Május 9 - 13: Pellérd, Pécs környéke Kingáékkal

 

Május 9:

Közvetlen az őrségi hétvége után mentünk Pellérdre, ami Pécstől 7 km re fekszik. Már nagyon vártuk, mert innentől 4 fősre dagad kis csapatunk :-) Útközben megálltunk Szigetváron - itt találkoztunk Kingával és Istvánnal, legjobb barátaink közül. A városban sok szép emlék található, mi ezek közül a várat vettük tervbe. Gondoltuk egy kis történelmi érzés sem árt, de aztán persze itt is találtunk mókára lehetőséget :-)

És most jöjjön egy kis rövid kultúrmorzsa! :-)

Szigetvár gazdag a hagyományokban, melyeket nagy gonddal ápolnak. Az Almás-patak árterületének ez a része évezredek óta lakott, mindenkor fontos út haladt át a vizenyős területen, s vagy a patak szigetén, vagy a mocsaras övezet szélén telepedtek meg elődeink. A kutatók a keltákat leigázó rómaiak Limosa nevű települését sejtik a környéken. A település múltjának alakulása szorosan összefügg a vár történetével.

A mohácsi csata (1526) után mind a várat, mind a várost megerősítették. Elmés vízszabályozással a tóvá duzzasztott Almás-patakkal vették körül a szigeteket. Ekkoriban állta ki első ostromát Szigetvár. A kettős királyság idején Szapolyai János hadai török segítséggel támadtak rá, de Török Bálint vitézül védekezett.  Zrínyi Miklós, horvát bán és dunántúli főkapitány 1561-ben lett Szigetvár védelmének irányítója. A vár 1566-os elfoglalása után, a törökök építették fel a ma is látható formájában, eltakarítva a középkori, három részből álló erődítmény romjait. A város magyar lakosságát elhurcolták vagy elűzték, s török és bosnyák családok szolgálták ki a hamarosan 700 fő fölé emelkedő török várkatonaságot. A török terjeszkedésével Szigetvárnak egyre nagyobb katonai és közigazgatási szerep jutott. A mai Baranya megye területén itt tartott legtovább a török uralom, s 1689 februárjában is csak a várvédők kiéheztetésével és szabad elvonulásuk árán foglalták el Vecchi ezredes csapatai.

 

A nagy ölelkezések és mosolyok után bementünk a várba, megvettük a belépőket és meglátogattuk a középen lévő épületben a múzeumot. Ott egy nagyon lelkes muzeológus vette pártfogásba kis csapatunkat és mivel más vendég nem volt - jó alaposan elmesélte a vár történetét és a legújabb kutatásokat. Éppen dolgoztak valamin, mesélte hogy ez az élete és elnézést is kért ha túl bőbeszédű volt :-) 

Na most ami érdekes volt itt és ilyen még egy múzeumban sem volt, hogy ki lehetett próbálni a kiállított tárgyakat!! Igen, mindent - ezt mondta a bácsi :-) Mindent azaz a ruhákat felvenni, a fegyvereket használni harcolni, a bútorokra leülni mindent engedett! :-) Mondjuk a nagy titok, az volt, hogy ezek nem eredetiek, de akkor is tök jó volt - újra visszamehettünk a gyerekkorba és elindult a móka :-)))) Fenti képen épp 45 fokban dőlök ki Kinga ütésétől :-)))

 

 Itt Őfelsége Kinga hercegnő írja legújabb dorgáló rendeletét a pórnépnek :-)))

 

Itt már Adri is beleélte magát és ott üti - vágja Istvánt, ahol éri :-)

Ezután jól elfáradva a komoly várjátékokba, egyenesen vettük az irányt, egy kis településre, Pellérdre, ahol a szállásunk volt. 

Pellérd, (horvátul Pelir, Pelerda) egy mindössze 2100 lakosú község Baranya megyében, Pécstől délnyugatra kb. 7 km-re található. A község múltja a régészeti leletek alapján a római korra nyúlik vissza. A honfoglalást követő időben Pellérd környékén az Aba nemzetség birtokai terültek el, s ekkorra tehető a község kialakulása is. A település neve először egy 1305-ös oklevélen jelent meg Pelerd formában, ami egy keresztény kun uraság nevéből, a Beler névből származtatható.

