Hihetetlen, de visszatértem a blogomhoz, a blogíráshoz! :-)
Gyorsan kezdem a még elmaradt tavalyi blogokkal, aztán hamarosan jönnek az idei élmények!
-------------------------------------------------------------------------------------------
Október 22 - én igen meleg tavaszi idő volt Észak - Sydneyben, igy elhatároztam, hogy elbicajozgatok a környékre, ahol még nem voltam. Sorban kapom a dicséreteket a bloggal kapcsolatban, amiket ezúttal is köszönök nagyon ! Igyekszem tartani a rítmust már és azt a jó szokást, hogy némi infoval és szinesítem a beszámolókat, mert ez nagyon tetszik jó pár olvasómnak.
Szilviéktől a St Leonards parkon át ( ennek a nevét most tudtam meg, hogy nézem a térképen, eddig csak úgy hivtuk az Oval park, ahol a sportpálya van) haladtam a Military út irányába, majd azon végigbicajoztam Neutral Bay, Cremorne majd Mosman negyedeken át.
Ezután a Middle Head úton eljutottam a Rawson parkig, ahol számomra ismeretlen játokot játszottak :-), végül rájöttem ez a krikett !
A Rawson park egy nyilvános park és gyakran játszanak itt rugbyt vagy krikettet, a parkot Sydney Harbour Nemzeti Park és elhagyott katonai földek határolják.
A park nyugati részén található a Skócia Ausztrália Emlékműje, mely egy kúpalakú monumentális kőszobor és 1988-ban adományozta Skócia Sydneynek, Ausztrália megalakulásának 200 évfordulójára. 1750 kőböl készült és Skócia minden templomából hoztak egyet, a tetején fekvő kő pedig Ulva dombjairól származik, mely Ausztrália 5. kormányzójának Lachlan Macquarie-nek volt a szülőhelye.
Miután megcsodáltam a srácokat a krikett meccsen és rájöttem, hogy fogalmam nincs a szabályokról, így továbbindultam Clifton Gardens felé, mely egy kellemes kikapcsolódásra alkalmas zöldövezet, mindössze 8 km re a belvárostól, Mosman negyedben.
Itt a Chowder nevű öbölbe érkeztem bicajjal a donbról leszáguldva. Nyáron nagyon népszerű horgászhely, lehet itt fogni sárgafarkú királyhalat ( ne kérdezzétek, tudom-e, hogy néz ki ) bonitot ( detto ) és ausztrál lazacot ( na ez már ismerős ). Réges-régen volt egy telepes, E. H. Cliffe kapitány, ő vett egy hat hektáros részt a parton és elnevezte Cliffeton-nak, úgy gondolják, hogy innen eredhet a terület neve. 1871-ben ide építettek egy Clifton Arms nevű szállodát, majd kiegészitették egy mólóval és egy táncpavilonnal, mely hamar népszerű hellyé vált, piknikeket is gyakran tartottak itt.
Innen vezet egy gyalog és futó ösvény, melyet én most kineveztem bicikli ösvénnyé is :-)
Persze nem tudtam, hogy csak az elején sima az út, mert hamarosan és utána egyre gyakrabban pár lépcsős szintkülönbségek következtek.
Mivel kiméltem Szilvi bicaját igy mindig leszállva tolltam át ezeken, csak igy lassabban haladtam. Igy igen hamar rájöttem, hogy nem lesz már időm a Bradleys Head félszigetet megkerülnöm.
Ez a Taylors Bay Rezervátum és gyerekek komolyan mondom rászolgált a nevére!
Hihetetlen, hogy alig 20 perc bicajozás után eljuthatsz a városi forgatagból egy olyan csendes, békés erdőbe, ahol madarak dalolnak és a tengerparti sziklákra csapodó hullámok zajára lehetsz figyelmes, ahová nem hatolnak be a modern világ zajai, ahol nyugalomban egyedül lehetsz, pihenhetsz, sportolhatsz vagy épp csodálhatod a természet szépségét. Egy igazi paradicsom itt a város közepén! Egy időutazás!
Ez az a pont, ahol a Taylors Rezervátum összeér a Bradley's Head parkkal, itt határoztam el, hogy máskor folytatom az utat, mert már sötétedett és egy árva kaja nem volt nálam és a vízem is fogyóban volt, nehogy már Sydneyben haljak éhen :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése