Utam a Hunok földjén: Őrségi tájakon, május 5

Május 7:

Kinézve szállásunk ablakán nem lettem túl boldog, mivel azt láttam hogy elég rendesen esett az eső. Bár tudom az eső kincs a földeknek, de nem a turistáknak :-) Mivel net nem volt a házban, gyors fejtőrés mi legyen...megcsörgettem tesómat, majd pár perc múlva visszahivott. Elmondtam neki, hogy kellene valami ötlet hová menjünk, mert hétfő lévén múzeumok zárva. Így telefonon egyeztetve hamar kiderült, hogy a legközelebbi lehetőség fedett programra a magyar határ mellett lévő Lendava, azaz Lendva vára Szlovéniában. Megköszöntem tesómnak az értékes infot és Hugi által elkészített ízletes virslis büféreggeli után már indultunk is a határ felé.

A határ után a körforgalom második kijáratán hajtottunk ki, így nem kellett pályamatricát venni, mert rá tudtunk menni a pálya melletti kis utra ami egyenesen Lendava felé tartott. Pár kilométer és már ott is voltunk, a parkoló üres volt - hétfő révén így szépen, kényelmesen felsétáltunk a kis dombra a várhoz.

Annyi kérdés még volt, hogy euro hiányában ( mivel nem készültünk külföldi kiruccanásra ) elfogadják e a forintot. A bejáratnál nagyon kedves hölyg fogadott magyarul és mondta, hogy persze fizethetünk forintban, de 300 Ft al számolják, így a belépő 1200 Ft volt fejenként.

Lendvai vár (Lendavski grad) - A római korban a környéken Halicanum névvel katonai állomás állt a Poetovio és Savaria közötti hadiúton. A Lendva folyó melletti település már 860-ban létezett, ekkor adományozta Német Lajos király a salzburgi püspöknek. Már a 12. században állt a település feletti hegyoldalon, első írásos említése 1192-ből kelt. A település a török harcok alatt viszonylag keveset szenvedett. A 16. – 17. században a reformáció egyik fontos szellemi központjai is volt nyomdával, híres prédikátorokkal. Mai alakjára 1690 és 1705 között az Eszterházy hercegek építtették át. Alaprajza L alakú az akkor uralkodó I. Lipót császár tiszteletére. 1848 szeptemberében és 1849 júniusában nemzetőrei visszaverték Jellasics horvát bán csapatainak támadását. 1867-ben városi és járás-központi rangot kapott, gyors fejlődésnek indult.

A 19. században belülről jelentős mértékben átépítették, két emelete felett festői manzárd-tetőzetet alakítottak ki. Egészen 1945-ig az Eszterházy család birtokában volt. A vár épületében 1973 óta galériamúzeum (Galerija-Muzej) működik. Jelenlegi gyűjteményei: Oloris régészeti kiállítás, mely a közeli Alsólakosban talált bronzkori leleteket mutatja be, Vár a vártán című történelmi kollekció, mely a végvárak emlékeit eleveníti meg, Lapidárium az egykori várfal maradványaival, Néprajzi tárlat hetési népi textíliák felvonultatásával illetve Zala György szobrászművész emlékszobája.

Itt Adrika a hátsó török kolléga tekintét próbálja utánozni :-)

Először a földszinten lévő nagyon gazdag és értékes lepkegyüjteményt néztük meg. Ezután mentünk fel az első emeletre a török kiállítást megtekinteni.

A vár állandó történelmi kiállítása a török veszedelem idején az Európa védőbástyáit képező várak történetét mutatja be. A lendvai vár is e védelmi rendszerhez tartózott. A környéken a legjelentősebb csatára 1603-ban került sor, de a várat a töröknek nem sikerült elfoglalnia.

Lendva híres szülötte Zala György szobrászművész. Legismertebb alkotása a milleniumi emlékmű a budapesti Hősök terén, de modellt ült neki Ferenc József és Erzsébet királyné is. Emlékszobájában számos köztéri szobra megtekinthető kicsiben.