A szállás egy nagyon szép, felújított apartman volt konyhával és fürdőszobával. Kedvesek voltak a házigazdák és szépen körbevezettek a szálláson, megmutatta a konyhát, mi merre, majd jött a fürdőszoba. Itt mondta Szilvia, hogy a fürdő egyértelmű, main jót nevettünk, de csak aznap este amikor senki nem tudta beindítani a zuhanyt - volt ott hat kimenő zuhany, valamiféle masszázs zuhany lehetett hat zuhany vagy masszírozó rózsával fene se tudja :-), de mire rájöttünk...eltelt jó pár perc - na hát ez van - lehet nevetni :-)))

Ekkor már esteledett, szépen kipakoltuk kajákat- jött a következő eset, amikor Hugi pár dolgot el akart mosogatni, de csak a házban elhelyezett sámliról érte el a mosogatót olyan magas volt neki. Ott ágaskodott, mint egy kislány a konyhában anyukája mellett, aki nem éri el az asztalt :-)) Na ezen itt kész voltunk :-))

 

Este grillezés volt, Isti volt a fő tűzesember :-), nála volt minden, gyújtós, faszén és csak fújta fújta, hogy legyen tűz, közben meg poénkodtunk, dőltünk a nevetéstől - olyan jó volt az egész :-)) Na de aztán lett minden végül ( grill kolbász, virsli ..), jót ettünk - köszi mindenkinek a fincsi vacsit!

 

Itt már a lazítás képei..., Lasko sör Szlovéniából és Kinga süti remekei, mi meg Adrikával vacsi után :)

  

Május 10:

Mára Pécs városnézést terveztünk, de aztán folyamatosan alakult a nap. Egy ismerősömet felhívtam és azt ajánlotta, hogy feltétlen menjünk fel a Tettyére és ott látogassuk meg a Tüke borházat, ahová be is jelentkeztünk előre telefonon.

Pécs ókori neve Sopianæ. E latin név vitatott eredetű alapszava a kelta sop: 'mocsár' minden bizonnyal kapcsolatban van azzal, hogy a Pécs helyén álló római kori város déli oldala akkor lenyúlt a vízjárta, mocsaras rétig. Ez akkor igazolódott be, amikor 1980 táján építkezések során a régészek feltárták Sopianae déli városrészének romjait. A magyar Pécs név először egy 1235-ből való oklevélben szerepel ebben formában: Pechuth (azaz „pécsi út”), majd 1290 körül önálló névként: Ponch villicus de Peech (Pécs olvasattal).

A város középkori latin neve Quinque Ecclesiae (azaz „öt templom”) volt. Ennek korábbi előzménye a Quinque Basilicae („öt bazilika”) változat volt, amely már egy 871-es frank dokumentumban szerepel. Az elnevezés a város öt ókeresztény kápolnájának romjaira utalt.

A kelta és pannon törzsek lakta vidéken a 2. század elején a rómaiak alapítottak várost Sopianae néven. A település a 4. századra tartományi székhellyé és a korai kereszténység egyik jelentős központjává vált. Az ebből az időszakból származó ókeresztény temetői építményegyüttest az UNESCO Világörökségi Bizottsága 2000 decemberében felvette a világörökségi listára.

A püspökséget 1009-ben Szent István király, az ország első egyetemét 1367-ben Nagy Lajos király alapította a városban. Ma is itt működik az ország legnagyobb létszámú egyeteme, közel 34 ezer hallgatóval. A középkori Pécset az ország kulturális, művészeti életének egyik központjává tette Janus Pannonius püspök, a magyar humanizmus nagy költője, a latin nyelvű magyar költészet legjelesebb képviselője.

A 150 éves török hódoltság után – e korszakból olyan gazdag építészeti emlékeinek maradtak fent, mint a Gázi Kászim pasa dzsámija a város főterén –, 1780-ban Pécs szabad királyi városi rangot kapott Mária Terézia királynőtől. Ezt követően erőteljes polgárosodás, gazdasági fejlődés indult el. Az iparosodás a 19. század első felében jelentősen felgyorsult, a Zsolnay-kerámia, a Littke-pezsgő, az Angster-orgona világhírűvé váltak.

Egész simán megtaláltuk a buszt az állomás mellett, ami felment a Tettyére. Időnk isteni napos, jó meleg volt. A Tettye egy szép nagy zöld rész a város tetején a Mecsekben. Jót sétálgattunk és fényképeztünk is párat. 

A Tettye (horvátul Tekija) Pécs városának egyik legfestőibb tája parkkal, romokkal, barlanggal és arborétummal. A 4,5 hektáros park ma már teljes egészében zöld övezet és a kikapcsolódást szolgálja. A park felső részén áll Szatmári György pécsi püspök 16. század elején épített reneszánsz nyaralókastélyának romja. A kastély a környékről származó mészkő felhasználásával épült. Jelenleg e romok között működik a tettyei szabadtéri színpad. A park akkor vált a pécsiek kedvelt kirándulóhelyévé, amikor a 19-20. század fordulóján egyre több nyaraló épült a településrészen. A Tettye népszerűsítése nem utolsó sorban Reéh Györgynek, a századelő egyik legnépszerűbb pécsi polgárnak, a „Tettye koronázatlan királyaként” is emlegetett férfinek köszönhető.

