Huuu gyerekek ez nagyon jó kiállítás, már aki szeret fotózni vagy képeket, fotókat nézni!
A XIX. századi fotózás mestereitől állítottak ki műveket, akik az akkori nemeseljárásokkal hívták elő a fényképeket, melyek ugyan újak voltak, de a nagy hátrányuk volt, hogy túlzásba estek a művészeti eszközökkel, hiszen sok esetben nem lehetett megkülönböztetni egy fényképet egy festménytől, grafikától vagy rajztól. Adri huginak, anyunak és nekem is nagyon tetszett a kiállítás, simán eltelt 2 óra és észre se vettük, jól is esett azután leülni a múzeum kávézójában egy teára és sütire. Ja igen fontos, benta termekben hüvös van, aki fázós vigyen pulcsit!
Ime a részletes bemutató info a múzeum honlapjáról:
A FOTÓMŰVÉSZET SZÜLETÉSE A piktorializmustól a modern fotográfiáig (1889-1929)
A
piktorializmus fotográfiai korszaka mérföldkő a fényképészet
történetében. Az új stílusirányzat az 1890-es években szinte egy időben
bontakozott ki Angliában, Ausztriában, Franciaországban és
Németországban. A fotográfia művészi értéke körüli vitákban a festészet
utánzásával kívánták kivívni a fényképészet autonómiáját. Művészi
példaképeik az impresszionisták voltak.André Kertész: Villa, Párizs, 1928
A festészeti hagyományokhoz közelítő látásmód mind a technikai megoldásokban, mind pedig a tematikában tetten érhető volt. A lágy rajzolatú objektívek és a nemes eljárások használata a festői látásmódhoz való közeledést célozták meg. A piktorialista fényképezés művelői önkifejezési eszközként használták a fotográfiát, nem törekedtek a valóság pontos leképezésére.
A piktorialista fotográfia legnagyobb érdeme, hogy a fényképezést művészeti rangra emelte. A fotók azonban a nemeseljárások használata miatt már szinte megtévesztő módon hasonlítottak a festményekhez, és a témaválasztásánál pedig nem használták ki a fénykép dokumentum jellegének lehetőségeit.
A festészethez való túlzott közeledés azt mutatja, hogy még nem
érkezhetett meg a műfaj esztétikai értelemben vett „magára találásának”
kora. Ezekre a „hiányosságokra” válaszként jelent meg az 1920-as években
Amerikában a Straight Photography és ezzel szinte egy időben Európában
az Új Tárgyilagosság. Mindkét stílus a tiszta, objektív képi nyelv
megteremtését célozta meg, radikálisan szakítva a piktorialista
hagyományokkal.
A kiállítás látogatói elsősorban azt a változást figyelhetik meg, mely a hagyományokhoz hű, képi világában a festészethez közelítő fotóművészet és az első világháború körül kialakult modern fotográfia között alakult ki.
A kiállításon látható fotográfiák döntő többsége a piktorializmus első nagyhatású publikációjától (1889) a Film und Foto kiállításig (1929) terjedő időszakban készült alkotásokkal mutatja be azt a változást, melyet a piktorialista fotóművészet és a modern fotográfia között – közel 40 év alatt – zajlott le. A csaknem tíz kölcsönző intézmény közreműködésével létrejövő kiállítás nemzetközi szinten átfogó képet ad a korszak fotográfiai változásáról. Az angol, amerikai, cseh, francia, német és osztrák fotográfusok mellett a korszak valamennyi kiemelkedő magyar fényképészének műve is szerepel a tárlaton (André Kertész, Moholy-Nagy László, Pécsi József és Balogh Rudolf).
A kiállítás látogatói elsősorban azt a változást figyelhetik meg, mely a hagyományokhoz hű, képi világában a festészethez közelítő fotóművészet és az első világháború körül kialakult modern fotográfia között alakult ki.
A kiállításon látható fotográfiák döntő többsége a piktorializmus első nagyhatású publikációjától (1889) a Film und Foto kiállításig (1929) terjedő időszakban készült alkotásokkal mutatja be azt a változást, melyet a piktorialista fotóművészet és a modern fotográfia között – közel 40 év alatt – zajlott le. A csaknem tíz kölcsönző intézmény közreműködésével létrejövő kiállítás nemzetközi szinten átfogó képet ad a korszak fotográfiai változásáról. Az angol, amerikai, cseh, francia, német és osztrák fotográfusok mellett a korszak valamennyi kiemelkedő magyar fényképészének műve is szerepel a tárlaton (André Kertész, Moholy-Nagy László, Pécsi József és Balogh Rudolf).
Forrás: szepmuveszeti.hu