Itt megleptem Hugit és hátulról úgy ráakasztottam az esernyőt, hogy sehogy nem tudta leszedni és annyira megnevetettem, hogy nem bírt magával :-) Hiába ez van, bírja a humorom :-)..ő mondta :-)

A késő bronzkori Oloris régészeti kiállítás nevét a Lendva melletti Alsólakoshoz közeli település latin nevéről kapta. Az olorisi leletek között legtöbb az agyagtárgy. Ez a kiállítás szemmel láthatóan még a hetvenes-nyolcvanas évek terméke, azóta nem nagyon nyúltak hozzá.

A néprajzi kiállítás a muravidéki magyarság kulturális örökségét, a hetési népi textíliákat mutatja be. A tájékoztató szövegek négy nyelven íródtak.

A padlástérbe is flementünk, ott egy érdekes, elvont tárgyakból volt kiállítás... Végül is nagyon jó és tartalmas program volt és az eső is elállt mire végeztünk és leértünk a kocsihoz. Ezután gondoltam ( mivel láttam a várablakból ) menjünk el a pár utcára lévő Sparhoz és vegyünk pár szlovén finomságot. Nagyon jól odataláltunk min a várhoz mind a Sparhoz térkép nélkül abszolút fejből navigáltam :-)

Tényleg sikerült venni pár jó kis dolgot: szlovén vörös bort, áfonyakompótot, sört és pár fincsi joghurtot, köztük a fenti képen lévő isteni jóóóó kókuszos joghurtot ( ami itthon is kapható néhány piacon - Adrika talált rá! ) Mivel hálisten javult az idő és kisütött már a nap visszaindultunk a magyar oldalr elvégre ez egy belföldi nyaralásnak indult :-) ( de tény hogy kellenek a pozitív meglepetések és a spontaneitás is, melynek eredménye, sok olyan esemény ami nem jönne be az életünkbe ha nem járnánk nyitott szemmel )

Késő délután értünk vissza Őrségbe és útközben megálltunk Csesztregen, egy nagyon takaros kis templomnál. A belseje igényesen felújjított és a bejáratnál érdekes, tanulságos történetek és szövegek olvashatók - ilyeneket nem nagyon láttunk még templomoknál.

A település első említése 1257-ből való Cheztregh néven. A térségben csak itt volt átkelési lehetőség a mocsaras Kerka környékén, így hamar központi jelentőségre tett szert, 1322-ben már vámot is szedtek a folyón átkelőktől. Temploma 1334-től ismeretes. A település urai a Bánffyak voltak, a birtok személyzete nagyrészt a csesztregi lakosságból tevődött ki.

A fent említett bejáratnál lévő érdekes történetekből lefotóztam az egyiket, nagyítsátok ki a képet!

Mivel egész nap nem ettünk normális ételt, este már jó volt leülni a hangulatos, egy kis privát tó partján lévő romantikus Berek Halászkertbe, Bajánsenyén. Csaj ajánlani tudom mert szép helyen van, kacsák a tóban, lovak a fűben, madarak a fákon :-)... Most így utólag belegondolva csomó állatot láttunk az Őrségben szabadon a természetben úgy, mint: cicát, kutyát, gólyát, sast, fácánt, szamarat, lóvat, vadnyúlat

A vacsora leirhatatlanul finom volt: Adrika vadragulevest evett és..

tengeri halat az elmaradhatatlanul helyi tejfölös dödöllével.

Én meg a harcsahalászlé mellett döntöttem és tökös-mákos rétessel zártam :-) Este hazamentünk és házigazdánk, Oláh Úr kedvesen üdvözölt minket és ajándékba hozott házi sonkát és zöldésgeket. Leültünk és elmondtuk neki merre jártunk, nagyon kedves ember.

Május 8:

Mai utolsó teljes napunk az Őrségben, melyet nyugodton mondhatom maximálisan kihasználtunk...

Kerkafalva - itt volt a szállásunk

Egy bőséges házisonkás, szalonnás reggeli után már vettük is az irányt a közeli Szentgyörgyvölgy felé.