Utunk az itt található kis, barátságos Arborétumba vezetett - egy kis jó levegőre vágytunk :-) Tényleg nagyon gondosan elrendezett kis park, szép növényekkel - mindenki élvezte, jót sétáltunk. Így utólag néztem utána pár hasznos infonak, íme:

A kis városrész különleges növényvilágú arborétuma a Pintér kert a Duna-Dráva Nemzeti Park bemutatóhelye. A tettyei arborétum létrehozásán Pintér János (1879-1933) pécsi banktisztviselő munkálkodott, aki nagy lelkesedéssel az 1920-as években kezdete meg botanikai tevékenységét. A térség előnyös éghajlatának köszönhetően olyan növényeket is sikerült telepíteni, amelyek hazánkban nagyon nagy ritkaságnak számítanak. A védett növényfajok közül kiemelkedő figyelmet kap a fokozottan védett Bánáti bazsarózsa, amely a Mecsek egyik legszebb és legféltettebb lágyszárúja. A botanikus kertben több mint, 30 védett növényfajt tartanak számon. Az örökzöldek, az őshonos és a mediterrán típusú növények mellett nagyon nagy értéket képviselnek a fenséges látványú orchideák fajai. A mediterrán növények közül kiemelkedő figyelmet érdemel a hatalmas arizónai ciprus, de mellette számos mediterrán növényben gyönyörködhetünk, mint a fügefában és a gránátalmában. A kéthektárnyi kert kis útjait szép művészi alkotások kísérik melyek, még inkább fokozzák bennünk a szép iránti elfogultságunkat.

Na kérem szépen, ez a kis séta pont jó volt arra, hogy éhesek legyünk :-) Bevettük magunkat az itt található történelmi múltú vendéglőbe illetve annak kert helyiségébe, ahol jót ettünk, ittunk. Én pl sváb pecsenyét sós burgonyával. Lásd lent. Hugi rántott sajtot evett.

A Tettye Vendéglõ Pécsett a Mecsek déli oldalán található, festõi környezetben. E városrész és a vendéglõ neve a 16-17. századból származik, amikor mohamedán szerzetesek az itt álló püspöki nyáripalotát kolostorként (törökül: "tekke") használták. A Tettye fennsíkja az elmúlt több mint 200 évben számos népünnepélynek és majálisnak szolgált helyszínéül. Az elsõ ökörsütést 1780-ban rendezték itt, amikor Mária Terézia szabad királyi várossá emelte Pécset. A mai értelemben vett vendéglátást Scholz Dezsõ vendéglõje alapozta meg. A vendégeket itt 1986 óta a Maszler család várja nagy tisztelettel.

Hugi ebédje - rántott sajt, áfonyával és rizzsel

Na kérem egy jó kis dumaparti és nevetgélés után jött a nagy poén, miszerint Pityu tényleg úgy gondolta, hogy ne mondjuk le ezután a telefonon megrendelt ritka halakat a szemben lévő Tüke borházban és rögtön alig félórára rá menjünk át a megbeszélt időpontra. Ne már Pityu, most ettünk ? Na és ? :-) Hát kész voltam, de mindenki mondta jaja persze menjünk :-) Hát nem semmi ilyet se csináltam még hogy pár órán belül dupla ebéd :-) Átmentünk, de még zárva volt, pár perc volt a nyitásig - na pár méter séta után találtam véletlenül ugye..egy könyvet egy szemetesben..nem tudom milyen ember az, aki kidob egy könyvet. Max miért nem rakta le mellé, hogy hátha valakinek kell. Érdekes valami orosz katonáról szóló regény volt - felolvasást tartottam belőle mindenki örömére.:-) Ezután letettem a kuka tetőre és bementünk az étterembe, ahol már vár ránk a fogadós/tulaj. Jó ha bejelentkeztek előre, mert annyi ételt készítenek csak.

A Tüke Borház 2010. május 1-én nyitott meg. Az épület, mely helyet ad a Pécsi Borvidék legkiemelkedőbb borainak számára már több mint száz éve áll a Mecsek oldalában, végignézve a Város változását.

 A speciális halfajta a bronzino volt. Eddig nem is hallottam róla... na már most azóta nem is találtam róla semmi infot a neten. Nem is értem miért..elírtam volna a nevét... Na mármost kedves Olvasóim, felhívás, ha valaki talál valami infot erről a halról, legyen szíves és ossza meg velünk megjegyzésben, köszi ! A halak a fenti képen láthatók - nagyon finom, puha volt, ízletes és omlós és az egész egy gasztronómiai orgazmus volt de komolyan! Isti még liba májat is evett - ha jól emlékszem... 


