2012. október 20 - 23: Szerencs, Sárospatak, Tokaj

A Nagy őszi túra első állomása Szerencs volt, a jó kis szerencsi csokoládégyártás helyszíne. 

A monda szerint a Szerencs nevet Árpád fejedelem adta a városnak, amikor az Árpád-hegyen ezt mondta: „Ma ád (ebből származik Mád neve) Isten szerencsét (Szerencs) e tájon (Tállya) Ond (Ond) és Tarcal (Tarcal) vezéreknek.”

Természetes volt - mint édesszájúak :-) - hogy Hugival meglátogatjuk a Szerencsi Cukorgyár múzeumát.  

A település környéke már az őskorban lakott volt: Szerencs-Taktaföldváron újkőkori, a Hajdúréten rézkori leleteket tártak fel. Anonymus krónikája szerint Árpád fejedelem és vezérei Hung várából jövet a Takta mellett, a Szerencse hegyéig elterülő mezőn táboroztak le. A 12. században a johannita lovagrend alapított itt kolostort. Szerencset a középkorban említik először: a plébániatemplomról első említése 1217-ből való.

 

Odacsörögtem a múzeumba, mert úgy volt, hogy majdnem zárásra érünk oda. Nem csak megvárt a bácsi, de kedvesen körbevezetett minket és még egy párt a múzeumban. Huuu fantasztikus volt látni a régi cukorsüvegeket és cukor papírokat, termékeket - micsoda jó retro érzés kerített hatalmába :-)

1989. augusztus 17-én, a Szerencsi Cukorgyár centenáriumán avatták fel a gyár százéves történetét bemutató szakgyűjteményt. A gyártörténeti kiállítás magvát Farkas István gondnok (1909-1993) több évtizedes gyűjtése képezi. A gyár területén álló egykori "finánclaktanya" épületben tekinthetők meg a cukorgyártás történetét, elterjedését, technológiáját, a répacukor előállításának kifejlesztésében kiemelkedő szerepet játszó személyek életét bemutató tárlók, vitrinek és tablók. 

Cukrok minden mennyiségben - régi időkből

Dokumentumok, tárgyak és fényképek segítségével követhető itt nyomon a szerencsi cukorgyártás évszázados története, valamint a gyári élet, életmód hétköznapjainak és ünnepeinek históriája. A gyűjtemény önálló egysége szemlélteti a világ cukorcsomagolási kultúráját: a tárlókban öt világrész 48 országából csaknem 800 cukorcsomagolási minta látható. A Szerencsi Cukormúzeum a berlini és a tullini után Európa harmadik cukormúzeuma. "AZ ÉV MÚZEUMA 1997" pályázaton kiemelkedő teljesítményével oklevelet és különdíjat kapott. 

A szerencsi cukorgyár bezárása miatt a tulajdonos Mátra Cukor Zrt. egy jelképes összegért eladta a nemzetközi hírű üzemtörténeti kiállítás anyagát és a cukorgyűjteményt a szerencsi önkormányzatnak. A létesítmény üzemeltetője a Városi Kulturális Központ és Könyvtár lett, majd az intézmény átszervezése után, 2011. augusztus 1-jétől a Szerencsi Általános Művelődési Központ. 

Ezután megnéztük a másik fő nevezetességet: a Rákóczi-várat.

A XVI. század végén kialakított épület Borsod-Abaúj-Zemplén megye legfiatalabb vára. Története elválaszthatatlan a város múltjától. Az Árpád-hegy déli lejtőire felhúzódó kis középkori eredetű Szerencs falut és bencés apátságát - utóbbinak topográfiai helyzete nem teljesen tisztázott - 1558-ban foglalta el Némethy Ferenc tokaji kapitány. A hegy lábát körülölelő mocsár egyik kiemelkedésén építtette fel reneszánsz castellumát, felhasználva az apátság román és gótikus kőanyagának egy részét. A XVIII. század derekára már a Rákóczi Julianna ágának kezén maradt (Erdődy család), nyugati és déli palotákból már magtár lett. A 19. században már egy birtokos maradt csupán, a Szirmay család. A II. világháború idején sajnos sok történelmi emlék, így a vár teljes belső berendezése is elpusztult.

A képeslap gyüjtemény termében

A várban megnéztünk egy fantasztikus, gazdag régi Képeslapgyűjteményt. Nekem ez nagyon tetszett, hiszen én is szeretem ezeket a régi időkból megmentett értékeket.