A Kerka-patak környéke már az őskorban is jó körülményeket biztosított a megtelepedésre. Szentgyörgyvölgy határában kilenc lelőhelyet találtak a régészek: egy újkőkori, egy rézkori, egy római kori és hat középkori leletanyag került elő. A Szentgyörgyvölgy és Márokföld között lévő Pityer-dombon a kutatók egy jelentős újkőkori falu nyomaira bukkantak, melynek főként kerámia leletei jelentettek szenzációt.

Az első világháborút követő, 1920. június 4-én aláírt trianoni diktátum új helyzetbe hozta a települést. Az 1922-ig húzódó, vitákkal kísért határkijelölés végül a magyar oldalon hagyta Szentgyörgyvölgyet, de létrehozta az ún. kettős birtokosokat, akiknek a határ mindkét oldalán voltak megművelendő földjei.

Szent György tiszteletére szentelt római katolikus templomának szentélyfreskója a Dorffmeister iskola munkája, oltára, szószéke radkersburgi faragóművészek alkotása.. Kutatók valószínűsítik, hogy egy középkori templom- melynek első említése 1202-ből származik- helyén, sőt anyaga felhasználásával fogtak hozzá a templom felépítéséhez 1774-ben. A félköríves szentélyű, bádogsisakos, homlokzati tornyú, egyhajós templom, barokk stílusú, téglalap alakú, mindkét végén bejárattal rendelkezik, mennyezetét 88 db téglalap alakú, kék színű fatábla alkotja. A templom belsejének déli oldalán emelkedik a koronás szószék, a többi oldalon faoszlopokon nyugvó karzatot találunk. Ebből csak a két középső tábla a kivétel, ahol barnás színű virágdíszmotívumot találunk körirattal, míg a többi tábla fehér bárányfelhő motívumot ábrázol. Ezt a felírás szerint "festette Patkó András 1829-dikben. A mennyezet tábláihoz hasonlóan a karzat alsó részét is 37 db - szintén téglalap alakú - kazetta díszíti. Ezeken kék, fehér, fekete, hímzésmintákra emlékeztető virágos és csillagos díszeket láthatunk.

Minden turistának látnia kell ezt a gyönyörű kis ékszerdobozt. Tényleg nagyon egyedi a festés színe, a diszítés is.

Ezután Velemérre mentünk. Idővel aznap nagyon szerncsések voltunk, végig szépen sütött a nap.

Utunk ebben a csodás időben fantasztikus volt, alig volt forgalom, mindenhol csend és nyugalom fogadott minket.

A középkori templomáról ismert Velemér Vas megye délnyugati szögletében, a Belső Őrségnek nevezett tájegységben található. Nyugatról Szlovénia, délkeletről Zala megye határolja. A falu a patak mentén futó országút két oldalán fekszik. A jellegzetes szeres település tengelyében haladó országutat inkább csak szántóföldek szegélyezik, mert a házak többsége az országúttal párhuzamosan futó dombokon épült.

Írott forrásokban a 13. század végétől bukkan fel változó neveken: az eredeti helységnév - temploma után - "Szent Trinitas" vagyis Szentháromság falva. Későbbiekben a Velemér név maradt fenn, ami "fehér fényt" vagy "napsütést" jelent. Kapcsolatba hozható még Valamár herceg nevével is, aki az 5. század derekán Pannóniában telepedett meg a keleti gótok egyik vezéreként.

A 13. század végén a Szentháromság tiszteletére szentelt kora gót templom a falu határában áll, nagyobb átalakítások nélkül, középkori állapotában vészelte át az évszázadokat. Freskóit Aquila János festette, akinek további négy településen maradtak fenn munkái a környéken.

Itt éppen sikerült valakit megkérni egy fotóra, hát a torony teteje nincs benne, de azért elég jó lett a kép :-) A pech az volt, hogy pont kifogtunk egy szép nagyszámú nyugdijas csoportot, így dugig volt a templom.

Volt egy idegenvezető néni is a templomban, sok érdekeset mesélt, de ami nagyot ütött az a sztori, amikor egy óvódás csoportból, az egyik kis lurkó megkérdezte tőle: Ott bal oldalt a néni miért mobilozik ? :-)))) Tehát itt a fenti képen látható, a boltív bal oldalán egy szent kezére hajtja a fejét és erre hitte, hogy telefonál :-) - nagyítsátok ki a képet :-)

Ez a jellegzetes szeres település látható a legtöbb őrségi faluban, mint itt Veleméren is.

Még a temlomnál az info táblán láttunk egy hírdetést, hogy fészerből eladó számos használati tárgy. Gondoltuk megnézzük és Adri vett is egy szép vázát én meg egy könyvet.

Egy helyi házban Habán kermáiával foglalkoztak, megnéztük a remekműveket. Tényleg tiszteletre méltó mennyi mindent tudnak az emberek kézügyességgel megkreálni.

Ime egy rövid irás a helyi mesterségekről:

Az Őrség mesterségei

A paraszti életben az emberek régen a mindennapi használati tárgyaik jelentős részét saját maguk készítették, de később már egyre több mindent mesterektől vásároltak, melyeket a vásárok alkalmával szereztek be. A helyi igények kielégítésére egyesek kereskedéssel is kezdtek foglalkozni, szatócsboltot nyitottak.

Elsősorban a belső szükséglet kielégítésére termeltek a múltban, háziipar jelleggel. A földművelésben a gabonafélék termesztése állt az első helyen, ezért a feldolgozást végző malomipar jelentős szerepet kapott, s ez által a molnár mesterség. Az Őrségben működött vízimalom, gőz- és hengeres malom. Az őrlésen kívül legtöbb malom tökmagolaj sajtolására is be volt rendezkedve.

A kovácsműhelyek készítették az íjhoz való nyílvesszőket, a házhoz és a gazdálkodáshoz igényelt eszközöket, a lótartáshoz szükséges fém tárgyakat.. A lakatosok a kulcsokat, zárakat, reteszeket, pántokat, ajtóvereteket, a csiszárok a kardokat készítették és élezték.

A hatalmas erdőségek lehetővé tették a fafeldolgozás fellendülését. A legtöbb malom mellett működött fűrészgép, majd létrejöttek a fűrésztelepek. A gerendaház építést idővel az ácsmesterek végezték. Az erdő faanyagot szolgáltatott a kádár(pintér), bognár és kerékgyártó mesterséghez és a faragáshoz is.

A kender és lentermelés miatt jelentős volt a köteles, a szabó és a takácsmesterség. Az Őrségben a szövéshez minden háznál értettek, maguk készítették a lepedőket, abroszokat, kenyér-ruhákat, törülközőket, ruhaneműket és a zsákokat, ponyvákat, szénás-, vetőruhát, valamint a köcöleruhát (amiben az asszonyok a mezőről hordták haza az állatoknak a füvet, répalevelet). Később az erősebb, férfikezet igénylő vászonféléket takácsmesterektől vásárolták.

A népi mesterségek közül talán a legjelentősebb a gerencsérek, ill. fazekasok munkája.

A legjellemzőbb település a fazekasság művelésére Magyarszombatfa, ahová ezután autóztunk el.

Magyarszombatfa Vas megye déli csücskében található, a Welemer völgyben. Első okleveles említése 1366-ból származik. A település szerkezete részben utcára épült házakból, részben ezen házak melletti sikátoron át megközelíthető egy vagy több ház összességéből áll.A keveset termő, sovány földek mellett az agyag nagyon sok családnak nyújtott ezen a tájon megélhetést. Megrakott szekereikkel az itt lakó gerencsérek valaha messzi vidékeket is felkerestek, hogy az általuk készített cserépedényeket gabonára cseréljék.

Ha sétára indulunk a faluban, ma is azt tapasztalhatjuk, mennyire él a régi hagyomány, már ami a gerencsérséget illeti, hiszen szinte minden második házon ott a „fazekas” felirat. Kis műhelyekben, polc-sorral ellátott üzlethelyiségekben kínálják a mai kor igényei szerint elkészült mázas és mázatlan edényeket: korsókat, tálakat, tárolókat, tartókat, amelyekbe aztán tetszés szerint tehetünk tejet, tojást, hagymát, krumplit, szűrhetünk tésztát, de akár használhatjuk tolltartónak, virágedénynek.