Nem beszélve a 6 borból álló borkostólóról, mely mind helyi pécsi vagy környéki borokból volt összeállítva. 2 fehéret, 1 rozét és 3 vörös bor volt benne. Mindegyik nagyon zamatos, finom volt.

Ezután az isteni kulináris élmény után gondoltuk nem ártana egy kis mozgás, így megkérdeztük, hogy milyen messze van a belváros innen fentről ha lesétálnánk - azt mondták nincs messze. Utunk a kuka mellett vezetett, ahonnan már azóta elvitte valaki a könyvet - remélem örömet okoztam valakinek vele :-)

A Tettyéről lesétáltunk szépen a városba, ami igen jólesett és nem tartott soká - max 20 perc ha volt.

A belvárosban a gyönyörűen kivilágított sétáló utcában gyalogoltunk, majd onnan kiértünk a Széchenyi térre, ahol még épphogy elértük a Pécsi Fűszer Ünnep és Hungarikumok találkozója rendezvény végét. Volt koncert és kirakodó vásár, Adri vett is fűszert.

Pécs városában 2012. május 9. és 13. között került megrendezésre az I. Pécsi Fűszerünnep. A város amúgy tökéletesen pezsgő életét ez a fesztivál egy leheletnyit pikánsabbá teszi. A színek és az illatok meg a májust alakítják még varázslatosabbá.Az Első Pécsi Fűszerünnep színes programjaiban lesz fűszer-ültetés, Jókain fűszerpiac és Hungarikumok találkozója, grillbajnokság híres séfekkel és népszerű gasztrobloggerekkel, és elindul a pécsi közösségi kertészkedés is. Mindezek mellől nem hiányozhat a jó felé zene és a jazz! A fellépők között olyan előadóknak örvendhetünk mint Zséda vagy Tarány Tamás.

Május 11:

Mai napon volt a Hivatalos Borkostólás Villányban és Palkonyán című program betervezve. Na hét kérem szépen ebből Palkonya nem jött össze, mert egy darab pince annyi sem volt nyitva :-) Bár bejártuk a pince sort, ami nagyon szép, de egy árva lélek nem volt ott rajtunk kivül :-(

Palkonya, egy utcás, 350 fős dél-baranyai falu ma is hűen őrzi a XVIII. században betelepített német szőlő művesek építészeti kultúráját. A község legnevezetesebb műemlék együttese a faluvégi domboldalt beborító, 53 présházból álló pincesor. A szőlészet borászat aranykorában, a XIX. század elejétől fokozatosan épülő présház együttes apró, fehérre meszelt házacskái ma is megkapó látványt nyújtanak. Palkonyán a lakóházak fele helyileg védett műemlék.

 

Ezután még megálltunk a következő faluban, Villánykövesden, de ott sem volt senki nyitva. Még a rend őreitől is megkérdeztük, hogy jó napot itt hol lehet inni, de ők is azt mondták, hogy csak Villányban. Ezen röhögtünk is, hogy mindezt Isti kérdezte meg kocsiból kihajolva :-) Ezután már Villány felé tartottunk:

Villány már a történelem előtti időkben lakott volt, amit bronzkori leletek is tanúsítanak. A szőlőművelés eredete feltételezhetően a keltákig, bizonyíthatóan a rómaiakig nyúlik vissza. A Szársomlyó hegy oldalában feltárt római kori oltárkő felirata 50 hektár szőlőtelepítést dokumentál. A tatárdúlás után a magyarság elsősorban a várak (ezen a borvidéken Siklós és Szársomlyó) környékén művelte a szőlőt. Erre utal IV. Béla király 1247-ben – a szársomlyói vár alapítólevelében – említi Harsány határát a szőlőkkel. 

A török uralom alatt Villány teljesen elpusztult, de a szőlőtermesztés nem szűnt meg, mert a közeli falvak lakói a villányi szőlők egy részét tovább művelték. Az elpusztult magyar faluba a törökök szláv, rác népességet telepítettek. Ők hozták magukkal a kadarka fajtát, és a héjon erjesztéses vörösborkészítés technológiáját. A megfogyatkozott szőlőterületet gyorsan pótolták, sőt tovább növelték. A török uralom alatt megfogyatkozott lakosságot a XVII. század végétől folyamatosan, szervezetten pótolták főleg német nemzetiségűekkel. Betelepülésük jelentős változásokat okozott a szőlőtermesztésben és a borászatban. Magukkal hozták "Portugieser" azaz a Kékoportó szőlőfajtát is. 

