Egy szép nyári napon jött egy hírlevél egyik partnerünktől az irodába, amiben egy nagyon akciós falusi parasztházat hírdetett.
Írtam is pár barátomnak és már egy nap múlva le is foglaltuk az egész házat. A házhoz tartozott egy nagy kert és egy úszómedence is biza!!! :-)
Végül is heten mentünk mint a gonoszok :-)
A cél Szandaváralja volt, Nógrád megyében.
Azon a hétvégén is rekord forróság volt, imádtuk - jól is jött a medence :-)
Szanda és belterületi településrésze
Szandaváralja a Cserhát völgyeiben rejtőzik, közigazgatásilag egy
községet jelent. Gyönyörű természeti környezetben, búvópatakként
fellelhető néprajzi értékek között történelmi korok emlékei vigyázzák
falvainkat. A várhegy keleti részén a várrom mellett geológiai bemutatóhely
is található, ahol az oszlopos elválású piroxénandezit a vízszintesen
egymásra épülő andezit-teraszokkal együtt különleges képződményt alkot.
A középső csúcson Árpád-kori körtemplom
alapjait fedezték fel, a nyugati csúcson ősi földvár nyomaira leltek.
Szanda várát 1311-ben említik oklevelek, a XV. század közepétől a
település városi kiváltságokkal bírt.
Ez volt a birtokunk 3 napra, mienk volt az egész ! Nyugalom, csend, jó levegő...
Kipakolás nélkül már vetettük be magunkat a medencébe. Itt Hugit úgy tartom mint egy játékbabát :-)) Előkerült egy labda is és beindult a játék a Nagy gyerekeknek :-)
Estére végre összeállt a banda: Rita, Csabi, Sziszkó, Kami, Momo és Hugi -a fotós én voltam :-)
Sör, bor mindenkor, de van ennél egy jobb mondás is: Hol a legjobb egy férfinak ?
Hát egy sör és egy nő között... !! Olléééé :-)))) Itt olyan komoly vagyok, mintha nem is én lennék hehe :-)
Az első esti buli éjszakai fürdőzésbe és buliba torkolott, na kérem szépen....
ez egy visszafogott kép :-)
Másnap reggel...aug 25-én, azaz valamikor dél körül elmentünk a helyi egyetlen ABC egységbe, ami pontosan érkezésünk pillanatában zárt be...de rendes volt a csaj, kopogásunkra kinyitott újra két percre :-) Mi meg behoztuk nekia napi bevétele felét :-)
Vettünk pár sört, itókát, üditőt még..na de ezekból egyet sem. Annyira csodálkoztam, hogy ilyenek is vannak egyáltalán, hogy le kellett fotóznom, nem semmi lehet..ki nem próbálnám... A poén, hogy a Filléres pia sem volt filléres azért csak a neve az :-)
Ezután hazavittük, amiket vettünk, majd benéztünk a közeli házban lévő tulajokhoz, akik kedvesen meginvitáltak bennünket magunkhoz egy kis beszélgetésre és nagyon finom szörppel is megkínáltak minket a nyári melegben. A hölgy adott egy nagyon jó program tippet: Nézzünk el Kétbodonyba a Gombócfesztiválra! Természetesen mentünk - ott a helyünk! Isteni finom gombócokat tömtünk magunkba ott...volt zene, tánc, mulatság!
... a vizuálisok kedvéért, íme néhány belőlük..de az ízét nem tudtam lefotózni :-)
Következő állomásunk egy kis kultúrmorzsa volt: Tolnay Klári emlékmúzeumát néztük meg Mohorán.
Mohora község Balassagyarmattól 10 kilométerre, a Cserhát
hegységben, a Feketevíz patak völgyében fekszik. Az Ipoly-térségi őskori
kultúrák körében ismert a mohorai őstelep is, tehát az emberiség történetének
legrégibb időszakában is emberi közösség élt a mai falu helyén.
Írásos adatok legkorábban a XIII.
század végén említik a települést (1286), majd a XIV. században egyházashelyként
a pápai tizedjegyzékekben fordul elő (1332-37). Ezek a dokumentumok Muhuraként,
illetve Moharaként nevezik meg a falut. A XIX.
század híres úrilakjai köréből a Farkas Pál háza, a Mauks-kúria, a Rakovszky és
Tolnay-ház, a Schindler-lak, a gróf Vay Gáborné várkastélyszerű udvarháza
országos és térségi jelentőségű kultúrtörténeti emlékekkel, különleges műemléki
értékeikkel váltak híressé. A
Mauks-házban, a mai patika épületében lakott Mauks Mátyás földbirtokos és
főszolgabíró, akinek Mauks Ilona nevű leányát Mikszáth Kálmán regényes
házasságkötésük után feleségül vette, majd elvált tőle, hogy két év múlva, most
már sikeres lánykéréssel, újabb esküvővel (mohorai evangélikus templomban) maga
mellé emelje a magyar história, a magyar nyelvű irodalom örök emlékezetébe.