Dr. Petrikovits László adományozása által jött létre Magyarország legnagyobb képeslevelezőlap-gyűjteménye, amelyet a szerencsi Zempléni Múzeumban őrzünk. A kollekció nagysága jelenleg meghaladja a 900000 darabot. A gyűjteményben kronológia (külön bontva az 1945 előtt és után kiadottakat) és tematika szerint csoportosítottuk a lapokat. A gyűjtemény gazdagságát "A képeslap története" című állandó kiállítás szemlélteti.

A másik két teremben egy érdekes kiállítást láttunk a Szerencsi Csokigyártás történetéről. Persze a legérdekesebbek az eredeti csokipairok voltak, melyek jó retro érzéseket keltettek bennünk, amikor még mi is ettük ezeket a csokikat :-)

Erre emlékeztek ? Az eredeti mogyorós csoki! Zsebtévé gyerekadás megvan még Nektek ? Hakapeszi Maki ette mindig ezt az adásban :-)

A múzeum után átemntünk Sárospatakra és elfoglaltuk a szállodai szobánkat, majd lementünk vacsorázni. Utána beültünk a bárba iszogatni, mulatni és már el is telt a nap :-)

Másnap újult erővel kezdtük a város felfedezését. Elsőként lesétáltunk Sárospatak legkorábbi templomához, mely az Árpádházi királyok idejében épült. I. Endre uralkodása alatt egy kis kápolna készült az udvartartás számára, kb. 60 személy befogadására volt alkalmas. Kis terjedelme miatt, a következô században egy jóval nagyobb román stílusú templom épült mellette. A fôoltár a XVIII. századból való. Barokk oltár. A budai kármelita szerzetesei készítették. Tiszta fa oltár, márványt utánzó festéssel, és 4,5 kg arany füstlemezzel díszítve. Az oltárkép a bécsi Maulbercs munkája, amely a szeplôtelen fogantatást ábrázolja. A templomot más néven Szent Erzsébet templomnak is hívják. Szent Erzsébetrôl nevezték el, aki 1207-ben Sárospatakon született.

A templom mellett fekszik a Herman Ottó Múzeum Sárospataki Képtára, mely 1968-ban jött létre Béres Ferenc énekművész kezdeményezésére. A kezdetben a Rákóczi Várban működő intézményt a városi tanács tartotta fenn. A képtár gyűjteményei elsősorban adományokból származtak. Béres Ferenc saját képzőművészeti gyűjteményének egy részét adományozta a városnak. Bíztatására azonban sok művész is adott kisebb nagyobb kollekciókat a gyűjtemény gyarapítására. A 70‑es években két nagyobb kollekció került az intézmény tulajdonába. Domján József Amerikában élő Kossuth-díja fametsző művész adományozta saját műveiből és képzőművészeti gyűjteményéből álló anyagát a városnak. A Domján-gyűjteményt az egykori Színnyei Gerzson pataki tanár tulajdonában lévő házba helyezték el felújítás után. 

Az érdekes kiállítás után nagyon jól elbeszélgettünk az ott teremőrként és pénztárosként is dolgozó fitala sráccal a helyi múzeumról, tanulmányairól, a jövőről - tényleg szeretünk országotjárni, mert olyan kedves emberekkel ismerkedhet, beszélgethet az ember. A képtártól lesétáltunk a várfalakhoz és onnan elgyalogoltunk a Várkertbe, majd besétáltunk megcsodálni a belső udvart. A több kiállítás, tárlat közül választottunk egyet és szépen, alaposan bejártuk a termeket, melyeket nagyon igényesen felújítottak. 

A mai várkastélyt és a hozzákapcsolódó város erődítéseit eredeti alakjukban 1534 és 1542 között Perényi Péter építtette. A mohácsi csata után ugyanis az ő birtokába került a város és a XV. századi Pálóczi-várkastély, mely a város északi végén helyezkedett el. Ez utóbbi a pártharcok során, 1528 után romba dőlt. Perényi a középkori városközpontot bástyásvárfalövvel vétette körül, és e külső vár délkeleti szegletében alakította ki új rezidenciáját, a "belső várat", rombusz alaprajzú várudvarból megközelíthető reneszánsz lakótoronnyal. 1540–1542 között a várudvar keleti oldalán földszintes palotaszárny építésébe fogtak. A félbemaradt munkát Perényi Gábor országbíró fejezte be 1563-ban, s talán ő építtette a tornyot kivülről körülölelő ötszög elővédbástyát, a „párkányt” is. 

1694-ben II. Rákóczi Ferenc feleségével ide költözött, majd 1697-ben rövid időre Tokaji Ferenc felkelőinek kezére került az erősség. A várkastély magva a közel négyzetes alaprajzú, ötszintes Vörös-torony. Legalsó szintjének rézsűs homlokfalai keskeny lőrésekkel áttörtek. Bejáratai szintjén kapuját gazdagon díszített reneszánsz faragványok ékesítik. II. Rákóczi Ferenc nevéhez fűződik a trinitárius szerzetesek letelepítése. A szabadságharc bukása után valósult meg a Fejedelem terve, amikor is 1727-ben a szerzetesek hozzáláthattak rendházuk felépítéséhez.  A kolostor berendezése részben a vártemplomba, részben Károlyfalvára került. Az épület a későbbiekben a pataki uradalom jószágkormányzóinak adott helyet. A műemléki helyreállítás az eredeti tömegalakítás és homlokzatokat megtartva, az eredeti alaprajzi elrendezést visszaállította.

Térképen és előtte persze a neten is nézelődtem, mit lehetne megnézni ha jó idő lesz. Mivel gyönyörű csodás napos idő volt, örömmel mentünk el a közeli Tengerszemhez.

Egy ideig el lehette menni kocsival is, de onnan egy jó kis egészségügyi séta vezetett az ösvényhez, ahonnan kicsit meredek sétaút vezetett fel a hegyre, de olyan jó volt végre kint lenni a természetben, kint az erdőben, madárcsicsergés közepette.

Csodálatos természeti látnivaló tárult hamarosan elénk a Zempléni-hegységben Sárospatak közelében.

A Megyer-hegyen lévő tengerszemet emberkéz formálta ugyan, de mára a természet és az egykori bánya harmonikus egységben van. Az egyedülálló látványosság 1977 óta természetvédelmi terület, ahová a Malomkő tanösvény piros túraút-jelzéssel vezet Sárospatak belvárosától. Régen ezen a helyen bányászták a gabonaőrlők és érczúzók malomköveit. A hajdani bányaudvart csapadékvíz töltötte fel és lélegzetelállítóan szép tó keletkezett a helyén.

A tó a legmélyebb pontja 6,5 méter mély, a tavat körülvevő sziklafalak pedig 70 méterrel magasodnak a víztükör fölé. Ma a tengerszem kedvelt túrázó és kirándulóhely, ahol jól kiépített túraösvények és információs táblák segítik a tájékozódást, a kirándulók biztonságát pedig korlátok óvják. Az erdőben a jelzések jól kivehetőek, a terep azonban elég meredek, de érdemes nekivágni, mert a hajdani bánya pereméről még csodálatosabb látvány nyílik a vízzel kitöltött katlanra. 2011-ben a Megyer-hegyi Tengerszem elnyerte az ország legszebb természeti csodájának járó címet.

Titanic érzés a Tengerszemnél :-)

Másnap még sétáltunk egyet Sárospatakon, bementünk a Bodrog áruházba. Kihagyhatatlan gyerekek! Igazi időutazás, de tényleg nagyon tetszett! Ez a régi áruházak hangulatát megőrizte még a 80-as évekből, mind berendezésben mind kínálatban. Tetszett, tényleg!! Utána kitérő volt újra elmenni Szerencsre, de csakis a Csokibolt miatt mentünk el mégis, hogy eredeti szerencsi konyakosmeggyet, Borzas Katát és egyéb ínyencségeket vehessünk! 

Ezután Tokaj felé vettük az irányt és tőlem nem megszokott módon, spontán szálláskeresésre indultunk. Az eredeti terv szerint aznap már mentünk volna haza, de mondtam ha esetleg találunk egy éjre szállást, maradjunk Tokajon egy napot. És tényleg úgy van, ha az ember nem görcsöl és nem agyal, csak szépen a kívánságát elgondolja, az Élet nagyon gyorsan teljesíti! Két percet se sétáltunk és egy kis bolt előtt spontán kérdeztem a nénit tud-e szállást egy éjre valahol. Pont ott volt nála egy kedves néni, aki vett valamit. Meghallotta és nagyon megörült, mert nála volt egy szabad szoba, mait nagy örömmel kiadott nekünk. A házhoz kb 2 percet sétáltunk is nagyon jó kis kertes ház volt. Így lett szállásunk kb. 5 perc alatt! :-)

Egy fiatalember sétál a Tisza parton.. és Hugit bámulja nagyon..  :-)

Tokajt, mint a környék nevét először 1067-ben említik, ekkor már szőlőtermesztő vidék volt. Magát a települést 1353-ban említik először Tokaj néven. Első vára egy földvár volt, amely a tatárjárás során elpusztult. A 14. századra már kővár állt a településen, mely a diósgyőri uradalom része volt.

Isteni idő volt, elindultunk sétálni. Nagy megdöbbenésünkre Tokaj üres volt, de tényleg. Minden zárva volt szinte, a Rákóczi pince is - épp felújítás alatt volt. Felfelé indultunk a dombra, útközben  betértünk a Borostyán borozóba, ahol egy kis itóka után felerősödve :-) neki indultunk a nagyon meredek Kopasz - hegynek :-) 

Nem volt könnyű önkioldásra megfelelő helyet találni ott fent :-)

A Kopasz-hegy (más néven Tokaji-hegy) az Alföld és a Zempléni-hegység találkozásánál, vulkáni és üledékes kőzetekből álló hegy. A Tokaj-hegyaljai borvidék része. A hegy a nevét honfoglalás idejéből származtatjuk, amikor még se fa, se bokor nem volt dombjain, vagyis valódi kopasz hegy volt.

Ettünk egy ízletes késői ebédet, majd utána felsétáltunk a pici kilátódombra a körforgalomnál.

Esti sétánk alatt betértünk a helyi cukiba is majd a Borostyán borboltba beültünk leöblíteni az édességeket helyi csoda nedűkkel.

Ilyen romantikus milliő fogadott minket bent és nagyon kedves tulajdonosok - velük is elbeszélgettünk, nagyon közvetlenek voltak. Olyan jól éreztük magunkat a gyertyafényes kis helyiségben, nem csoda, hogy majdnem záróráig maradtunk és romatikáztunk :-)

Hugi jókedvűen késő este Tokaj főutcáján, hazafelé tartva.

Október 23-án egy gyors reggeli után elhagytuk a szállást és egy extra programként beiktattuk a helyi múzeumot. A Tokaji Múzeum 1962-től tájmúzeumként működik. A tokaj-hegyaljai konferenciák hagyományos szervezője és egyben legfőbb tudományos bázisa. Jelenlegi állandó kiállítását 1985-ben nyitotta meg egy felújított, műemlékileg helyreállított épületben, mely egykoron görög kereskedőház volt. A múzeum gyűjtőköre a tokaji vonatkozású történelmi, néprajzi és képzőművészeti emlékekre terjed ki. A gyűjtemény első egységét képező egyháztörténeti emlékek - melyek Béres Béla tokaji esperes-plébános révén kerültek a múzeumba - két nagy részre tagolódnak. Változatos tárgyegyüttes reprezentálja az észak-magyarországi provinciális barokk egyházművészetet (festmények, korpuszgyűjtemény, iparművészeti anyag). 

A mintegy másfél száz darabot számláló értékes ikongyűjtemény és a hozzá kapcsolódó iparművészeti jellegű liturgikus tárgyegyüttesek pedig a hazai metabizánci emlékanyagról adnak átfogó képet. Mindezt német ősnyomtatványok és a nagyszombati nyomda híres termékei gazdagítják tovább. A néprajzi gyűjteményt a tokaj-hegyaljai szőlő és borkultúra tárgyi emlékei képezik. 

Jelentős számban találhatóak meg benne a szőlőművelés hagyományos eszközei. Külön egységet képeznek a kádár mesterség műveléséhez szükséges szerszámok. A gyűjtemény tartalmaz még a bor tárolásával és szállításával kapcsolatos emlékeket is.

Utána fájó búcsút vettünk ezektől az aranyos településektől, a kedves emberektől és hazaindultunk. Hazafele utunkat jelentősen feldobta, hogy beugrottunk Zsófihoz Fótra és tök jót dumáltunk és rötyögtünk. Köszi Zsófi a vendéglátást!! :-))

Képek: saját kincstár :-)

Forrás:

www.sarospatak.hu
www.wikipedia.org
 www.szerencs.hu

www.szeporszag.hu