A falvak közelében pincesorok épültek. A kis présházakból nyílnak a rövid, ritkán elágazó nem mély pincék. Itt történt a leszüretelt és szekéren álló nagy hordókban odaszállított termés feldolgozása, erjesztése. A Villányi bor egyre nagyobb hírnévre tett szert, jelentős exportárú volt. Hagyományosnak a kadarka, Kékoportó majd a Kékfrankos fajta tekinthető. A filoxéra után francia eredetű fajtákat is telepítettek, mint például a Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Merlot. Villány térségében a vörös-, Siklós határában pedig a fehérborszőlő-fajták az uralkodóak.

Most felsorolnám milyen fajtákat ivott a társaság - na persze ez nem azt jelenti, hogy mindenki ivott minden fajtából - főleg nem Kinga aki ugye sofőr volt :-)

Első beülés a Blum pincében történt, ahol a fincsi zsirosdeszka mellé becsúszott a 2011-es Ottonel muskotaly és a 2011-es rozé is. Így indításnak nem is volt rossz :-)

Második megálló a kb. 10 méterre lévő Molnár pince volt ahol erőszakkal belénk töltöttek egy pohárka késői szüretelésű olasz rizlinget.

Itt Isti és Kinga mosolyog - nekünk a bortól, Kingának meg tőlünk lett jó kedve :-)) Ez a villányi pince sor szörnyű, mert szó szerint egymás mellett vannak a borászatok - kész katasztrófa - ne is jöjjetek ide :-))

A Szende pince belülről nagyon szép volt, kedves néni fogadott, aki fiának boraiból kínált. A borkostóló 4 fajtából állt: 2011-es rozé, 2010-es junior merlot, 2009-es pinot noir, 2008-as versus.

A híres Günzer Tamás pincészetét meg ugye nem lehetett kihagyni. Itt a társaság az alábbiakból töltött magába: 2010-es stilus, hárslevelű, 2005-ös késői szüretelésű extra száraz. Ha jól emlékszem itt is ettünk fincsi zsiroskenyeret. Na itt - mint látható is a képen :-) - lett már jókedv és kacagás, na de kérem ehhez jó társaság is kell, nem csak jó bor :-))))) Itt elég nehéz dolgom volt, hogy rávegyem a bandát egy siklósi kiruccanásra, pihire, de sikerült.

Kinga nagyon ügyesen elvezetett a Siklósi várig, ahol letettük a kocsit és Hugi, Isti kiszállt - valamin elkezdtek kacagni, de annyira hogy percig nem hagyták abba :-))

 

Nagy nehezen megvettük a belépőt - mely szerintem elég drága ahhoz képest - hogy bár a vár szépen fel lett újjitva, de a benne lévő, szerintem kissé szegényesen összeállított kiállításért nem kértem volna ennyit.

A vár első említése 1294-ből maradt fenn. Legrégebbi épületrészeit a déli lakószárny pincéjében derítették fel a régészek, ez lehetett az egykori oklevelekben említett Kán nembeli Gyula nádor leszármazottai által emelt korai vár magja. A birtokuk után magukat Siklósinak nevező nemesi család lakta, szolgaszemélyzetével egyetemben. 1440-re már kiépültek védőművei, melyeket az Ulászló király táborát erősítő Hunyadi János erdélyi vajda sem tudott bevenni. A Garai főnemesi család kihalta után Mátyás király Corvin János liptói hercegnek juttatta, de már a 16. század elején a Perényi főúri család lakta épületeit. 

1543-ban Szulejmán szultán óriási serege alig háromnapnyi viadal után bevonult falai közé. 1686-ban a Budát visszafoglaló Habsburg sereg hadjárata idején szabadult fel az Oszmán Birodalom megszállásától, katonai jelentőségét csak a Rákóczi-szabadságharc után vesztette el véglegesen. Császárhű birtokosai miatt nem robbantották fel, de belső lakóépületeit jelentős mértékben átformálták a barokk formavilág jegyei szerint.1955-ben elkezdődő régészeti feltárás és helyreállítás után kapta meg jelenlegi szerepét. Nagy történelmi időket látott falai között vármúzeumot, szállodát és éttermet rendeztek be. A Magyar Nemzeti Bank 2008. június 4-én ezüst emlékérmet bocsátott ki a siklósi várról, 5000 forintos címletben.