A faluban megálltunk egy rövid pihenőre és kis kalória felvételre :-) Utunkat Őriszentpéteren keresztül folytattuk, a következő cél Szalafő volt.

Útközben megálltunk szendvics ebédünket elkölteni, ezután indultunk szállásadónk is ajánlott tökmagolaj szerre.

A Batha portán tökmag-,dió-,mák-,mogyoró-,kendermag-,szölömag-,lenmag-,sárgabarackmag- és csipkebogyómagolajat is vásárolhatunk, melyek gasztronómiai és élettani szempontból is nagyon értékesek. A kiszolgálás kedves, baráti és ha valaki nem vezet még pálinkára is meghívják. Az olajokon kívül számos különleges házi lekvárt is kóstolhatnak, vásárolhatnak - mi erdei gyümölcsöst vettünk és szuper finom :-)

Az olajok közül a legjellegzetesebb a tökmagolaj, tipikusan őrségi ez is. Az Őrség „aranyának” is nevezik. A tök mint élelmezési és takarmány növény.A héj nélküli tök magjából hideg és hagyományos az Őrségre jellemző sajtolási technikával nyert olaj.Sötétbarna színű kifejezetten aromás viszkózus folyadék.A kulináris felhasználás mellett a héj nélküli tökmagolaj gyógyászati célú alkalmazása is elterjedt.

Az olajütés sorrendje: tökmagköpesztés a mag fehér héjának eltávolítása forró vízben való áztatással és szétpattintással, melyet közösen végeztek az emberek. Kb. 15 éve már nem köpesztenek, mióta megjelent a héj nélküli maggal rendelkező töktípus. Ebből sűrűbb lesz a tökmag és zöldebb, mert nincs kiáztatva. Azonban a héjatlan tökmagból csak harmadannyi és sűrűbb olaj lesz. A kiszárított tökmagot ledarálják, a régi gépen akár 2-3-szor is. Az őrleményt teknőbe teszik, melyhez kis sót és forró vizet öntenek. Ezt addig gyúrják, amíg olyan állagú nem lesz, hogy megmarkolva sűrű lé folyik ki belőle. A tökmagkása pirítása addig történik, amíg gőzöl, amíg a víz el nem párolog belőle, s szárazzá válik. Ekkor vigyázni kell, hogy le ne égjen, már csak éppen egy kicsit megpirítani. Így sajtolás közben nem spriccel szét az olaj. A sajtolást két férfi végzi a hajtókerék tekerésével, mely közben a nyomógerendák feszítenek, s az olaj csurog az edénybe. A sajtológép szétnyitása után a tartóból kiütik az olaj nélküli, száraz, összepréselt kását, az ún. tökmagpogácsát. Ezt újból felhasználják, szétmorzsolják, s napraforgó olaj hozzáadásával a gyúrástól kezdve minden műveletet újra elvégeznek vele. Ez a másodja, ami természetesen nem egyenértékű az első sajtolásból nyert olajjal. A másodpogácsát már az állatoknak adták, melytől a tehén teje zsírosabb lett. E házilag készült tökmagolajat sokan szeretik.

És most álljon itt két saláta recept - lányok hajrá, tessék a blog olvasás után a konyhába menni és már ki is lehet próbálni :-))

Parasztsaláta tökmagolajjal

Hozzávalók: 1 kis fej saláta, 2 paradicsom, 1 gerezd fokhagyma, 300 g főtt parasztsonka, 5 ek. tökmagolaj, 2 zöldpaprika, 4 ek almaecet, 100 g morzsolt csemegekukorica, só, bors, 100 g bab.

Elkészítés: A salátát mossuk meg, jól csepegtessük le és tegyük egy tálba. A parasztsonkát vágjuk széles csíkokra, az apróra vágott hagymát, főtt zöldséget, kockára vágott paprikát és paradicsomot adjuk hozzá. A préselt fokhagymát, sót, borsot és a tökmagolajat adjuk a salátához, és óvatosan keverjük vele össze. Végül adjunk hozzá ecetet és a kemény tojásokkal díszítsük.

Klasszikus tökmagolajos saláta

Hozzávalók: fejes saláta, tépő saláta, endivia saláta, és kínai kelsaláta, tökmagolaj.

Elkészítés: a saláta leveleket a szokásos módon készítsük elő (az endíviát és a kínai kelt csíkokra vágjuk). Tökmagolajjal, ecettel, és sóval, pácoljuk. Az ínyencek tehetnek hozzá apróra vágott fokhagymát.

Szalafő után az úgynevezett Hármashatár felé vettük az irányt. Ez az ország azon része ahol három ország találkozik méghozzá milyen csodás természeti környezetben, pici kis falvakkal, barátságos emberekkel, zöld erdőkkel, rétekkel....friss, hegyi levegővel, nyugalommal, csenddel - ez egy nagyvárosban élőnek maga a Paradicsom. A fenti képünk jól ábrázolja ezt milyen szép utakon mentünk. Huginak és nekem is nagyon tetszett, fotóztunk is rendesen - itt láttunk valahol kiugró vadnyulakat - ez nekünk akkora élmény volt :-) Mi tudjuk értékelni az élet ksi kincseit, ajándékait is - ez szerintem jó, hogy ha az ember tud örülni, lelkesedni kisebb dolgokért is az életben :-)

A felsőszölnöki hármashatár (szlovénül Tromeja na Gornjem Seniku) három ország (Magyarország, Szlovénia, Ausztria), ezen belül három település (Felsőszölnök, Magasfok és Rábaszentmárton) találkozásánál található.

A felsőszölnöki hármashatárkőt a trianoni döntés után, 1922-ben állították fel, közvetlenül a három szomszédos ország találkozásánál.

Mivel megszűntek az államhatárok a területen, ezért a látogató szabadon járkálhat a három országból ki, illetve be, a Hármashatárkő körül egy kört megtéve ráadásul pár méter alatt három ország területére léphet a látogató.
A Hármashatár az egész kistérség kedvelt szimbóluma, a Hármashatár elnevezés szerepel étterem, vadásztársaság, együttesek nevében is.
A Hármashatárkő szlovénül Tromejnik, németül Dreiländerecke.
A Hármashatárkő és területe három kiemelt nemzeti természetvédelmi terület is egyben, ezek az Őrségi Nemzeti Park (Magyarország), a Dreiländer Naturpark Raab (Ausztria) és a Krajinski Park Goričko (Szlovénia).

Első pici település Apátistvánfalva volt. Semmi forgalom, emberek is alig, a teljes nyugalom falva. Itt annyira mesebeli szép volt a táj, hogy megálltunk az út mellett egy picit. Gomolyfelhök, kék ég, zöld fű, sárga virágok - mint valami álomban :-))) ja és a jó levegő...!

A település az Őrségi Nemzeti Park területén, az osztrák-magyar-szlovén Hármashatárnál, az osztrák határátkelőtől 10, a szlovén határátkelőtől 3 kilométerre helyezkedik el. Közeli települések: Alsószölnök, Kétvölgy, Orfalu és Szakonyfalu. Településszerkezetét a szórványbeépítettség jellemzi. Egy-egy ház külön dombtetőre épül, és körülötte helyezkednek el a művelt földek és legelők.

Területe 1978 óta szigorúan védett és 2002 óta a nemzeti park része. Alpokaljai dombságon fekszik, erdőkkel és dombokkal körülvéve. A vidékre jellemző az európai szinten is ritka növény- és állatvilág, amely különösen gombákban és lepke faunákban gazdag.

Különlegességnek számít a rózsaszín virágú sömöröskosbor, a lilavirágú, széles levelű ujjaskosbor, valamint az országos viszonylatban is ritka előfordulású, struccpáfrány sokszor embermagasságúra megnövő példányai.

A mészkerülő erdei fenyvesek lejellemzőbb növényei a boróka, a szőrös nyír, a korpafüvek, s csaknem megtalálható valamennyi körtike faj, és a fekete s vörös áfonya.

A háborítatlan tiszta levegőjű természeti környezetben igen változatos az állatvilág is, a kis és nagyvadak mellett értékes fészkelő madaraink a fekete gólya, a darázsölyv, a haris, a kék galamb, a keresztcsőrű, a süvöltő és a tüzes fejű királyka.

Kétvölgy egyszerüen mesés, smaragdzöld rétek és erdők között kanyargó keskeny úton haladunk, szórványosan található csak pár ház az út közelében, az út kis szerpentinként kanyarog le a dombról a völgybe, hogy azután újra felfelé haladjon tovább.Útközben egy struccfarmot láttunk ,meg, naná hogy megálltunk, de a strucc úr és hölgy nem fogadott barátságosan minket. Ha közeledtünk ránkcsöörztek és félelmetes hangot adtak ki :-)

Kétvölgy település Vas megyében az Őrségi Nemzeti Park területén fekvő kis falu. 2002 évig zsákfalu volt, majd a szlovén határ 2002 évi megnyitása óta a település látogatottsága egyre nő. Beépítettsége a környező falvakéhoz hasonlóan egyedi, szórvány jellegű.

Kétvölgy Fő u.36. szám alatti ..048/28..helyrajzi számon nyilvántartott boronaház 8188 törzsszámon MJ védettségi fokozattal. az országos úti könyvekben, turisztikai kiadványokban a településen belül – mint népi műemlék- látványosságként feltüntetett műemlékvédelmi oltalom alatt lévő épület. Az eredeti helyén helyreállított, zsúpfedeles, döngölt agyagpadlós, boronafalu, füstös konyhás ház valaha kerített háznak épült, de mára csak a szoba és konyha egység maradt fenn.

Nem hiányozhat az ablakokból a magyar virág, az igazi falusi muskátli, melyet lábosokban tettek elődeink a ház ablakaiba.

Kétvölgy egyik nevezetessége a harangláb, de mivel nincs utca így utcanév sem, nem egyértelmű, hogy találkozol vele, de az egyik dombon a temető után rábukkantunk :) Két kis őrzője is volt egy kutyus és egy cicus.

Innen relative hosszabb út vezetett vissza Magyarlakon, Kondorfán és Őriszentpéteren keresztül Pankaszra.

A történelmi Őrséghez tartozó, Zala völgyében fekvő település első okleveles említése 1393-ból származik (Pankaz). Ekkor a falu lélekszáma alig haladja meg az ötszázat. A helység neve a Pancoz/Pangracius/Pongrác személynévből ered. Egyházilag a közeli Nagyrákoshoz tartozik. Temploma nincs, különösen értékes műemléke az 1754-ben állított „szoknyás” harangláb. Az építmény fa szerkezete tölgyfából készült, a harangot fazsindely védi, a harangozót és magát az „épületet” pedig rozsszalmából készült zsúp. A felhasznált fa természetes színével, bárdolt vagy simított felületével, tökéletes szerkezetével, jó arányával a szerkezet és forma egységéről tanúskodik. Műemléki helyreállítására 1965-ben került sor. Érdekessége, hogy a toronytörzs és a sátortető szerkezeti részei jó állapotban voltak, így az idők folyamán elpusztult szerkezeti elemeket a harangtorony lebontása nélkül cserélték ki.

Hugit feltétlen el szerettem volna vinni a festői, megkapóan szép Vadása-tóhoz Hegyhátszentjakabra. Itt laktunk anno 2 éjszakát Maci haverommal még 2005-ben...akkor nagyobb élet volt, most egy büfé, étterem se volt nyitva, alig voltak emberek...Mivel májusban jártunk ott és ráadásul estefelé értünk már oda, fürdeni sajna nem tudtunk :-(

A tó az Őrség északkeleti csücskében, a Vízmelléki és a Malom patak összefolyásánál fekszik. Nevét a legenda szerint a szentgotthárdi csatában jeleskedő Jakab vitézről nyerte, aki jutalmul megkapta a községet. A középkor óta létező falut ma már jobbára a mellette kiépített Vadása tóról ismerik a látogatók. Elnevezése a szájhagyomány szerint a patak mentén ásott róka lyukaknak köszönhető, innen kapta a patak a vad-ásta, majd Vadása nevet.

A tavat 12 forrás táplálja, vize kristálytiszta. Kialakítása a 20. század elejére tehető és a Sigray grófoknak köszönhető. Később a területet teljesen elhanyagolták. 1968-ban, a helyi lakosság összefogásával kezdődött meg a tó rendbetétele. Azóta a környék egyik legismertebb üdülőövezete lett. A kis előtározó, mely ritka vízimadarak élő- és költőhelye (pl. kontyos réce, nagykócsag, laposcsőrű víztaposó), valamint a nagyobb, strandot is elviselő alsó tó egy kettős tó-együttest alkot.

A Vadása tótól egyenesen Szaknyérre vezettem, mert kiváncsiak voltunk, hogyan is néz ki a legkisebb település Őrségben, legalább csak érintőlegesen pár percre. Teljesen üres volt a falu, illetve nem is, volt ott két gyerek akik úgy néztek ránk mint az UFO-kra :-) A faluban a fenti képemen látható kis templom a fő nevezetesség és a páratlan csend és jó levegő!

A történeti Őrséghez tartozó legkisebb település, mely a Szentjakabi-patak és a Szaknyéri-patak által közrefogott domb déli peremére települt. Nevét a Szatmér-Szatmár személynévből származtatják. Első írásos említése 1428-ból Zathmer néven szerepel. Lakói a középkorban az őrállók jogállását élvezték. A 17-19. században a Batthyány család birtoka volt.
A falu sokat szenvedett a törököktől, akik az 1600-as években feldúlták az amúgy is elszegényedett települést és 9 embert elhurcoltak. Az elmenekült lakók 4 évig nem mertek hazatérni. A jobbágylakosság lélekszáma 50 főre csökkent. A polgári korban az Őrség jelentéktelen helye maradt. Lakossága, mint a környékbeli falvaké, nagyobbrészt református. Mára csaknem elnéptelenedett, 74-en élnek még a jobbára idősek lakta, erdei településen. Látnivalói a harangláb és egy kódisállásos ház. A csendet kedvelő városlakók több épületet hétvégi háznak alakítottak át.

Szaknyérről már hazafelé azaz Kerkafalva felé vettük az irányt, Viszákon, Pankaszon keresztül értünk Őriszentpéterre, ahol már minnél hamarabb éttermet akartunk találni mert éhen haltunk :-) Csak épp egy dologgal nem számoltunk...az idővel...errefelé már este 7-8 fele zárnak májusban az éttermek így zárva volt minden. Gyorsabb tempóval elindultunk Bajánsenye felé, reménykedve abban, hogy a Határ csárda - ahol első nap ettünk egy isteni ebédet - még nyitva lesz. Ha zárva van akkor már csak maximum Lentibe tudtunk volna elmenni szupermarketbe bevásárolni valamiket...

Na de szerencsénkre a Határ csárda bőven nyitva volt, igy utolsó esténken az Őrségben még megkóstolhattuk az őrségi szarvaspörköltet tejfölös dödöllével - lásd fent, nem is kell mondjam hogy szuper jóóó voolt és nem csak a vacsora, hanem az egész Őrség! Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogasson el hazánk eme barátságos, természetben és emberei szeretetben gazdag tájaira!

Május 9:

Másnap reggel bepakoltunk, megreggeliztünk és továbbindultunk Pellérdre, Pécs környékére.

A terv az volt, hogy útközben találkozunk Szigetváron Kingával és Istvánnal. De ez már egy másik történet...azaz egy következő blogbejegyzés lesz közvetlen ezután...

Olvassatok rendszeresen, ezúttal is köszönöm Nektek!

Ha az Őrségben jártok vagy nektek is van élményetek vagy kérdésetek erről a csodás tájról nyugodtan írjatok megjegyzést.

Szép nyarat, remek vakációt Mindenkinek!

Üdvözlettel:

Tibi

Képek: Saját képeim

Források:
http://www.alon.hu

http://www.szentgyorgyvolgy.hu/falurol

http://www.zala.hu

http://www.orseg.hu

http://www.orsegitelehaz.hu

http://hu.wikipedia.org

http://www.bathaporta.hu/bemutat.html