A
Mauks-házzal szemben áll a falu kultúrháza, az egykori Tolnay-kúria, amelyben a
modern magyar színjátszás egyik legeredetibb egyénisége, a kitűnő színművésznő,
Tolnay Klári (született Tolnay Rózsika) élt, gyerekeskedett. A Tolnay Klári Kulturális és Művészeti Egyesület által rendezett, a
művésznő életét és szerepeit bemutató tárlaton személyes tárgyak,
jelmezek, fotók, színházi plakátok, díjak, elismerések láthatók. Látható
itt Tolnay Klári első cipőjétől az utolsó színpadi jelmezéig minden,
ami valamiképpen jellemezte ezt a gazdag életpályát. A múzeumban a néni nagyon kedvesen elmagyarázott mindent, mesélt, lelkes volt nagyon - ezúttal is köszönjük szépen!
A kultúra után délután irány egy kis mozgás, egy kis laza kirándulás fel a közeli szandai várhoz! A Cserhát 544 méter magas vulkáni csúcsán
látható Szanda várromját – a róla elnevezett kicsiny településről – jó órányi
gyaloglás után érhetjük el. Sajnos nem tudjuk biztosan, hogy ki és mikor
építtethette a kővár korai magját. 1331-ben írtak Széchy Péter királyi
várnagyról, aki Szanda várából parancsolt a váruradalomhoz tartozó környékbeli
népeknek, akik különböző földesúri szolgáltatásokkal tartoztak a magas kővárban
élőknek. Luxemburgi Zsigmond király kedvelt híveinek, a Pásztói családnak
adományozta, majd a Csetnekiek kezére jutott.
A XVI. században, akkori
birtokosa, a Báthory főnemesi család csak kismértékben erődítette meg a
jelentéktelen várat, amit 1546-ban könnyedén elfoglaltak az Oszmán Birodalom
csapatai. A szandai „pogányok” gyakori rablóportyáinak megbosszulására végül
1551-ben a balassagyarmati magyar vitézek – a legenda szerint egy rejtett üregen
keresztül – behatoltak a hegyi erősségbe, annak őrségét az utolsó emberig
levágva. A győztes keresztény katonaság elvonulása során felrobbantotta falait,
hogy többé ne szolgálhasson a „pogány” búvóhelyéül. Azóta egyre romosabb,
régészeti feltárása és megóvása még várat magára.
Aug 26 - án reggeli után otthagytuk a barátságos falusi otthonunkat és indultunk aznapi első célunk felé: Terénybe az Orsós Magnó Múzeumba, mely így utólag mondva - egy igazi csoda volt egy igazi magyar emberrel, egy fantasztikus emberrel csodás gondolatokkal, eltökéltséggel és hittel, aki nem utolsósorban páratlan tisztelettel és odaadással gondozza és javítja ezeket a csodás magnókat - a múlt remek emlékeit, amik hangjukkal a múltba varázsolják a látogatókat. Nagy
Vilmos Úr olyan szeretettel beszél ezekről a magnókról melyeket mind
saját maga újított fel, hogy az is őszinte lelkesedéssel hallgatja, aki
nem műszaki beállítottságú. Még a lányokat is érdekelte, annyira
érdekesen mesélt. ( Bizonyíték: fenti képen Hugi is totál elcsodálkozva :-) Innen is sok sikert és sok látogatót
kívánunk Neki, hogy minél több ember megismerje ezt a csodás múzeumot és
Nagy Urat.
Egyedülállóságát
az is biztosítja, hogy a legszélesebb gyűjtemény úgy a nyugati, mint a
keleti országok gyártmányaiból. Különlegessége a kiállításnak, hogy
minden készüléken, a készülék
megjelenési helyéről és idejéből való zenei anyag szólal meg. Ezzel
nemcsak egy 60 évet átfogó technikai, hanem egyben zenei bemutató is. A
készülékeket a tulajdonos tartja karban és javítja, esetenként baráti
segítséggel. A múzeumi bemutató az Alapító által tartott
körbevezetéssel történik.
Az orsós magnók történeti fejlődésének
bemutatása előtt egy rövid hangrögzítés-technikai bemutató tekinthető
meg, amely Edison fonográfjától, a gramfonokon, az acélhuzalos és a
lemezes hangrögzítők megszólaltatásán keresztül jut el 1934-ig, a
MAGNETOFONIG. A múzeum kiállított anyagának megtekintésére,
meghallgatására 1-1
1/2 órát célszerű szánni. A kiállítás történeti sorrendben van
felépítve, mely a professzionális, rádió- TV stúdiók és a filmipar
által használt stúdió magnetofonokkal megszólaltatott gyönyörű sztereó
hangzásbemutatóval fejeződik be a stúdió helyiségben.
Külön
említhető büszkesége a gyűjteménynek a TELJES MAGYAR GYÁRTMÁNYÚ
közhasználatú orsós magnó kollekció. Ez 27 db különböző típusú
magnetofont tartalmaz, köztük néhány különlegességgel. Ezen felül van a
magyar Mechanikai Labor által gyártott Európa-hírű STM stúdió
magnetofonokból bemutató kállítás a stúdióban.