Hál isten itt is gondoltak ránk -ilyen nagy gyerekekre - és volt olyan szoba, ahol ki lehetett próbálni a kiállított tárgyakat ( úgy mint a szigetvári várban ) Hát mi rögtön megtaláltuk a nekünk legjobban álló tárgyakat, amiben büszkén pózolhattunk :-))))))))))

  

Hugi gázálarcban szimulálja a vész helyzetet :-)

Roham sisakban és jókedvű is vagyok :-)

Na ezt a zöld bilit ráhúztuk Kinga fejére is :-)

István meg a pirosat kapta el és szimulál :-)

Siklós után indult a II. bevetés azaz akarom mondani kostólás :-)

Tétován sétálgattunk és megérzésünkre hallgatva beültünk a Kemencés pincébe, ami így a fenti képen azt sugallja, mintha vendégségben lettünk volna egy háznál. Itt tanárúr fogadott minket, aki a borász volt, de tanár volt a fő hivatása. Itt a Cabernet sauvignon, Muskotály ottonel, almás fahéjas, tokaji ékszer, diós, mandulás és az ürmös vörös bor fogyott illetve kortyolgattuk.

 

A fenti helyen tényleg csúcs minőségű zsíros kenyereket kaptunk - de beszéljen a fotó :-)

 

Az egész napot itt zártuk le: Fritsch pince.

Itt már csak egy fajta bort ittunk: Villányi Syrah a 2010-es évből.

Pizzázással zártuk a napot este, az is finom volt, jó volt - ezután már csak Kingára várt, hogy hazavigye a bandát kocsival sötétben, amit nem annyira lájkolt, de ügyes volt és nagyon vidám, tartalmas napot tudhattunk magunkévá - köszönet  mindenkinek! :-)

Május 12:

Ma reggel bekopogtak a háziak és nagyon aranyosak voltak, hoztak nekünk ajándékba saját házi kenyeret és egy üveg jó bort! Megköszöntük és jól el is beszélgettünk velük újra. A kenyér már reggelire el is fogyott. Aztán lelkesen indultunk Pécs felfedezésére a cél az új Zsolnay-negyed volt!

Pécs mindig soknemzetiségű település volt, kulturális rétegek rakódtak egymásra, nemzetiségek hagyományai, értékei ötvöződtek két évezredes története során. Magyarok, horvátok és svábok ma is békében élnek egymással gazdag kulturális polaritásban, így nem meglepő, hogy a város 2010-ben Essennel és Isztambullal együtt Európa egyik kulturális fővárosa lett.

2005-ben elfogadott és győztesnek hirdetett pályázat döntő részét a civilek írták, így a Pécs2010 Kulturális Főváros projekt valóban Pécs programja volt. A program 4 kulturális beruházásra épült: Pécsi konferencia- és koncertközpont, Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, Múzeumok utcája és a Zsolnay Kulturális Negyed. Ezeket még kiegészítették közterek és parkok újjáélesztése. Pécs 1998-ban elnyerte az UNESCO Városok a békéért-díját a kisebbségi kultúrák ápolása, valamint a balkáni háborúk menekültjei iránt tanúsított befogadó, toleráns hozzáállása miatt. A város 2007-ben harmadik, 2008-ban pedig második lett az Élhető Települések (The LivCom Awards) nemzetközi versenyének 75 ezer és 200 ezer lélekszám közötti települések kategóriájában.

Meglepően hamar megtaláltuk a parkolót és a bejáratot GPS nélkül Pellérdről :-) Az idő nagyon jó volt, túl forró is volt, de inkább mint hogy essen. A negyedbe egy hídon keresztül lehet belépni, mely egy fő út felett vezet. Elsőként a Rózsaszín kiállítást szerettük volna megnézni.

 

A „Kezdetben volt a rózsaszín…” című gyűjtemény a használati tárgyak legjavát kívánja a látogatók elé tárni. A kiállítás megmutatja, hogy az első évtizedekben ezek a tárgyak nagyobbrészt kézzel készültek, ezért nem találunk közöttük két egyforma kinézetűt. A „rózsaszíneknek” hol a kiöntőjük, hol a fülük, hol az alakjuk, de gyakran a külső mázuk színárnyalata is különbözik a egymástól. Legtöbbjükön látszik a magas életkor, de életben maradásuk bizonyítja, több mint száz éven keresztül szeretettel és vigyázva használták őket. 

A rózsaszín használati tárgyak az évek során fürdőszobák, konyhák, ebédlők és dolgozószobák kedvelt tárgyaivá váltak. Hazánkban ugyanúgy, mint a szomszédos országokban. Használták ezeket a termékeket falun ugyanúgy, mint a városi háztatásokban. A legtöbbet egyszerű tányérból, boroskancsóból és zsíros, illetve lekváros bödönből készítettek. Kedveltek voltak a rózsaszínek városi éttermekben és otthonokban ugyanúgy, mint vidéki fogadókban, háztartásokban. 

A „Kezdetben volt a rózsaszín...” című kiállítás Winkler Barnabás több évtizedes gyűjtőszenvedélyének eredménye. Winkler Barnabás DLA, építész, akadémikus, a művészetek doktora. Közel négy évtizede, hogy egy családi örökségből hozzá kerülő boroskancsó felébresztette Winkler Barnabás „rózsaszínek” iránti szeretetét és elindította gyűjtőszenvedélyét, melynek eredménye a most bemutatásra kerülő ezer darabot meghaladó együttes. 

 

A Zsolnay Kulturális Negyed a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa projekt legnagyobb beruházása volt, mely a pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktúra területének nagy részén épült 2 év alatt. A több mint 11 milliárd forintos beruházásnak köszönhetően új életre kelt a porcelánmanufaktúra 5 hektáros területe. A Közép-Európa egyik legnagyobb gyárépület együttes rehabilitációja során megvalósuló kulturális negyed tartalmilag négy részre tagolódik. A Míves negyed legfontosabb eleme a Zsolnay családdal és történettel kapcsolatos kiállítás, valamint a Gyugyi-gyűjtemény. Ezekhez kapcsolódik a felújított Zsolnay-mauzóleum, az Alkotó- és Inkubátorház, valamint a Kézművész utca üzletsora. Az Alkotó negyed ad helyet kulturális intézményeknek, vendéglátóhelyeknek és fesztiváloknak.

A kiállítás mindenkinek nagyon tetszett, utána mentünk az Interaktiv Laborba, ahol mindenféle érdekes tudományos játék várt minket és a többi érdeklődöt. Persze formában voltunk, elindult a nevetés, jókedv kezdve a torz tükröktől egészen az egymást lökdöső labdákon át a vadászrepülő vezetésig :-)

Itt mindenki csodaszép - dagi és hosszúnyakú :-))

Labor Interaktív Varázstér

A természettudományok – s azokon belül is elsősorban a fizika – felejthetetlen, legendás hírű népszerűsítője Öveges József volt, aki sokszor álmodott arról, hogy lesz majd Magyarországon egy olyan intézmény, ahol a látogatók kedvükre kísérletezhetnek, s „megérinthetik a tudományt”. Öveges József ezt a képzeletbeli házat a CSODÁK PALOTÁJÁNAK nevezte. 

A Pécsi Tudományegyetem Fizikai Intézetének munkatársai, az általános- és középiskolák fizikatanárai régóta dédelgették a gondolatot, hogy Pécsen is létrehoznak egyet. 2008-ban Sebestyén Zoltán, Rátz Tanár Úr Életműdíjas fizikatanár a Pécs 2010 civil kezdeményezések pályázatán díjat nyert a „Csodák Pécsi Palotája” pályázatával. A döntő lökést a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa program megvalósulása hozta. A helyszín megtalálását követően végül a Zsolnay Labor Interaktív Játszóház Projekt elindult, és a Zsolnay Örökségkezelő támogatásával testben és/vagy lélekben ifjú szakemberek 2011 végére elkészítették, összeállították az első 30 kísérleti eszközt, játékot.

Itt éppen vérremenő küzdelem van Isti és Hugi között - ez olyan levegőfújó labdaterelgető :-)

Miután kiéltük magunkat a negyedben visszaautóztunk a belvárosba és besétáltunk a Székesegyházig, amit sajna nem lehetett alaposan belülről megnézni, mert éppen esküvő volt.

A Pécs óvárosában található pécsi székesegyház (Pécsi Szent Péter és Szent Pál Székesegyház, nevezik vártemplomnak, székesegyháznak, bazilikának is), melyet Szent István király idejében alapítottak, több évszázad stílusjegyeit hordozza magán. Legjelentősebb átalakítása Pollack Mihály nevéhez fűződik. A dóm külseje néhány vonásban klasszicista lett, de zömében a gót stílusjegyek uralkodnak. Az 1882-1891 közti újabb átépítés során nyerte el a mai formáját. Az építész Schmidt Frigyes volt, akinek az volt az elképzelése, hogy a templomot neoromán stílusúvá alakítsák vissza. 

A dóm az UNESCO által világörökségnek nyilvánított ókeresztény sírkamrák közvetlen közelében helyezkedik el. A pécsi székesegyház az első templom az országban, amely a további romlás megakadályozására légkondicionáló berendezést is kapott. A székesegyház „basilica minor rangra emelkedett, amikor 1990-ben II. János Pál pápa pécsi látogatása során ellátogatott az épületbe.

 

Újra kiértünk a Széchényi térre, ahol még tartott a kirakodó vásár.

Kis infó a térről:

A Széchenyi tér a pécsi belváros közigazgatási, kereskedelmi és idegenforgalmi központja. A középkorban a város piactere volt, itt állt a városháza és a plébániatemplom. Széchenyi nevét 1864 óta viseli, előtte a legkülönbözőbb elnevezései voltak: Fórum, Városi piacz, Főtér. A tér a város egyik központi elhelyezkedésű, emlékművekben gazdag, észak felé fokozatosan emelkedő tere, ahová sugárszerűen tizenkét utca torkollik. A tér főbb látványosságai a Gázi Kászim pasa dzsámija, a Városháza, a Megyeháza, a Nádor Szálló, a Zsolnay-kút, az Irgalmasrendi templom, a Szentháromság-szobor és Hunyadi János bronz lovasszobra. A teret a Pécs2010 Kulturális Főváros projekt keretein belül felújították.

Majd itt kitaláltuk, hogy jó lenne fagyizni így bevettük magunkat a Király utcába a sétáló övezetbe.

A Király utca a belváros legismertebb sétálóutcája, melyben számos műemlék jellegű, nevezetes épület látható. 1864-ben nevezték el az utca Széchenyi tér és Felsőmalom utca közti szakaszát Király utcának, Király József pécsi püspök tiszteletére, aki 1807-1825 között töltötte be a tisztségét. A Király utca elején található a szecessziós hangulatú Palatinus hotel, melyet 1915 májusában adtak át Pannónia Grand Hotel néven. 
Az utcán egykor villamos haladt, melynek emlékét emléktábla őrzi. Az utca középső részén található a Pécsi Nemzeti Színház, mely 1893-1895-ben épült és 1895-ben nyitotta meg kapuit a Bánk bán című darabbal. Számos étterem, kávézó és galéria található a korzó mentén, melyen végigsétálva érdemes a házak emeleti homlokzataira is felnézni, ahol gazdagon keretezett ablakokat, rozettákat látni.

Na kérem - ott van pár fagyizó, de hogy mi épp a legrosszabbat fogtuk ki - na ehhez is tehetség kell. :-) A leggelyebb, édes fagyi volt...ááá -semmi kellemes íz...na erről ennyit. Jöttünk is vissza és Hugival megnéztük a Gázi Kászim pasa dzsámiját, mint kultúrmorzsa. Kingáék addig kint pihentek a napsütésben.

A Gázi Kászim pasa dzsámija vagy Belvárosi Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom a magyarországi török-iszlám építészet legmonumentálisabb alkotása, Pécs egyik jelképe. A dzsámit Gázi Kászim 1543-1546 között építettette. Mérete hosszában és szélességében száz lépés. Ma a katolikus templomként működik. A 16. század második felében épülhetett a 12. században épült Szent Bertalan-templom köveiből. Az 1660-as években Evlia Cselebi, a neves török utazó is elragadtatással írt róla.

Az elkészült török templom a város nagy dzsámija lett. A középső négyszögletes rész az, ami török kori, melyet nyolcszögletű dobon nyugvó kupola fed. A délkeleti, délnyugati és északkeleti homlokzaton egymás fölött két sorban szamárhátíves ablakok vannak 4-4, illetve 3-3. A templom belsejében a megmaradt vakolatrészeken jól látható a török díszítés, a Korán-feliratok. Berendezései barokk ill. rokokó stílusúak voltak. A jezsuita rend feloszlatása után a város tulajdona lett a templom.

Rövid séta és nézelődés után kissé fáradtan, de élményekkel teli még visszamentünk az apartmanba. Ott egy búcsú vacsora után kimerülten döltünk az ágyba.

Május 13:

Mint minden nyaralás, ez is gyorsan eltelt - főleg ilyen jó társaságban ! :-) Mondom őszintén, nem is a hely a lényeg, ahol vagyunk, hanem az emberek, AKIKKEL vagyunk! Ez nagyon igaz, ha belegondolsz! Lehetsz a világ legszebb helyén egy szörnyű emberrel, nem fogod magad jól érezni vagy lehetsz a szerelmeddel akár csak egy faházban itthon egy kis faluban és olyan boldog vagy, hogy repülni tudnál! Ugye, hogy igazam van ? :-))

Összepakoltunk és utána egy búcsú ebédre kimentünk a falu ismert éttermébe.

Ebéd után egy vidám kép, majd megható búcsú egymástól és mindenki ment haza. 

Nagyon szuper és vidám nyaralás volt! Nagyon köszönjük kedves Kinga és István! 

Örülünk, hogy ilyen nagyszerű barátaink vannak és mint tudjuk a barátok nagy kincsek így nagyon megbecsüljük Őket!! Viszlát a legközelebbi hétvégéig!

Képek: 

saját állományból

Források:

http://www.szigetvar.hu/

http://hu.wikipedia.org/
http://www.zsolnaynegyed.hu/

http://www.zskn.hu
http://www.palkonya.hu