A hosszú jövős-menős nyaralás után szerettünk volna egy tényleg laza hétvégét.
Így esett Zebegényre a választásunk !
Jó levegő, szép táj és kis település ergo kevés ember, nyugalom.
Nem tévedtünk - ez mind beigazolódott! :-)
Gyönyörű hétvége volt, meleg, napsütéses...vonattal lementünk a Nyugatiból, majd egy olyan 10 perces séta után fel a kis dombra, értük el szállásunkat.
Érkezésünket bearanyozta ez a két aranyos, édi-bédi kutyus az utcánkban,
akiket elhalmoztunk szeretetünkkel már az első találkozáskor :-)
Mint utólag kiderült, ott laktak az utcában, volt gazdijuk, de mindig az utcán lógtak :-)
A szállásunk, apartmanunk csodás volt - ennél már csak a kilátás volt szebb a teraszunkról! A Dunakanyar a kanyargó Dunával és a csodás hegyekkel nappal és éjszaka is csodás volt - jó is volt ott borozni esténként :-) Hugi örült a szoba bekészítésnek is - kis üveg vörös bor és csokik :-)
Vasárnap lévén egész sok turista volt, kirándulók, biciklisták a pici belvárosban. Megszerettük volna nézni az itteni jellegzetes Római katolikus templomot, de zárva volt, csak az ajtón lehetett bekukucskálni. A templomot és berendezési tárgyait is Kós Károly és Jánszky Béla tervezte. A gazdag belső díszítést pedig a gödöllői
iskola tanára, Kőrösfői-Kriesch Aladár és tanítványai készítették.
A pici faluban nem sok minden volt hál isten csak egy közért, egy kocsma, egy kis kajálda, egy cukrászda és egy szuvenír bolt. Na hát ide rögtön bementünk nézelődni a templom nézés után és Hugi kapott is egy aranyos karkötőt tőlem :-)
Ez a kalap, annyira jól állt nekem, hogy azonnal..vissza is raktam, de a kép sajnos megmaradt :)
Kirándultunk egy kicsit fel a Kálvária dombra. Igy utólag kár hogy nem hétfőn sétáltunk fel a dombra, mert akkor láthattuk volna a Szőnyi István Múzeumot és Farkas Vince hajóskapitány hajózási múzeumát (amelyek ugye hétfőn zárva vannak), mivel azok akkor hétfőn zárva voltak. Ott található állítólag egy olyan varázspálca, mely DK Ázsiából származik és teljesiti a kivánságaidat, ha megfogod...
Mentünkben :) felfelé épp kapóra jött egy lefelé haladó gyerekcsoport, na a tizenéves srác - kérésünkre - csinált is vagy 4 képet és utólag megnéztük ezt az egyet csinálta csak :-)
Az út a Kálváriahegy lábánál lévő Sziklaszentély mellett halad el – a hagyomány szerint eredetileg
remetebarlang volt és lakója faragta a barlang falán látható Szűz Mária
domborművet. 1938-ban díszes homlokzatot és kovácsoltvas kaput építettek a barlang elé. Szép kis hely, érdemes megnézi. Innen folytattuk utunkat fel a Kálvária hegyre. Útközben csodálatos a kilátás Zebegényre!
Felérve valahogy olyan spirituális érzésünk volt - az egész helynek van egy pozitiv kisugárzása, olyan magyarságtudat és nyugalom, harmónia érzésem volt. Érdemes ide ellátogatni, ha gondoljátok.
A zebegényi országzászló és hősi emlékmű az 1930-as években Maróti Géza tervei alapján épült emlékműegyüttes a börzsönyi falu fölé magasodó Kálváriahegyen, ahonnan festői panoráma nyílik a Dunakanyarra.
Szép idő volt, így elsétáltunk egy pár kilométert délre, a folyóparton pár gyerek még fürdött is, páran sétáltak, bicikliztek - olyan idilli volt a tájjal együtt.
Vasárnap délután lent a kis kajáldában ettünk egy finomat sörrel kisérve, de hétfőn már délután be volt zárva, így maradt a közért, ahol bevásároltunk és Huginak köszönhetően egy romantikus tésztavacsorát fogyaszthattunk el szállásunk teraszán.
Itt meg Mókus sörözö előtt az én kis Mókusom :-)
Iszom a muskátli hangulatban a Mókus sört :-)))
Egy romantikus blogbejegyzés és eme hét-vége :-))
Források:
Képek: sajátok
Szöveg: wikipedia és saját kútfőből :-)
nekünk is tetszett, nyugodt hely!
VálaszTörlés