Kitűnő program, látogassatok el: Mohora, Orsós Magnó Múzeum
http://www.magnomuzeum.hu
Íme egy rövid videó a múzeumról ! Ajánlom mindenkinek, aki imádja a régi magnókat és zeneszámokat, mivel a múzeumban minden magnó mükődik és Nagy Úr be is kapcsolja őket!
Apu ez egy szuper jó program lenne Neked, ajánlom, mert biztos tetszene. Biztos vagyok benne, hogy jól el is tudnál beszélgetni Nagy Úrral! Mi majdnem 3 órát ott voltunk, oh képzelem mennyi időt tölt ott, akit még behatóbban érdekel a téma.
Ezután megnéztük Magyarország első Hunnia Csipkemúzeumát, szintén Terényben tallálható.
Itt, mint a képen is látható, a lányok nagy érdeklődéssel kisérik a csipkeverés bemutatót. A néni elmesélte a csipke történetét is, majd kicsit megakadt. Erre Rita beszólt neki, hogy: Ne tessék zavarba jönni, nyugodtan olvassa csak! :-)) Erre összevissza röhögtem magam és a néni is lassan ellazult, nem izgult egy idő múlva. Pedig Rita kérdezett rendesen, hozta a formáját... :-))
A Hunnia csipke mellett bemutatják a magyar csipkefajtákat, és
minél több csipkekészítési technikát, kelléket, amelyeket ki is próbálhatnak
majd a múzeum látogatói. Szeretnék ismertté tenni a Hunnia csipkét, amit családi
értékként őriznek, mivel megalkotója Fáy Aladárné Edvi Illés Gizella volt. Meg
akarják ismertetni a látogatókkal a magyar csipkefajtákat, benne a magyarság
által készített és használt csipkék összességét. Harmadrészt a technikákat,
kellékeket, eszközöket is bemutatják a terényi múzeumban, nemcsak képeken, de
élőben is, sőt azokat ki is próbálhatják a vendégek. Terényben rendszeresen
szerveznek csipkés találkozókat, alkotó heteket és táborokat, mostantól ezeknek
a rendezvényeknek a múzeum ad majd helyet.
A Hunnia csipke megalkotója Fáy
Aladárné született Edvi Illés Gizella, aki 1871-ben született, a Nógrád megyei
Tolmácson. Ifjú gyermekkorától kezdve kézimunkázni tanult. Bántotta, hogy a
magyar lányok, asszonyok csupa külföldről jött minta alapján készítették
kézimunkáikat, mintha valódi magyar minták nem is lennének. Fáyné megismeri a
sárközi fehérhímzéseket, azok álomszerű szépségét és gazdagságát és megpróbálta
csipkébe átültetni. Munkája sikerrel járt. Megszületett a Hunnia csipke. Az
eleinte nagyon lassan készülő csipke az évek során sokat egyszerűsödött, így
alkalmassá vált, hogy keresetet biztosítson és értékesíthető legyen. Évente
tanfolyamokat tartott és ügyes kezű tanítványai munkáiból külföldre is
rendszeresen szállított. Londonból például állandó megrendelése volt. A Hunnia
csipke olyan szalagcsipke, ami virágokat, leveleket és más formákat alakít.
Mindig magyar népművészeti motívumot használ fel a tervezéshez. Motívumai aprók,
vékony szálúak, kontúrozottak, amiket főleg vászonveréssel alakítanak ki és
díszvetésekkel lazítanak a csipkeverőre van bízva, hogy a díszvetéseket
szimmetrikusan alkalmazza-e vagy mindig mást készít. Az egyes mintákat a
„nógrádi borsólyuk” hálóval egyesítik.
Hazafelé még útba ejtettűk az UNESCO Világörökség részét képező Hollókő-i Várat és falut.
Csodásan szeles és napos idő volt fent a Várban, ahol a lányok össze is álltak mint három kicsi lego :-)
Vasárnap késő délután révén gyakorlatilag üres volt a falu, nem volt tömeg. A tömeget mi képviseltük, de legalább nem lépett senki a lábunkra :)
Itt a fenti képen, Kami pihen a kereszt tövében, a Várból levezető hosszú séta után :-)
Beültünk egy megérdemelt ebédre a falu egyik éttermébe. Mint két jóllakot óvodás mosolygunk itt, pedig még nem is ettünk :-)
A lényeg, hogy ez is egy nagyon szuper hétvége volt, mely persze egyértelműen a barátainknak köszönhető és nem kevésbé a jó időnek, a jó hangulatnak és a szép tájnak és a kedves embereknek.
Érdemes Kedves Olvasóim hazai tájakon is barangolni. Higgyétek el megéri !
Képek forrása: szokásos azaz saját képeim
Szöveg forrás:
www.szanda.hu
www.wikipedia.org
www.mohora.hu
www.magnomuzeum.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése