj volt, zene meg nuku szóval a kedvenc maradt továbbra is Badacsony.

Szöveg forrás:

www.balatonfelvidek.org

www.tihany.hu

www.balatonfured.hu

www.balatoniwiw.hu

www.wikipedia.org

Képek: saját képek